Hogy élted meg egy közelálló családtag elvesztését? (beszélgetős fórum)
Szép napot nektek!
Árvácska13...sajnos ezzel egyet kell értsek, nekem még nincs gyermekem, de hiszem, hogy majd ha lesz, jobb lesz! Remélem, te is találsz valamit, ami visszaad egy kicsit régi mivoltodból! Biztos tüneményes lény voltál/ vagy!
Nagyon nagyon rosszul és még mindig nem tudtam feldolgozni és soha nem is fogom!!!
A kisbabám segitett átvészelni,ha Ő nem lett volna szerintem már Én sem lennék...
Emlékszel?
Még alig pár hete...
Megint magamhoz ölelhettelek!
Szerettél élni. Főnix madárként újult mindig életed!
Nevettél, mint régen, de láttam szomorú a szemed.
Művész vagy - mondtam én - de csak legyintett kezed:
"semmivé vált az életem, de tudod te ezt,
művészet már az is, ha nem gondolsz erre sem."
Emlékszem... elköszöntünk, mint két jó barát,
s pár nap múlva jött a hír: Te ott vagy, ODAÁT.
Angyalok emeltek a szivárvány fölé.
Nem siet a Nap Neked kelni már.
A holdak ívét rajzolod egy csillaghíd alatt,
s nem mondod többé, hogy te semmi vagy...
Úgy fáj a szó, hogy leírni alig tudom,
csak idézem az utolsó perceket...
Légy jó... majd találkozunk, mondtam,
- akkor nem éreztem, kezed furcsa
szorítása karomon mit jelent -
s nem tudtam miért mondod: Isten veled!
Őszinte testvér voltál...
...Várj reám! Hamarosan megyek!
Addig gondold ki, milyenre fessük át a kék eget!
...hallom ahogyan nevetsz...
Majd mész, ha itt lesz az ideje, találkozhatsz még vele... De addig még sok-sok dolgod van itt, köztünk!
Gondolatban beszéld meg a nővéreddel a mindennapok problémáit, azt is, hogy mennyire hiányzik neked...
Hidd el, segíteni fog neked!
Neked is nagyon nehéz lehet...
Gondolj azokra, akik csak Rád számíthatnak! A nővéred mindig veled marad, a szívedben, nem veheti el senki.
köszönöm szépen. persze, hogy próbálok erős lenni.
én is azt gondoltam, hogy ezt nem lehet kibírni. de látod, pont a többiek miatt mindent bírni kell.
Nem ez az élet rendje...
Ezért fáj annyira, mert ez elfogadhatatlan.
Nem tudom, hogy én el tudnám-e viselni...
Erős légy, mert annak kell lenned, azokért, akik veled maradtak!
Szívből kívánom, hogy legyen mindig elég erőd!
még vagyok,talán majd csak reggel kell visszaadnom a gépet!
remélem jól vagy
sziasztok!
sajnos beteg lettem,igy nem tudok sokat lenni,most is csak azért vagyok,mert kaptam kőlcsőn egy laptopot,amivel az ágyban is boldogulhatok!
csütőrtőkőn megyek a nővérem kisfiához,már alig várom,hogy játszhassak vele,és magamhoz őleljem!
ellátogatunk arra a helyre ahol megtalálták!
megpróbálok még ma irni nektk!
vigyázzatok,figyeljetek egymásra!
nagyon nehéz lehetett, nagyon sajnálom.
a betegséget is nehéz elfogadni, de mikor a gyerek elmegy itthonról, és nem jön haza többet.........
:(((((((((((((((((
Mintha rólunk szólna! :((((((((
Szia! Sosem lesz kevésbé fájó a gondolat?
Úgy érzem, nemhogy jobb lenne, inkább egyre nehezebb. Emlékek ezrei törnek rám. Mindenről Ő jut eszembe. Tartom magam a külvilággal szemben, de belül őrült vihar dúl. :(
5nap múlva lesz 1éve, hogy meghalt a Drága. :(
Áprilisban lesz egy éve, hogy elveszítettük anyukánkat, hirtelen..rákban halt meg. Meghalt, mert nem akart így élni, a végsőkig kitartott, gyakorlatilag halni vittük be a kórházba. Addig nem is akart hallani róla. hárman vagyunk lányok, testvérek. "Van amit nem gyógyít meg az idő sem, csak kezeli mindennap..." Gyulai Pál verse minidg megnyugtatgat...
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban.
Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!
Mond az egyik s el nem alszik,
Sohajtása föl-fölhallszik.
Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
Édes anyám, gyujts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!
Harmadik mond, mindenik sír - -
Temetőben mozdul egy sír.
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sirból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
Arca halvány, hangj' a régi,
Fia, lyánya megösméri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
És ott viraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre tészi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni viradóra!
Visszanéz a véghatárral...
Sír megnyílik, sír bezárul.
Oh a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
1866 Gyulai Pál
Sziasztok!
Édesanyám 27éve meghalt.Róla túl sok emlékem nincs,hisz akkor még csak 6 éves voltam.Apukám 6 éve ment el.De ami a legfájóbb és egyben elfogadhatatlan az a testvérem elvesztése.A bátyám 15 éve halt meg autóbalesetben.Ő volt egy személyben az anyukám és apukám is(mert apu az italba menekült).A mai napig nem tudtam feldolgozni.Nincs nap hogy ne jutna az eszembe, és a mai napig megsiratom, ha rá gondolok.Hogy tudja ezen túltenni magát az ember?Olyan jó lenne ha itt lenne velem!!!!!
Hogy viselitek a fájdalmat?
Én nem bírom :((((((
Annyira szeretném megmondani NEKI, hogy Ő a legcsodálatosabb Édesanya!! :(((