Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetős fórum)
Próbáltál már másik orvostól is segítséget kérni?
hát én nem sokat a letöbb 2szem 0.5ős. de általába csak 1. az is este. ha őánikolok van h napi 3is de az ritka. inkább az idövel van baj nem a menniséggel. 6év sok idő. már most reggel 1-el ketem:(.és szerinted ezek a tünetek amit leirtam fejfájás zsibbadás ettöl van???.akkor most felezzel a 0.5öst?? segitenél nekem te is ???elöre is köszönöm meg az eddigi hozzászolásod is. üdv-Anita.
Nagyon lassan csökkentsd az adagot!
Mennyit szedsz naponta?
csak tudod senki nem mondja neked ezt h függő lehetsz meg azt sem h hogyan szokj le rola mert a dokimhoz átmegyek h nem vok jol ö megint irja a frontint, holott pánikbeteg vagyok és az nem jön ki napi szinten söt van h hetekig semmi de ezt a francos frontint napi szinten szedem ,és eddig nem tudtam mért vagyok rosszul ,de most kezdek rájönni h aazért mert nem vettem be 2napja:( de már unom ezt a burokba élést 1 tiszta pillanatom nnincs szinte, ithhon vagyok 15.éve. van 3gyerekem akiket e melett 100% el kell látnom. uh erött veszek magamon és itt kapok segitséget leteszem az összes gyogyszert .20év után a cigiröl is leszoktam 4honapja pedig az jó az idegre de meg birtam tenni.ez is sikerül remélem mert igy nem lehet teljes életet élni:(
Sajnos én túl sokat nem tudok még erről, de azt igen, hogy folyamatos gyógyszerszedésnél, csak fokozatosan lehet elhagyni a gyógyszereket.
azt mondod??. már most vennem kelett be 1.5-a 0.5ösböl:( és jobb asszem de a fejem most is fáj annyi h mot má álosodom.. de én akkor ezt nem akarom szedni: tuti h ettöl vagyok beteg:( és az orvosom csak irja irja irja évek ota nekem.
sziasztok. én ma rregiztem ide és nagyon örülök h nem vagyok 1edül:( 7éve vagyok pánikbeteg szedem a seroprámot a frontin 0.5öst- de már nem tudom h a gyogyszer nélkül vagy tól vagyok beteg. most 2nap semmi frontin és fáj a fejem zsibog szédelgek mindha nem az én testem lellen nem tiszta a fejem olyan tompult mindig. szeretnék a régi lenni mert ez már nem a pánik azt le tudom győzni ha jön.függöség lenne???? inkább ez a rosszulét?.
Csak azért kérdeztem, mert akinél tegnap voltam nem éreztem, hogy ő lenne a megfelelő pszichológus a számomra, már be is jelentkeztem egy masikhoz.
Szia...én keresgéltem...a mostanit a vakvéletlen sodorta az utamba, ahová beutaltak a rosszullétem miatt ambulanciára,épp ő ügyelt. összeteszem azóta is minden nap a kezem.
Tudom, hogy még nagyon az elején vagyok, de azt is, hogy mindenféleképpen megakarok gyógyulni, és újra a régi lenni.Más rögtön megtalálta a megfelelő pszichológust, vagy keresgéltetek?
Ez a "betegség" hullámzó...sajnos ez teljesen normális. A pszichológusok,pszichiáterek azért figyelnek,mert a mimikádból, testi jelekből is fel tudja mérni, illetve több információhoz jut az aktuális állapotodról...kissé idegesítő lehet,aki nem szereti ezt,mert úgy érzi "megfigyelik". A dokik nagy része javasolja a naplóvezetést. Arra jó, hogy eltereld a figyelmed, amíg leírod a dolgaidat,addig is lehet,hogy te magad is rájössz erre arra,hogy mit hogyan kellene,vagy mi az,amivel baj lehet, meg neki is jó,ha elolvassa, látja, hogy mi az,ami benned lejátszódik. Segít-e? Szerintem ebben az értelemben nem, egy hasznos kelléke lehet a gyógyulásnak. Én nem vezettem naplót, örültem,hogy élek. Még mindig azt mondom: PSZICHOANALÍZIS!!!!Költséges...de az egyik megoldás,ha nem a legjobb,ami használ is.
Sziasztok!
4 napig teljesen jól voltam, nem voltak tüneteim, de tegnap este megint rám tört ez a furcsa érzés, bár nem volt annyira erős, mint múltkor.Most voltam pszichologusnál, furcsa érzés , ahogy folyamatosan minden mozdulatodat figyeli.Azt tanácsolta, hogy vezessek egy naplót a tüneteimről és a gondolataimról.Szerintetek ez valóban segíthet?
“Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád… Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik… Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak… Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére… Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a boldog élet…” (Seneca)
Ezek-szerintem-kényszeres gondolatok.Olyan,mint a kényszer cselekvések,csak gondolatok,nem tettek formájában. Mint írtam, tényleg iszonyatos kín,az ember azt hiszi,meg fog őrülni.Öregnéneőzikéjének igaza van, ezzel pszichológushoz kell fordulni, elképzelhető,hogy egy enyhe gyógyszeres kezeléssel és sok beszélgetéssel lehet "gyógyítani". Véleményem szerint itt nem a gyerekről van szó,csak valami rá vetül ki...
Én is tőlük loptam...törődést,türelmet,időt...de azt is megtanultam,hogy meg kell bocsájtani magunknak!
Én nem mást hibáztatok még az idő ellopásában sem, csakis magamat---ami miatt viszont nagyon bánt a lelkiismeretem, az a családom, akik kénytelenek voltak velem együtt megszenvedni azt bizonyos nem rövid időszakot.
:( Tőlük valóban elloptam jó pár évet, ezért vagyok most minden erőmmel azon hogy kamatostul vissza tudjam adni a régi önmagamat nekik/ és nem mellesleg magamnak is.
Azt mondta az orvosom,minden ellopott érték pótolható.Egyetlen dolog van,ami nem: az IDŐ...épp ezért akkora bűn,ha valaki az idejét lopja el a másik embernek...
Igen, így van.
Amondó vagyok, ha a jelenlegi testi-lelki harmóniámban adatik még pár jó évem, nagyon hálás leszek érte, nem pedig azon fogok vinnyogni hogy mi volt eddig, és az a sz@r miért rabolt el tőlem annyi szép évet.
Nehéz, hogy az ördögbe ne lenne az, de így--hogy jobban van az ember--ez is egy olyan probléma, amin úrrá tudunk lenni, amit meg tudunk oldani.
Szintén zenész...a legszörnyűbb trauma,hogy az elvesztegetett éveket már nem lehet visszahozni.De nem szabad sajnálkozni rajta,előre kell nézni.Na,ez az,ami nehéz.
Szia, sokaknak generálja a lelki betegségét valamilyen akut trauma, amit az élet sóz rájuk, úgyhogy ezen egyáltalán nem csodálkozom.
Igen, én sem szeretném nyilvánosan kiteregetni sem a betegségemet, sem pedig sajnáltatni magamat---mára egészen világosan tisztában vagyok hogy akin nap mint nap dolgoznom kell, az nem más mint önmagam, és ebben a "terápiában" senki más nem tud segíteni, csak én tudok, önmagam-önmagamon.
Kár hogy mire erre a felismerésre jutottam, eltelt majd fél évszázad az életemből. :(
Sziasztok! Elvonás! én is probáltam de nem ment ,most 1,5mg frontin adagom van a 0,25-ből , a remeront már megfeleztem avval nem volt gond..láttam itt irtak anxiront az elvonáshoz, én probáltam buspirone származékot ,nem anxiron volt a neve hanem valami más , de attól ugy szédűltem mint állatt..baloldali arczsibbadásom van van valakinek esetle ilyen? üdv
Nagyon érdekes,amit írtál,ugyanis többek közt ezek miatt a problémák miatt lettem beteg.Azt leszámítva,hogy nem lett fizikai betegségem,legalábbis krónikus nem. Nem szeretek a betegségem kiváltó okairól beszélni,még név nélkül sem,mert az nekem túl...magánszféra. Az alkohol nálam feszültségoldás volt...nem bírta az én szervezetem sem,de "megerőszakoltam"...Hála istennek,már rá sem tudok nézni.
Persze hogy idevág, nem is erről van szó.
Nálam is ezek domináltak hosszú évekig, kivéve az alkoholt, mert ahhoz soha nem nyúltam. ( nem azért mintha annyira erős lettem volna, hanem mert a szervezetem egész egyszerűen nem tolerálta a piát)
Sajnos rajtam a pszichoterápia sem segített, több orvosnál többféle módszert és gyógyszert próbáltam eredmény nélkül---igaz ha az embert 3 éven belül kétszer is lapátra teszik a melóhelyén anélkül hogy csinált volna valami rosszat, az már magában akkora csapás úgy anyagilag mint lelkileg, amit igen nehéz kiheverni.
Mellé még beszereztem egy -- bár nem halálos-- de az életemet nagyon megnehezítő krónikus betegséget is, hát mit ne mondjak, abban az időben finoman szólva sem volt könnyű pozitívan gondolkodnom. ( ez az időszakom jó 10 évet tett ki, inkább többet)
Most tavasz óta elég jól vagyok ( kopp-kopp), azóta ugyanis ismét van munkám , ráadásul olyan ahol megbecsülnek, szeretnek, számítanak rám, így némiképp önmagamra tudtam találni...annak az Általad említett útnak ugyan még messze vagyok a végétől, de ha csak ezen a ponton megrekednék, már azzal is maximálisan elégedett lennék.
Mindegy,miben hiszel,csak higgy,és ez hozzásegít ahhoz,hogy újra teljes értékű,egészséges lelkű legyél.Hisz mindannyian annak születtünk! Nem szabad megengedni a Világnak,hogy eltaposson.Van annyi szépség is,azt kell megtalálni,és az majd segít.Ilyen pl az is,amiben Te hiszel...vagy az anyatermészet.Egy kiadós hétvégi őszi séta...
Megnyugodtam! Köszönöm!
Nem tudom, a pszichoterápiát még nem ismerem.
Nekem inkább a spiritualitás, ami segít! :))))
Az idézet az én egykori lelkiállapotom. Ha nem is egészen,de nekem idevág. Szégyenérzet,kilátástalanság,gyógyszerek,alkohol,stb. Én is magamat kerestem. Még nem vagyok az út végén...de már legalább tudom ki vagyok,és mit akarok.
Sajnos az. Amióta nem szedek semmit,egyetlen egyszer sem volt rohamom.Előtte kétnaponta.Ez a hullámzó állapot végigkíséri a betegséget magát,és természetesen az elvonás alatt is fennáll. A szorongás egy olyan kínzó állapot,amitől mindenki sírva menekül,ez maga a KÍN. Az életuntság,és a sehova-nem-kellek érzés gyakran ránk törhet akkor is,ha már teljesen jól vagyunk...a pszichoterápia pont arra jó,hogy megtanuljuk,milyen módon,módszerekkel lehet ezt kiküszöbölni,túlélni,elérni,hogy egyáltalán ne jöjjön elő:ez a végső cél.
Nektek is vannak/voltak ilyen tapasztalataitok?
Néha olyan életunság jön rám, teljes érdektelenséggel, hogy szinte elviselhetetlen. Önkárosításig elmegyek agyban, aztán persze bepánikolok és a roham alatt rájövök, hogy ez annak a jele, hogy tényleg minden a gyogyi-bogyik hatása.
Ilyenkor próblálom keresni a fényt, hála mindig sikerül.De azt hiszem ez is egy kőkemény szorongás.
Amikor nem sikerül gyorsan átbillenteni magam, akkor pedig olyan érzésem van, hogy nem is akarok rendbe jönni...
Szerintetek ez "normális"? Természetesen az elvonnási tünetek keretein belül...:D
Szép ez az idézet, én mégsem érzem a magaménak.
Engem az motivált a leginkább, hogy megmutathassam önmagamnak( nem a világnak!), hogy nem vagyok semminek a rabja.
Nem létezik hogy egy ovális vagy kerek szintetikus bigyó nagyobb hatalommal és erővel bírjon az elmémre mint a saját akaratom, nem létezik hogy minden élethelyzetben annyira elönt a szorongás hogy csak ezekkel a "mankókkal" tudok közlekedni, ha pedig így van, miért nem próbálom megkeresni hol a valódi énem, hol vagyok én, egyáltalában: VAGYOK ÉN VALAHOL??????
Most, több hónappal azután hogy letettem, ki merem jelenteni, hogy vagyok, és nem csak hogy vagyok de JÓL vagyok, teljes értékű életet élek, és elmondhatatlanul jobban érzem magamat szabadon.
Mindenkinek azt kívánom, tapasztalja meg ezt az érzést, megéri!!!!!!
További ajánlott fórumok: