Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogy élted meg egy közelálló családtag elvesztését? fórum

Hogy élted meg egy közelálló családtag elvesztését? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
308. levendula6 (válaszként erre: 307. - 349c80b15e)
2010. aug. 11. 19:00

Drága Árvácska13!

Én sem beszélhetek Róla, mert így jobb mindenkinek. Így magamba roskadtam, egyedül sírok, amikor senki sem lát. Vigyázz magadra!!!


"Nem múlnak Ők el, kik a szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek,

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még.."

/Juhász Gyula/

307. 349c80b15e (válaszként erre: 299. - B.ary)
2010. jún. 25. 20:14

nagyon nehéz. pár hónapja írtam, hogy én is elvesztettem 22 éves Fiamat. nem nagyon lehet enyhíteni a fájdalmat.

nekem talán az segítene, ha többet beszélnénk róla, de itthon nem tudok erről beszélni, mert nem is hozza szóba senki.

két év után is annyira nehéz.

306. 349c80b15e (válaszként erre: 304. - Briguska)
2010. jún. 25. 20:10

sziasztok! mostanában nem nagyon volt kedvem fórumozni.

inkább csak a naplómba írok, amit azóta átmásoltam titkosba, de ha olvastatok, jöhettek ám.

így nyugodtabban írom.

közben elmentem dolgozni, ez most jó, kicsit eltereli a figyelmemet.

2010. jún. 18. 10:00
9-én meghalt a nagynéném..anyukám húga, aki anya halála óta pótanyukánk volt...egy mindentmegoldó műtétre ment szegedre..és nem jött haza többet...53 lett volna júliusban...nah erre mit lehet lépni???? :( nagyon elvagytok...
2010. máj. 26. 08:01

Hahó!


Ki hogy van? Mizújs veletek? Szép napot mindenkinek!

2010. máj. 25. 10:09
:(
302. b.ary
2010. máj. 22. 18:59
1 hét telt el a párom fiának halála óta,és úgy látom most kezdi felfogni hogy nincs többé,állandóan sír,annyira sajnálom,s fáj hogy igy kell látnom!
2010. máj. 22. 13:08

syasztok


végre újra van netem,igy itt vagyok megint


hát nem tudom az idő enyhít e tényleg az ilyen fajta fájdalmakon!?

szerintem nem legalábbis akkor évek kellenek hozzá,mert az ember csak idővel érzi igazán a hiányát


nővérem 4 hónapja halt m,eg,és még mindig minden nap nehéz,és kegyetlen

300. 2656c806ea (válaszként erre: 298. - Briguska)
2010. máj. 15. 10:00
neked is! Puszi.
299. b.ary
2010. máj. 15. 09:54
tegnap délután meghalt a párom 22 éves fia.hogyan segitsek enyhiteni a fájdalmát?nekem is fáj,de más az ha a szülő vesziti el a gyerekét,főleg ilyen fiatalon,értelmetlenül,villámcsapás áldozata lett!
2010. máj. 14. 10:31
Niko!!!!! Nehéz helyzetek az biztos, de igyekszem "jól" megélni a dolgokat! Remélem ez a bolond időjárás is lenyugszik és ha másnak nem is, de a napsütésnek és a gyerekek mosolyának felhőtlenül tudunk örülni!!! Szép hétvégét kívánok nektek!!
2010. máj. 13. 12:16

Én azóta elköltöztem abból a kisvárosból,mert minden,és mindenki ő rá emlékeztet...elég sokan ismerték. A tesómék is elköltözött onnan,mert ő is ugyanigy nem bírta.

Anya lakik ott csak. Alig találkozunk igy a család. De amikor együtt vagyunk nagyon rossz mert mindenkinek látom a szemében hogy egymásról csak apu jut az eszünkbe.

296. 2656c806ea (válaszként erre: 295. - Briguska)
2010. máj. 13. 12:13

Szar lesz! Mikor apum meghalt december 4.-én volt a temetés.

Utána jött:

dec 6 : apu névnapja+mikulás (mindig apu öltözött be az unokáknak)

dec 15.: én szülinapom

dec 17: bátyám szülinapja

dec 18. anyu szülinapja

dec 22 névnapom

dec 24.:szent este

dec 25-26 karácsony

dec 31.szilveszter

Kegyetlen hónap volt.

295. Briguska (válaszként erre: 294. - 2656c806ea)
2010. máj. 13. 10:34

Szia drága,


megkönnyeztem a soraidat, a fiacskád fájdalmát, nálunk is ez volt, a nagyobbik tesóm lányával..csak ő nem beszélt róla, ő is 10 volt. és a mama minden. és ami talán a legfélelmetesebb, hogy ők m ár értik ezt, és érzik a mi fájdalmunkat. Ettől még nehezebb! Ne érezd cikinek, hogy elolvastad a sorait, csak ne mond el neki! Egy anya próbál mindig megfelelni, de néha nehéz tudni, érteni mi a legjobb a gyerkőcnek. Remélem, hogy a nagyfiad lelki békéje már útban van a gyógyulás felé. Anyukád megvan? Te hogy vagy? Én most tanulmányi szabin vagyok, jövőhéten 5 vizsgám lesz és próbálok, legalább háromból átmenni elsőre:) 22én, és 29én lagziba megyünk, és mindenki retteg, mert még anya halála óta nem voltunk ilyen buliba..áprilisban volt egy éve, hogy itt hagyott minket! kicsit félek...

294. 2656c806ea (válaszként erre: 293. - Briguska)
2010. máj. 12. 20:17
Ki kell tartsunk,mert más választásunk nincsen. Én 32 voltam ,apu meg 58, az unokája (a nagyobbik fiam ) 10 éves volt akkor. neki a papa volt a mindene,állandóan együtt voltak,ő tanította meg sakkozni, vitte magával dolgozni stb. Amelett,hogy megéltem apu halálát egyidőben láttam azt a 10 éves csepp gyereket mérhetetlenül szenvedni. pszichologushoz vittem,vele aludtam hónapokon keresztül mert minden reggel sírva kelt fel. belevarrta a papa fotóját a tolltartójába,az iskolában csak fekete szineket használt. kegyetlen volt. Annyira fájt,hogy alig kaptam levegőt. (de hisz ezt tudod te is milyen érzés) . a nagyfiu most 13 éves és a multkor megtaláltam véletlenül egy füzetét a szobájában takarítás közben. Bele néztem és akkor esett le,hogy az egy napló. Ciki de elolvastam,hiszen tudni akartam,hogy milyen a kis lelke mostanában,és ledöbbenve olvastam ,hogy apuhoz ir. A szívem majdnem megszakadt!!!!!!!!! Hihetetlen ez a fájdalom amit érzünk mikor elveszítünk valakit anno azt hittem,hogy ezt nem lehet túl élni. Te tudod miről beszélek.
293. Briguska (válaszként erre: 292. - 2656c806ea)
2010. máj. 12. 13:56
Sokat kell róla beszélni..az én anyukám úgy halt meg, hogy nem tudtuk, ő sem, hogy rákos..csak hirtelen rosszabbul lett..végsőkig tűrt és kitartott otthon, majd egy szombat hajnal ébresztett apukám, hogy vidd kislányom édesanyádat a kórházba...egy nap, egy műtét, és másnap reggel meghalt...nem bírta volna ki, hogy tönkre tegye az életünket azzal, hogy úgy éljen köztünk...ő meg akart halni, mert szörnyen méltatlan lett volna az élet számára. És tudod, sokat sírtam, majd megőrültem, hogy mi az hogy ő érezte, tudta, hogy így akarta???? és rá kellett ébrednem, hogy a világon senki sem szeret minket jobban, mint ő... érezte, hogy nagyon beteg és a végsőkig küzdött otthon, minél tovább akart lenni velünk..és kevesen vagyunk, akik meg tudnánk élni így valamit, ahogy ő tette... szóval nagyon nehéz elfogadni ezeket a gondolatokat, de meg kell értenünk, át kell gondolnunk..mindenre miértre van válasz, amire úgy érzed nincs, arra pont az a válasz. Apukád bátor lehetett, hogy meg merte tenni, hány éves volt? te? Tudod én igazából abba a kilátástalanságba bukok bele nap mint nap, hogy bár pár év múlva történt volna csak, ha már így kellett lennie..tudod két nővérem már családos, én maradtam édesapával, meg van a kedvesem, lassan esküvő, meg közös jövő..és soha senki, de senki nem fog feloldozni az alól a mérhetetlen fájdalom és lelkiismeret furdalás alól,ha eljön a nap, hogy ott fogom tudni hagyni egyedül..mert egyszer el kell jönnie, tudom, hogy ez az élet rendje, csak borzasztóan nehéz. Ezért nap mint nap remélem, talál majd valakit, egy barátnőt, akivel el tud majd beszélgetni, hogy ha otthon egyedül is van, lelkiekben nem lesz úgy. de ez valahogy 57 évesen nagyon nehéz...szóval minden nagyon nehéz! De ki kell tartsunk!!!! :)
292. 2656c806ea (válaszként erre: 291. - Briguska)
2010. máj. 12. 13:39
persze igy is fel lehet fogni,és nagyon aranyos vagy ,hogy próbálsz rávilágítani erre az oldalra is,csak az a baj ,hogy ez az emlék.....hiszen apukám öngyilkos lett és mindig mikor eszembe jut csak AZ A NAP van bennem.
291. Briguska (válaszként erre: 290. - 2656c806ea)
2010. máj. 12. 13:35
Örülj neki, így mindig könnyen felelevenedik apud emléke! És a kicsid ismeretlenül is kapott tőle valamit! :)
290. 2656c806ea (válaszként erre: 289. - Briguska)
2010. máj. 12. 13:16
persze sok erőt ad ez tény,de akárhányszor belenézek a szemébe mindig összeszorúl a szivem mintha az apu nézne rám.
289. Briguska (válaszként erre: 292. - Niko33)
2010. máj. 12. 11:51
Igazad van, feldolgozni maximálisan nem lehet, viszont túl lépni akarni kell. Én ebben hiszek. A kisbabád most biztos sok erőt ad neked, ezért érdemes élni... alig várom, hogy már én is ott tartsak..nah de majd nem sokára! ;)
2010. ápr. 22. 18:58

Nem tudok élni nélküle.. :(

A hálóingében, a párnájával alszom, a papucsát használom, a kardigánját hordom..

és itt van minden dobbanásban..

287. Panni58 (válaszként erre: 280. - Bosziii)
2010. ápr. 11. 19:00

Nincs igazad. Aki megszületik, az meghal, ez eleve elrendelés. Lehet, hogy nem házasodik, lehet, hogy nem lesznek gyerekei, lehet, hogy boldog lesz, lehet, hogy boldogtalan, de a vége mindannyiunknak a halál. Nagyon sok kultúra másképp éli ezt meg, mint mi, és ezért könnyebben is dolgozza ezt fel.

Javaslom mindenkinek Polcz Alein írásait, sokat segítenek. Nem a levegőbe beszél, közelről tapasztalta meg, milyen elveszíteni valakit. Ahogy mi itt mindannyian.

286. levendula6 (válaszként erre: 283. - 349c80b15e)
2010. ápr. 11. 18:16
Nem láttam. Annyira közelinek érzem a gyászod, annyira együtt érzek Veled, hogy nem nagyon tudom megnézni..
285. levendula6 (válaszként erre: 282. - 47fe723031)
2010. ápr. 11. 18:14
:(
284. 349c80b15e (válaszként erre: 282. - 47fe723031)
2010. ápr. 11. 09:58

szia! nagyon sajnálom, fogadd részvétem.

és hogyan lehet tovább lépni??????????????

283. 349c80b15e (válaszként erre: 281. - Levendula6)
2010. ápr. 11. 09:56

szia. értem. azért nem tudtam, mert több videót is készítettem.

azokat láttad?

2010. ápr. 10. 10:59
nekem kb. egész családom meghalt egy balesetben. Az ilyet ált. senki sem dolgozza fel, de tovább lehet lépni
281. levendula6 (válaszként erre: 279. - 349c80b15e)
2010. ápr. 9. 21:47
Szomorú képek Kelly Family számmal.
280. Bosziii
2010. ápr. 9. 13:32
Beledöglök. A halált nem lehet elfogadni. Semmilyen formában sem.
279. 349c80b15e (válaszként erre: 276. - Levendula6)
2010. ápr. 9. 13:28

szia! nem tudom,melyik bejátszásomra gondolsz?

neked is puszi.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook