Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetős fórum)

Kedves Holdmaci, nagyon szépen köszönjük az idézetet,ám semmi esetre nem fogjuk szidni Müller Pétert, Ő ugyanis nem a "kapaterápiát" javasolta, mint ahogy Te tetted.

Ezúton szeretném tudomásodra hozni azt a tényt , hogy Idézetes fórum is van a Hoxán, egyúttal javasolnám ennek a topiknak a hanyagolását, annak pedig a felkeresését.

Szeretettel üdvözöllek, engedd meg hogy én is egy nagyon szép idézettel fejezzem be a hozzászólásomat:

"Akit nem simogatnak eleget, annak a lelke kiszárad"

( Móricz Zsigmond)

Én nem mondtam, hanem kérdeztem tőled. Nem azt állítottam, hogy ne gyere ide, hanem megkérdeztem, hogy minek jössz ide, ha csak piszkálódni tudsz?

A kettő között óriási különbség van! :)

Eszemben sincs szidni! Tisztelem annyira amennyire tisztelni kell embertársainkat.

Mindamellett igaza is van. Igen szeretet hiánytól (is) szenved a pánik beteg.

Szia, én meg erre azt mondom, vajon tudod-e, hogy Müller Péter több nyilvános fórumon is vállalta hogy Ő maga is depresszióban szenvedő ember?

Akkor tehát hogy is van ez, tanító néni kérem????

Szia, nagyon jónak találom ezt a kérdést!

Én tudom az én depresszióm okát, nem egy, hanem sok-sok egymásra rakódott sz@rság borította ki nálam a bilit egy idő után.

Nálam abban az időszakban minden másodpercben az ugrott be, jobb lenne ha fognám és elirtanám magamat, mert így nem lehet és nem is érdemes élni, hogy terhére vagyok önmagamnak, a családomnak sőt még a társadalomnak is.

Sokáig-- ez években értendő-- komolyan foglalkoztatott a "nem lenni" téma, aztán egy idő után volt olyan gondom, ami részlegesen( majd teljesen) megoldódott, így valamelyest fellélegezhettem.

Amint lelkileg jobban lettem, a többi--addig az "életemet ellehetetlenítő" --probléma is sokkal könnyebben megoldhatónak látszott... persze nem oldódott meg,mindössze az történt, hogy lelkileg nem annyira tropa állapotban már másképp voltam képes látni és kezelni őket.

Nehéz ezt az egészet szavakban megfogalmazni, inkább csak érzések formájában kavarog bennem még a mai napig is.

Kedves Holdmaci!

Te tulajdonképpen minek jössz ide? Örömödet leled abban, hogy piszkálódsz?

Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a "szív szemének" vaksága - vagyis a szeretet hiánya.

Müller Péter

Én alapvetően jókedvű és szerintem jó humorézékkel megáldott ember vagyok, de vannak napok, amikor komolyan végig gondolom a lehetőségeimet és az élethelyzetemet és akkor szoktam sokkot kapni. :(

A dokim azt mondta, hogy ahhoz képest, (hogy miben élek és milyen problémákkal kell szembenéznem) nagyon jól vagyok. Igazán nem tudom, hogy ez jó dolog-e? Havonta 1-2 napot kerülök mélypontra, olyankor amikor szembesülök azzal a ténnyel, hogy a fizetésünk nem elég a kifizetnivalókra és akkor még nem ettünk. Engem ez sokkol, stresszel. Megoldás? nem találok. :(

Mióta a párod? Bocsánat, de azt írom,amit gondolok, hogy akkor ő nem a te igazi párod! :(

az én párom próbál segíteni, ahogy tud. megpróbálom mentesíteni a nyavalygásommal, de kivel beszéljek meg mindent, ha nem vele? mondjuk nekem már mondani sem kell, már látja rajtam, ha valami "bajom" van. mi 26 éve vagyunk együtt.

bár 100%-ig vele sem tudok mindent megbeszélni, van egy 5-10% ami vele kapcsolato problémám és ezt nem fogadja el tőlem. a vele kapcsolatos problémákra legyint, elhülyéskedi.