Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogy élted meg egy közelálló családtag elvesztését? fórum

Hogy élted meg egy közelálló családtag elvesztését? (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ❯❯
38. szabina1984 (válaszként erre: 37. - B01d68081b)
2010. jan. 28. 14:15

sajnálom..

tehát elég sok a titok..

37. b01d68081b (válaszként erre: 34. - Theeba)
2010. jan. 28. 14:12

bizom benn,hogy az az ember akire én várok majd előbb utóbb elmondja amit tud!


a legszörnyűbb,hogy komoly tervei voltak,két hete kedden szólt anyumnak,hogy hazaköltözik a kisfiával,szerdán eltűnt,

36. theeba
2010. jan. 28. 14:12

A Halál nem válogat, és nem kérdezi soha, mit szeretnénk: menni vagy maradni.

A Halál jön, választ, s ha egyszer kiválasztott, semmit sem tehetünk.

Az emberben nem marad más, csak a remény. A remény és a hit, hogy Odaát minden jobb lesz...


ezt az idézetet nagyon szeretem, minden nap elolvasom, és hiszem azt, hogy nekik jobb odaát.

2010. jan. 28. 14:12

lehet van benne valami, a választ keresni kell...

de a miértek azért ott vannak..:-(

34. theeba (válaszként erre: 33. - B01d68081b)
2010. jan. 28. 14:10
Dehogynem, az igazság előbb vagy utóbb kiderül. én legutóbb apósomat veszítettemmel 6 hónapos terhesen, és választ kaptam a halála után, nagyon sok mindenre. Egész másképp látok dolgokat.
33. b01d68081b (válaszként erre: 31. - Theeba)
2010. jan. 28. 14:05

hát igen az


az igazságot soha nem fogjuk megtudni


most már bárki bármit mond,ő már nem tudja megvédeni magát

32. theeba
2010. jan. 28. 14:05
ne magad okold, hogy nem tudtál segíteni. a sorsunk a születésünknél el van döntve, neki ez volt a sorsa. Fogadd el,a halálát, és sokkal könnyebb lesz.Koncentrálj az élőkre körülötted, mert nekik nagyobb szükségük van rád, és talán így kicsit könnyebb lesz.
31. theeba (válaszként erre: 29. - B01d68081b)
2010. jan. 28. 13:59
Ó istenem, ez nagyon szomorú:(hihetetlen erős nő lehetett.Hát ez nem könnyű eset. Nálunk nem történt még ilyen, mindenki természetes halállal halt meg. ezt feldolgozni....hú, nem találok szavakat.
30. 78826dc958 (válaszként erre: 28. - 673567bc24)
2010. jan. 28. 13:59
vannak dúrva dolgok az biztos!
29. b01d68081b (válaszként erre: 27. - Theeba)
2010. jan. 28. 13:55
öngyilkos lett
28. 673567bc24 (válaszként erre: 20. - 78826dc958)
2010. jan. 28. 13:55

Igen,tudom,erről már beszélgettünk!

A nővérem aludt a vonaton,mikor a baba rúgott egyet...pont 8:15 volt!Apu akkor halt meg!!!

27. theeba (válaszként erre: 26. - B01d68081b)
2010. jan. 28. 13:53
Mi történt vele?
2010. jan. 28. 13:51

Egyszerűen az a legrosszabb,hogy nem tudtam rajt segiteni,magával vitte a gondjait!


1Oéves kisfia van,aki még nagyon erős,de ki tudja meddig

25. 673567bc24 (válaszként erre: 16. - Veroosh81)
2010. jan. 28. 13:49
Sajnálom!Tudom,milyen! :(
24. 673567bc24 (válaszként erre: 14. - Szabina1984)
2010. jan. 28. 13:48

Olyan rossz,hogy nem láthatja Őket felnőni! :(

Mi is nagyon sajnáljuk a nővéremmel,hogy a kislány nem láthatta a papáját!Imádnák egymást! :(

23. theeba
2010. jan. 28. 13:48

Őszinte részvétem:(

A miértekre soha nem kapunk választ. El kel tudni fogadni, hogy az ő élete itt véget ért ebben az életben. Hiánya a mi halálunkig tartani fog, hiszen hozzánk tartozott, itt élt velünk. Én már sok mindenkit elvesztettem. Szerintem saját magadnak kell kitalálni, hogy hogyan tudsz egy kicsit jobban lenni. Nagyon nehéz tanácsot adni, hiszen a te fájdalmadat mi nem érezzük. csak a sajátunkét. nekem sokat segít a fotó, a gondolat, az emlékek.

2010. jan. 28. 13:46

Szia!

Őszinte részvétem a testvéred miatt!


Én az Édesanyámat veszítettem el, már 13 éve. Az idő múlása enyhíteni fog a fájdalmon...de el sosem múlik. Az idő abban segít, hogy megszokd a hiányát, de amikor szükséged lenne rá, mert úgy érzed egyedül vagy a megoldhatatlannak tűnő problémáid sortűzében, mindig keserű fájdalom fog benned feltörni, a hiánya miatt.


Nem múlik el...csak enyhül.

2010. jan. 28. 13:45
Mi 2 éve próbálkoztunk már, mikor meghalt a férjem nagypapája, nemsokára rá kiderült, hogy várandós vagyok a fiammal.
20. 78826dc958 (válaszként erre: 13. - 673567bc24)
2010. jan. 28. 13:43
Igen ez igy van!amikor anyukám meghalt és egy hónapra rá derült ki hogy 6 hetes terhes voltam.
2010. jan. 28. 13:42
Az ezotéria foglalkozik a "helycsinálók" kérdésével is...érdekes rákeresni a neten.Nekem a dédipapám adta a helyét.
18. szabina1984 (válaszként erre: 17. - B01d68081b)
2010. jan. 28. 13:42
Valami biztosan van benne..csak sajnos rossz, hogy ahhoz, hogy valami jó történjen, valami rossz is kell...
17. b01d68081b (válaszként erre: 13. - 673567bc24)
2010. jan. 28. 13:40

mikor picilányom tolták be a műtöbe (szivműtétje volt) akkor kaptam a hirt meghalt a nagybátyám akit nagyon szerettem!


Most meghalt nővérem,a másik nővérem kisbabát vár

16. veroosh81 (válaszként erre: 10. - 673567bc24)
2010. jan. 28. 13:40
Ugyanígy voltunk mi is, azon a napon 16x beszéltünk kb. telefonon, 17x-re már nem ő szólt bele, akkor már mindent tudtam.
2010. jan. 28. 13:39
Szia ! Őszinte részvétem ! Szerintem a fájdalom soha nem múlik el. Októberben volt 3 éve, hogy 50 éves, út közben a kamionjában kapott szívinfarktust az édesapám, nem lehetett rajta segíteni, azonnal meghalt. Nagyon nagy fájdalomként éltem meg. 2007. tavaszán tudtuk meg, hogy a nagypapám (édesapám apukája) tüdőrákos. Hát mit mondjak... Küzdöttünk, harcoltunk, de 2008. február 20-án, elment az egyetlen fia után. Én nem tudom mások hogy vannak ezzel, de nálam nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rájuk. Nagyon nehéz....
14. szabina1984 (válaszként erre: 13. - 673567bc24)
2010. jan. 28. 13:39
nekem a kisfiam rákos, és épp akor voltunk túl egy éves kemoterápián, az eredményekre vártunk, hogy hogyan tovább. apukám akkor ment el, és az eredményeink jok lettek...
13. 673567bc24 (válaszként erre: 9. - Szabina1984)
2010. jan. 28. 13:37
Megfigyeltem valamit!!!Amikor nálunk valaki meghal,akkor születik egy baba!Amikor apu meghalt,terhes volt a nővérem!!!
12. veroosh81 (válaszként erre: 7. - B01d68081b)
2010. jan. 28. 13:37
soha nem fogod megérteni, én sem értem, de ehelyett meg kell próbálnod a szép emlékekre összpontosítani.
2010. jan. 28. 13:37

Most volt az 5 éves évfordulója annak, hogy anyukám meghalt.

Semmivel sem jobb azóta sem. Néha esténként ugyanúgy sírok, mit akkor. Rettenetesen hiányzik!

Ezt nem lehet feldolgozni, csak túlélni valahogy.


Részvétem.

2010. jan. 28. 13:36

Őszinte Részvétem! :(

Nekem apukám halt meg,2001 december 7-én!Szörnyű volt,főleg,hogy előtte 20 perccel búcsúztam el tőle!Örökre!!!Amit akkor nem tudtam!!!

9. szabina1984 (válaszként erre: 1. - B01d68081b)
2010. jan. 28. 13:36

Szia,


a fájdolom megmarad örökké, szerintem az idő nem old meg semmit, csak segít átvészelni.

Apukám 2,5 éve halt meg, épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. De ahgoy telik az idő, más szemszögből nézem a dolgokat. Lehet hülyeség, de átadta az életet az unokájának. Feledni sosem fogom, mert a hiánya nem pótolható, inkább minden egyes nap, akármi történik, vagy csak egy kis emlék előjön, boldogsággal godnolok rá, és örülök, hogy volt...


És azt hiszem, ez nagyon is igaz:


Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: Ha nem szeretjük tovább.

Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk, a felejtésre.

Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges...

❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook