Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)

Eladó, kiadó most a szívem,

Kiadom, hogyha kell teneked.

Eladó, kiadó most a szívem,

És hozzá kaphatsz egy életet.

Eladó, kiadó most a szívem,

Nem lakik benne már senki sem.

Tessék vidd, átadom olcsón neked,

Most egy jó szóért megveheted.

Rég a csend lakik csak benne,

Úgy kell már egy új lakó.

Mert a régi elhitte, hogy ennél

Jobb is kapható.

Azt üzente, visszajönne,

Hogyha ez még lakható,

De neki ez már többé soha

Nem lesz kiadó.

Eladó, kiadó most a szívem,

Nem lakik benne rég senki sem.

Tessék vidd, átadom olcsón neked,

Most egy jó szóért megveheted.

Tessék vidd, olcsón adom neked,

Most egy jó szóért megveheted.

Kiadó, kiadó a szívem.

Eladó, kiadó a szívem.

Tessék vidd, olcsón adom neked,

Most egy jó szóért megveheted.

Ma este felmegyek majd hozzád,

És mindent elmondok neked.

Mióta kettőnk útja szétvált,

Még nem voltam veled.

Ma este ott maradok nálad,

És hogyha te is akarod,

Gyújts meg egy színes gyertyaszálat,

Abból mindent tudok.

Mindegy, hogy hiszed, nem hiszed,

Még ma is nagyon jó veled.

Ott leszek nálad, ha te is vártad,

Adj hát egy kis jelet!

Ma este ott maradok nálad,

És hogyha te is akarod,

Gyújts meg egy színes gyertyaszálat,

Ha ottmaradhatok!

(Apostol)

1. A harcot feladom, nem megy tovább,

Csak jártam egyedül és vártam rád.

Vártam, hogy eljöjj, hogy átölelj;

A percek gyorsan tűntek el.

2. Volt bennem türelem, sok éven át

Voltam hű szerető és jó barát.

Hazudtál nékem, rájöttem én,

És összedőlt egy szép remény.

R. Most már látom azt,

Hogy tőled mennyit várhatok,

Hogy csak játékod vagyok

Többre nem számíthatok.

Néha már az arcomon

A szégyen pírja ég,

S azt kiáltom én feléd,

Hogy ebből nékem már elég.

3. A harcot feladom, vesztettem én,

Kérlek, hogy ezután, ne jöjj felém.

Kicsordul egyszer a telt pohár,

Jobb lesz, ha vége, vége már.

(Apostol)

Letörlöm én minden könnyed

Áldjon meg az isten téged

Bocsássa meg rossz szavamat

Bocsássa meg ha bántottalak

Aj-aj-ja-jaj Aj-aj-jaj

Fáj a szívem érted

Aj-aj-ja-jaj Aj-aj-jaj

Fáj a szívem érted

Elindulok, merre megyek?

Sehova se nem érkezek

Sehova se nem érkezek

Otthonomra sosem lelek

Aj-aj-ja-jaj...

Eső esik a magas égből

Könnycsepp hull a két szememből

Felhők közé elbújt a nap

Mindhalálig téged várlak

Aj-aj-ja-jaj...

-Republic - Fáj a szívem érted-

Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek

Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam

Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem

És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat

(Bikini)

Nincs szerencsém, a szerelemben nincs szerencsém,

Mert soha-soha nem találtam, csak olyat, aki rászedett.

Majd megérem, vagy legalábbis úgy remélem,

Hogy előbb-utóbb eljön értem,

Majd az is, aki megszeret.

(Apostol)

Átéltem a kínok kínját

Elhagytak az álmok

Rájöttem, nincs remény

Semmit érek én

Nem is vagyok

Nem várom, hogy megbocsássad

Azt, hogy elköszöntem

És mégis kérlek én

Újra légy enyém

Maradj velem

Nem tudok élni nélküled

Engedd, hogy élhessek veled

Nem tudok mással élni már

Emléked úgy börtönbe zár

Nem tudok élni nélküled

Engedd, hogy élhessek veled

Esküszöm, mindent megteszek

Hogy ezt soha ne bánd te meg

Próbáltam én elfeledni

Minden szép emléket

Rájöttem, nem lehet

Mert a képzelet

Hozzád vezet

(Apostol együttes)

Mindig és mindenben ott látlak én

A szívemhez nőttél hogy a lelkemben élj

Mondd mit tegyek hogy érezd

Hogy rég több vagy mint az élet?

Mondd mit tegyek hogy érezd

Ha kell meghalnék te érted?

Mondd mit tegyek ha félek

Hogy így elveszítlek téged?

Nézd így fut el az élet

És én nélküled mit érek?

(Szűcs Judit)

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,

Kínoz a fény és kínoz a harmat,

Téged akarlak, eljöttem érted,

Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzón, fehéren,

Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,

Te vagy a kínom, gyehennám nékem,

Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,

Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,

Adj kínt nekem, a megéhezettnek:

Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

-Ady Endre: Tüzes seb vagyok-

"Hogy mondjam el, hogy vágyom, rád,

Hogy szeretem a bõröd illatát,

Ha bennem élsz a szívem is ég,

Hadd legyek újra meg újra a tiéd!"

(Romantic)

(Jó lenne ha a szerzőt, vagy az előadót ti is kiírnátok, mert szerintem ez a minimum, hogy legalább odaírjuk az idézet után!)

Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is,

úgy fáj-e, mint hivém?

Ejh! jójszakát cseveg a csíz is

már a tornác ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,

így láttam én ma még,

de holnap mind pattanva kelyhes

- s lásd, minden szín kiég...

Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh

nyúljak kezed után?

S barát legyek? csak barát már? - jó!

de annak is jut ám

egy nézés, ében fénnyel villanó! -

Szivem hadd őrzi görcsösen -

s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -

lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,

csak tán csöppnyit puhább,

s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,

csak tán picinyt tovább...

"I can be tough, I can be strong

But with you, it's not like that at all!

There's a girl,that gives a shit,

behind this wall - you just walk through it...

I love the way you are:

It's who I am - don't have to try hard...

We always say,say it like it is

And the truth is that I really miss..."

Az eső lehull, nem tép a szél,

valami elmúlt, valami újra él.

Fáj még, de ha a vihar csendesül,

az árnyék talán elkerül.

Akarlak, szeretlek, kellesz nekem

dacos, síró szíved csupa vad szerelem,

csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,

már lankad az ész a védekező.

Félelem? távolság? mit jelent?

mindig több, több éhséget teremt,

hiszen elpusztulunk így te meg én

két árva, fuldokló, néma szegény!

akarlak, szeretlek, rég elég

titok és várás és szenvedés,

boruljunk össze, mell mellre –

két fáklya szívünk hadd lobbanjon el!

hasító villám szívemen át,

feszül és tágul az egész világ,

szűk abroncsok a sarkkörök,

kicsap a tenger s a szent ködök

ragyogva befödnek, vihar és láng:

együtt világok várnak ránk!

együtt - vagy halál és pusztulás

szerelem – szerelem, fényvarázs.

Teszed egyik lépést a másik után,

a megszokott rutin szerint telnek napjaid.

Azt gondolod, minden megy a maga útján,

s nem veszed észre, hogy nincsenek vágyaid.

Igazi vágyakra gondolok, nem anyagiakra,

nem nagyobb házra, kocsira vagy külföldi utakra,

mert ezek csak röpke kielégülést hoznak,

de lelkednek nyugalmat nem ajándékoznak.

Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szereted?

S nem megszokásból, számításból tetted,

de szívből felfakadó jajdulással,

hálával, örömmel vagy belső földindulással.

És Neked mikor köszönték meg utoljára, hogy vagy?

Mikor mondták, hogy szebb Tőled a világ?

Hogy valaki számára igazán fontos vagy?

S hogy számára Te vagy a legeslegszebb virág?

Megláttam magam a szemedben,

s tudtam, szép vagyok és egyetlen.

És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,

sokáig elidőztem a szemedben.

Károlyi Amy

Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,

Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,

Azt akarom, hogy én akarjalak!

"Összedőlhet fenn a magas ég,

Leomolhat minden, ami ép.

Egy a fontos, hogy Te szeress,

Minden más csak semmiség.

Gyantád vagyok, körülölellek,

Önmagamba átemellek

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

Rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol

az utakat;

S éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

A ligetben, ha néma csend borul rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!

Dal

Ím, egy dal, mit százszor hallottam,

Mégsem értem.

Itt egy szó, melyet használok: Szeretlek

Értelmét veszti,

Mikor olyas valakinek mondom

Kit szánok,

Ki ismeretlen,

S kiben nem bújik meg az a szikra,

Mely tüzet gyújthat bennem.

A dal vonz, mégse értem,

A szót értem, de mégse hallom.

Hogy is hallhatnám, ha nem mondod? ...

Ha nem szólsz hozzám? ...

Ha tudnám, mit mondasz? ez fontos,

Számomra az.

Csak egy szó kell, s megértem a dalt is.

Hisz rólunk szól.

Folyóba ömlik a patak,

tengerbe a folyam,

a szellő-nász széllé dagad,

a szél széllel rohan.

Törvény, hogy ne légy egyedül;

a magány mostoha;

a föld s az ég is egyesül,

csak én veled soha.

A felhő szirteket ölel,

a hullám lágy habot,

s a virág sem taszítja el,

kit párjául kapott.

A hold a tó vizén csobog,

réten ragyog a nap -

mit ér mindez, ha nem fonod

körém két karodat?

Amit szívedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

szíveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek

és anyaölbe vágy.

Ölnek, ha nem ölelnek --

a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,

akit pusztítanak

a növekvők s míg vérez,

nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen

talpadba tört tövis.

És most szívedből szépen

kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,

kezeddel fogd meg azt.

Akit szívedbe rejtesz,

öld, vagy csókold meg azt!

(József Attila)

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,

elvesztem kezemből önmagam,

nem remélve, hogy tagadni merjem,

azt, mi tőled árad rezzenetlen,

és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem

el nem árult és nem szólított,

mint a kőé, olyan volt a csendem,

mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban

engemet a néma, öntudatlan

évről most letörtek könnyedén.

Összezárva, langyos, árva létem

most valaki tartja a kezében,

s nem tudja, tegnap mi voltam én.

(Rilke)

Egyedül járok köztetek,

Kik párosan jöttetek.

Mosolygok, mondok szavakat,

Néha a hangom elakad.

Nehéz a magánosok éje

Sápadtan alszanak,

Mint eldobott kődarab

Mit elrejt a holt tavak zöld színű mélye.

Ha volna valaki aki azt mondaná, hogy ébredj!

Nem fonódna rám a bánat, szemembe hullanának

Tűztollú reggeli fények, reggeli fények.

Ha volna valaki aki azt mondaná, hogy járjak.

Minden utca hívogatna, néznének megtagadva,

Csalóka éjszakai árnyak, éjszakai árnyak.

Ha valaki megfogná a kezem,

Vagy bíztatóan visszanézne rám,

Sokáig néznék a felkelő nap felé,

És lehajtanám lassan a fejem.

Ha lennél az, aki nekem mindenem volnál,

Tétovázva erre jönnél, csendesen átölelnél,

Mennénk, te megcsókolnál,

És semmit sem szólnál.

Semmit sem szólnál.

Maradj még kicsit, kérlek ne siess,

annyi mindent nem mondhattam el.

Lehet talán szavak nem is kellenek,

csak finoman, lágyan megérintelek.

Ne szólj, a szó már semmit sem ér,

most csak a csend, s a test beszél.

Ajkadnak érintése,mint izzó parázs,

szivemben most is ott ég a vágy.

Hozzád bújok,a két karom átölel,

éreznem kell minden szivverésedet.

Érezni az illatod, s ha nem leszel,

éjszakákon át csak rólad álmodom.

Ne nyisd az ajtót,még van időnk elég,

miért űznénk el, mindent, ami szép.

Kell még nekem ez a boldog pillanat,

hisz a lelkem búcsúzni még nem akar.

Tagore

Ne menj el

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól

súlyosak.

Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem

magamtól: "Álom ez?"

Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva

tarthatnám keblemen.

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

Rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol

az utakat;

S éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

A ligetben, ha néma csend borul rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!

Minden pillanat egy ébredés

Távolabb a földtől forróbb már az érintés

Amikor minden lángol.

Titokban látom újra szép szemed

Titokban látom újra élvezed, hogy itt lehetsz

És valahogy mindig várod.

Minden tiltott percét, hogy érezzelek,

Hogy újra lássam és fogjam két kezed.

Ennél többet érzem, nem adhatok neked,

Csak egy tiltott percet, hogy itt legyek veled.

Óh, úgy féltelek!

Éjszakába nyúló nappalok.

Tőled távol lenni én már régen nem tudok

Maradj itt végleg nálam!

Ki az, ki tőlem mégis elszakít, kedvesem

Hiába minden, rajtam nem segíthet semmi sem

Hisz ugyanúgy mindig vártam...

Minden tiltott percét, hogy érezzelek,

Hogy újra lássam és fogjam két kezed.

Ennél többet érzem, nem adhatok neked,

Csak egy tiltott percet, hogy itt legyek veled.

Óh, úgy féltelek!

Sokszor érzem én, ez túl kevés,

Ajándék vagy nekem, már jól tudom nem tévedés

Szeretni minden áron.

Feledni kéne, mégis elhiszem, így a jó.

Te itt élsz bennem, ez nem változhat meg hirtelen

Bármeddig tart én várom...