Hogy élted meg egy közelálló családtag elvesztését? (beszélgetős fórum)
köszönöm nektek!
hát mit ne mondjak,rettegek!
Őszinte részvétem!
Apósom halt meg vasárnap.....most nagy a bánat nálunk is:(:(
Ahogy telik az idő,egyre elviselhetőbb a fájdalom.....de sose szünik meg.....apumat 95-ben temettük,nincs olyan nap h ne emlékezzek rá!
Kitartást kívánok a holnapi napra.A temetésről leírtam a véleményem már a naplómba, asszem visszafelé a 3. vagy 4. bejegyzés, sajnos az én ismeretségi körömben is történt most halál-eset.
Gondolok rád holnap!
köszi hogy irtatok,most próbálok felkészülni a holnapra!a temetés miatt is,és a gyermekeim miatt is!a legjobb barátnőm fog a majdnem 3 éves ikreimre vigyázni,és a lánykámért is majd ő és a férje mennek el az oviba!most pakolok össze nehogy valami itthon maradjon,amire napközben szükségük lehet,mert elég bonyolultak a dolgok!
reggel 8-kor indulunk oda ahol ő 13évig élt,ahol a fia is lakik (100km oda az út)10kor lesz ott a mise,11-kor búcsúztató,onnét hazahozzák a hamvait,és délután 3-kor temetik el a szomszéd városban,ahol ő született!
elég sokat utazunk kb.3óra!oda vissza! igy egész napra meg kellett oldanom a gyerekek felügyeletét4
szia! őszinte részvétem.
én két éve veszítettem el 22 éves fiamat. tudom, mit érzel,ezt soha nem lehet feldolgozni. ezzel sajnos együtt kell élni. igen, a családod miatt.
én is szeretek a fiamról beszélgetni, és bármikor szívesen beszélgetek veled.
nagyon sok erőt, és kitartást kívánok neked. vigyázz magadra. szia.
Nagyon nehezen.
Minden értékes tulajdonságaikat megpróbálom megőrizni és elsajátítani. Szeretettel gondolok rájuk és tovább képviselem őket az itteni életben.
Ha jól értelmeztem a cikkekből a "helycsinálók" a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink előző pákapcsolatai. Szóval nincs összefüggésben azzal, hogy ha meghal egy családtag születik egy új. Rosszul tudom.
Bocs az off-ért, jöhet priviben a válasz.
Hát igen, biztos jobban éreznéd magad.
Én is apukámmal (szerencsére ő jól van, és sajna nincs másik testvérem) nagyon sokáig nem tudtam beszélni a dolgokról. ő teljesen magába zárkózott. Biztos nem könnyű ilyen szülőkkel, de ide szerintem nyugodtan leírhatod az érzéseid.
A nővéred kisfia most kivel van?
Adbest, őszinte részvétem.
És a többieknek is.
Nekem az édesapám halt meg 2008. aug-ban, akkor voltam 7 hónapos terhes. Szörnyű volt, de sírni csak a szülés után tudtam igazán. Én is arra várok, hogy az idő majd enyhít, de... :( Mindig arra gondolok, milyen lenne, ha még itt lenne velünk. Mostanában próbálok arra gondolni, hogy milyen lehet neki. Bízok benne, hogy JÓ. A halál az itt maradóknak borzasztó.
Köszönöm a jeleket!
végre valakikkel beszélgethetek róla!
Őszinte részvétem!
Nekem novemberben tűnt el egy 39 éves ismerősöm, azóta sem tudni róla semmit...
Én a szüleimet veszítettem el, elég gyorsan egymás után. Azóta másképp látom a világot. Hiába, hogy mi támogattuk őket már jó ideje, azóta mégis úgy érzem, elvesztettem azokat, akikre mindig számíthattam. Már nincs kibe kapaszkodni, nem vagyok senki "kislánya"... Már csak olyanok vannak az életemben, akikért én vagyok felelős. Az én védőangyalaim már csak fentről vigyáznak rám...
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Szia !
Szomorúan olvastam soraid...
Nekem bátyám halt meg 11 éve, akkor volt 29 éves. Anyukám 4 és fél éve halt meg. A mai napig úgy gondolom, anyukám ment a fia után.
Mindennap nagyon nehéz. Sokat álmodom mindkettőjükkel. Igazán soha nem lehet elfogadni. Hiába mondják sokan azt, hogy "könnyebb" azokat elengedni, akik betegségben halnak meg. Hát ez nem egészen így van.... Mert az ember az utolsó pillanatig reménykedik a csodában...
A telefonom csengőhangja a testvérem kedvenc zenéje.
Tavaly azt álmodtam, hogy a temetőben vagyok én is. 53 évesen. és azt mondtam nekik, hogy már nem bírom tovább nélkülük.
Nagyon sok erőt, kitartást kívánok neked. Gondolj úgy arra az egészre, hogy sajnos semmi sem véletlenül történik !