Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetés)

Ezért ne Magadat hibáztasd, nem tehetsz róla, sajnos a pánikbetegek zöme így tesz----tudom hogy sovány vigasz, de akkor is le kellett hogy írjam, NEM A TE HIBÁD, hanem a pánikbetegséged szerves tartozéka.

Bocs, most mennem kell, mindenkinek további szép napot kívánok!

Nem megoldható hogy kiírasd Magadat táppénzre (valamilyen más indokkal), vagy maradt-e annyi szabid hogy egy hetet ki tudj venni?

Ehhez valóban nyugalom és otthonlét kell, meló mellett/ alatt sokkal nehezebben kivitelezhető, bár nem lehetetlen, egy barátnőm így csinálta végig.

Szia Ancsika, azért mert itt egy tag minap azt a megállapítást tette hogy "bizony Ancsika ez már gyógyszerfüggés", az nem azt jelenti hogy számodra itt a vég....mindenki gyógyszerfüggő, aki élete során valamilyen gyógyszer tartós szedésére szorul, beleértve a vérnyomáscsökkentőket és egyéb, nem a központi idegrendszerre ható szereket.

Ez nem azt jelenti hogy itt a vég, hanem azt hogy ez egy állapot, amiből erős akarattal és hittel ki lehet jönni.

Írtam privát levelet, remélem tudtam egy kicsit segíteni.

Őszintén szólva ezzel a segítség dologgal is annyi a bibi, hogy mindenki csak a maga küzdelmét képes leírni (illetve végigszenvedni), mások terhét vagy baját képtelenség felvállalni, nem megy, valamilyen szinten mindenkinek magának kell a saját gyógyítójának lennie, a többiek maximum támogatást( illetve saját tapasztalatot) tudnak ebben a folyamatban nyújtani.

ne utáld magad! :) mindennek oka van! <3 Azt írod, hogy felfordult az életed és nem tudod mit tegyél.

Én úgy látom a soraidból, hogy az zaklatott fel, hogy szembesültél, azzal amivel nem szerettél volna, hogy pánikbeteg vagy, meg sok mindent olvastál. A leírtakat próbáld a hasznodra fordítani!

Az életedet pedig próbáld úgy élni, mintha mi sem történt volna.

Ez a orvos jött, mentő mentő ment, nálam is meg volt. keress egy orvost, aki tud segíteni

Ha gondolod, keress privátban. az utolsó mentőben utazásom 2009 karácsonya előtt volt, édesanyám is ott feküdt a kórházban,ahová vittek. szörnyű érzés volt, hogy tudtam ő is ott fekszik benn és nem tudok odamenni hozzá. :( Ő amputáció miatt feküdt benn és én harcoltam őérte, mert beszámíthatatlannak nyilvánították (morfiumozták), nem akarták amputálni a lábát. Gyámot akartak kinevezni bíróságilag (ami min. 1 hónap)és tudták, hogy én vagyok az egyetlen hozzátartozója, de tudtam, hogy addigra ő meghal, ha nem amputálják a lábát. Azt hiszem, sőt tudom, hogy ebbe "zakkantam" bele. van egy pár dolog az életemben, amit szívesen kitörölnék, ha lehetne...

látom, hogy megnyugtatásért jöttél erre az oldalra :) nem tudom, hogy mi nyugtatna meg! ha megnyugtat az a tudat, hogy nem vagy egyedül, sőt vagyunk egy pár ezren, akkor (neked) jó :)

szerintem itt megtudjuk írni neked, hogy mi hogyan éltük és éljük meg a különböző szakaszait ennek a betegségnek, de pl. engem nem nyugtat meg az a tudat, hogy rajtam kívül még sokan vannak és az sem nyugtat meg, hogy olvasom, hogy milyen nehéz leállni a gyógyszerekkel (mondjuk ezt már egyszer átéltem, de szerintem akkor nem ment nehezen). Az első gyógyszerről leállás előtt "csak" 4 évig szedtem a bogyókat, most már 8. éve.

Van egy sejtésem, hogy most nem lesz annyira "könnyű" leállni a gyógyszerekkel. :(

ancsika!

"majd ha 7éve szeded te is akkor érezni fogod" erre csak ezt tudom írni:

én 1997 óta szedem a xanax-ot és vele még az isten tudja hányfajta antidepit. 2001 és 2003 között semmit nem szedtem, de ismét rám törtek a pánikrohamok és újra kellett a gyógyszer. Szóval 8. éve szedem folyamatosan a sanaxot és az antidepit, de csak 2009 nyara óta vagyok jobban, mert a (az új) dokim eltalálta a gyógyszeremet.

szerinted az évek múlásával nem lesz feledékenyebb az ember? de az lesz.

én úgy látom, hogy te túlságosan "elhiszed", hogy milyen nagyon beteg vagy! és ezt nem bántásból írom, csak szeretnélek kizökkenteni ebből a nagyon sajnálom magam állapotból. ezt a stádiomot már én megéltem és átéltem......