Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Bikini
Hogyha tankönyv lennél,
Belőled tanulnék
Oldalaid többször,
Végig lapoznám.
Hogyha ital lennél,
Mindig részeg lennék,
És ha szabadságharc,
A vérem áldoznám.
Veled akarok a pokol tüzén elégni
ha itt az idő
Veled akarok a Mennyországba lépni
Együtt támadni fel.
Mikor felhő voltál,
Mindig bőrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...
Rád borulnék ősszel,
Takaró avarral,
És ha tél lehetnék,
Behavaználak.
Beléd olvadhatnék,
Nyiló szép tavasszal,
Forró nyár ha lennék
Beragyognálak.
Veled akarok a pokol tüzén elégni,
Ha itt az idő,
Veled akarok a Mennyországba lépni,
Együtt támadni fel.
Mikor felhő voltál,
Mindig bőrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...
Veled akarok a pokol tüzén elégni,
Ha itt az idő.
Veled akarok a Mennyországba lépni,
Együtt támadni fel.
Mikor felhő voltál,
Mindig bőrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...
Várnai Zseni: Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!
Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messzeszállt
s talán már más szív fölött muzsikált.
Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár a neve szerelem.
.Ady Endre
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
Édesem, szeretlek!
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: Szeretlek
Köszönet mindenért,amihez kezed ért
mert minden ami tőled érkezik,rólad beszél
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék,minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol,te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülemben zsibong a vér,hogy fülemben zsibong a vér.
Megsúgom mindazért,ami bánt,ami sért
én réges-régen megbocsájtanék,hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek,akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes, vakon szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!
És két karom kitárva vár!
(Domján Edit)
Auth Csilla
Rég hiába hívtalak, elrejtőztél még, nem láttalak
Nem voltál velem, még velem, még nekem
Úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
Megtaláljalak magamnak, vártalak.
Itt vagy velem, tudom és érzem
Nem kell semmi több már nekem
Szeress, ölelj mindig úgy engem
Ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled.
Még, ha elringat az álom, lelkem lelkedhez hozzásimul
A szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
Megtaláljalak magamnak, vártalak.
Nem akarom, hogy úgy érezzem
A napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
Nehogy elszakítson ez a nagyvilág
Tudom már, hogy mit jelent, hogy féltelek.
Kék csillag fenn az égen,
Kérlek róla mesélj nékem,
Hol láttad őt, merre jár?
Ismerted jól azt a lányt,
Együtt jártunk sok, sok éven át,
Látod mégis elment, másra vár.
Hozzám való nincs a földön, csak ő volt, csak ő volt, csak ő!
Hozzám ki jó volt az egyedül ő csak ő csak ő!
Hozd vissza őt, mert nagyon rossz így nélküle.
Boldog lehetnék, de csak vele, vele!
Kék csillag kérlek téged,
Ragyogjon régi fényed,
Kísérjen minket, majd újra tovább!
(Szécsi Pál)
Zámbó Jimmy
A szerelemért sodort a szél hozzád
Ez amiért annyira vártam rád
És valamit még mit nem mondtam régen el
Most elmondanám, a szívemre írtam fel.
Te vagy aki kell,
Nem kéne más
De nem vagy itt mellettem,
Nagyon messze jársz
Csak te vagy aki kell
Nem kéne más
Te vagy a szívemben,
Ha eldobsz, hogy ha vársz.
A szerelemért sodort a szél melléd
ez amiért kereslek most is még
Valamiért mit nem mondtam régen el
most elmondanám, hogy itt vagy a szívemben.
Múlik az éj, tűnik az életem
Tudom, hogy látsz s titokban vársz engem
És valahol él valaki melletted
Ahogyan él, az emlék a szívedben.
S te vagy aki kell,
Nem kéne más
De nem vagy itt mellettem,
Nagyon messze jársz
Csak te vagy aki kell
Nem kéne más
Te vagy a szívemben,
Ha eldobsz, hogy ha vársz.
Te vagy aki kell,
Nem kéne más
De nem vagy itt mellettem,
Nagyon messze jársz
Csak te vagy aki kell
Nem kéne más
Itt vagy a szívemben,
Ha eldobsz, hogy ha vársz.
Te vagy aki kell,
Nem kéne más
De nem vagy itt mellettem,
Nagyon messze jársz
Csak te vagy aki kell
Nem kéne más
Te vagy a szívemben,
Ha eldobsz, hogy ha vársz.
Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok,
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot.
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek?
Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.
2. De látom, téged csak a virág érdekel,
Mit mondok, az sajnos a füledig nem jut el.
De elnézem neked, mert engem szeretsz,
S így rossz ember nem lehetsz.
Egy szál virág, nem nagy dolog,
De ennyi csak, mit adhatok
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot!
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot!
(Szécsi Pál)
Zorán
Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Szeretlek búcsúzóban is.
Tűzpiros virág volt minden csókod kedvesem
Emlékszel talán, akkor kinn a szigeten
Zúgó fák alatt most magam járok csendesen
S lépteid nyomát mindhiába keresem.
Egy régen elfelejtett dal a romok közt bú s árván bolyong,
Tűnő álmokból csendben fátyolt sző a néma múlt.
Régi szerelem még néha-néha visszajár,
Ha kinn a szigeten halkan búcsúzik a nyár.
Messzeszálló őszi szellő vidd el az én bús dalom
Súgd meg neki halkan titkon ma is róla álmodom.
Messzeszálló kósza szellő vidd el az én bánatom
Súgd meg néki lágyan csendben, feledni sosem fogom!
(Kovács Erzsi)
Hosszú az a nap,
Amely a csókod nélkül múlik el,
Hosszú az az út,
Amit a küszöbömig megteszel.
Hosszú a perc, míg átölelsz,
Míg mindent elmesélsz,
Míg gondjaidból hozzám visszatérsz.
Rohan az idő,
Aztán a búcsú újra oly nehéz,
Aki így szeret,
Annak a másikból minden kevés.
Ha tudnád, hogy mennyire várlak,
Tán még jobban sietnél hozzám,
Boldog az a perc,
Ha magadhoz ölelsz, drágám.
Csepregi Éva
A Föld, a magányos Föld jelre vár,
Olyan régen egyedül suhan,
Fönn csillagok ragyognak,
de éjfekete minden ablak,
s mind zárva van.
A csönd, a magányos csönd jelre vár,
Olyan régen sötétben suhan,
De minden csöndben dal van,
És minden dalban egy szál dallam sír hangtalan.
('Refrén')
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.
E fény, ezt a messzi fényt keresem,
átkelek a némaság vizén,
s ha itt a közelemben
megkeres és meglel engem,
csillag a csillagot,
mert Ő is jelt adott,
s mint én felragyog.
('Refrén')
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.
('zene')
(2x'Refrén')
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.
Apostol
Mért kisértesz még?
Nincs értelme, nézd,
csak blöff az egész.
Mondd, mennyit ér a csók?
Csak fényképeket szór
s az vissza nem hajol.
Most kell, hogy nagyon szeress,
szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz.
Most kell, hogy nagyon szeress,
gyöngén, türelmes lehetsz,
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok elég ... kemény ...
Csak egy nap a világ
és nem lesz ráadás,
de nekünk egy se jár.
Én mindig változom
mint egy átkozott bolond,
csak benned gyűlik a gond.
Most kell, hogy nagyon szeress,
szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz.
Most kell, hogy nagyon szeress,
gyöngén, türelmes lehetsz,
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény.
Most kell, hogy nagyon szeress,
szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz.
Most kell, hogy nagyon szeress,
gyöngén, türelmes lehetsz,
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény.
Most kell, hogy nagyon szeress,
szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz.
Most kell, hogy nagyon szeress,
szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz.
Most kell, hogy nagyon szeress,
gyöngén, türelmes lehetsz,
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény.
Most kell, hogy nagyon szeress,
gyöngén, türelmes lehetsz,
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok elég kemény.
Zámbó Jimmy
Egy ölelésben elveszni volna jó,
Belezuhanni a mély vágyba,
Kinyitni az összes ajtót
S meghalni a karjaidba zárva.
Hol van a cél? Hol van a jó?
Merre van a vágy, a kéj?
Lelkemben békét hozó,
Titkos, rejtett szenvedély?
Szoríts magadhoz, szoríts erősen,
Ne félj tőlem hát!
Perzselő napban vagy zuhogó esőben,
Miénk lesz a Világ!
Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át .
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Kin sűrűbb lett a homály, az utca zaj is elcsitult,
nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod, hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég hogy itt leszel!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza...
(Cserháti Zsuzsa)
Jó az álmodozás
egy édes csók után.
Jó a percnyi varázs,
kell is néha tán!
Ketten elrepülünk
ezen az éjszakán,
Mindent elfeledünk,
álmodunk csupán.
Elviszlek álmaim vonatán
oda, hol soha nem jártál:
A Mont Blanc csúcsa vár.
A pálmafák, ligetek,
szigetek, tengerek
csábító dala száll.
Jó az álmodozás,
ám, ha felébredünk,
bár elszáll a varázs,
mégse fáj szívünk.
Elviszlek álmaim vonatán...
...csábító dala száll.
Jó az álmodozás,...
...mégse fáj szívünk,
mégse fáj szívünk,
sose fáj szívünk.
(Kovács Erzsi)
Ahogy a két szemeddel nézel, érzem a szívem nagyon fáj
Ahogy a két szemeddel nézel, szelíden reám, énrám
Valamit érzek, ami éget, nem lehet képzelet csupán
Valami történt nem is értem, hogy találtál rám,
Miért néztél rám, mért pont énreám
Várj még, hisz’ annyi mindent kell mondanom neked,
Várj még, nem sürget az idő
Várj még, hogy elrendezzem fájó érzéseimet
Mert ismerem magam, téged féltelek, ne hagyd, hogy elveszítselek
Ahogy a két szemeddel nézel, érzem a szívem nagyon fáj
Hirtelen történt nem is értem, hogy találtál rám,
Miért néztél rám, mért pont énreám
Várj még, hisz’ annyi mindent kell mondanom neked,
Várj még, nem sürget az idő
Várj még, hogy elrendezzem fájó érzéseimet
Mert ismerem magam, és téged féltelek, ne hagyd, hogy elveszítselek
Ahogy a két szemeddel nézel, valami rögtön eltalál
Ahogy a két szemeddel nézel, ártatlanul rám, énrám
Valamit érzek, ami éget, félek, hogy nem tarthat soká
Épp ezért nagyon szépen kérlek, ne haragudj rám,
Nézz mindig reám, nagyon vigyázz rám
(Express)
Ha pénzed van, annyi mindent megvehetsz.
Autót és egy szép lakást.
De igaz értéket szívedben keress.
Sose nézd a csillogást!
Nem lehet boldogságot venni.
A szegény néha gazdagabb.
Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
csak egy múló pillanat!
A végtelen soha nem lehet tiéd,
hiába is hajszolnád.
Van mindened, de csak voltak álmaid.
Én már sose várok rá!
(M7)
Valaki áttáncolt az életemen.
Mi az, mit elmondhatnék róla?
Gyűlölnöm kéne őt,de mégse teszem.
Emlékezem inkább a jóra.
Csókjával érkezett a nyár.
A földre perdült napsugár.
Sok ég felé törő nagy álom,
És többé nem találom már.
Valaki áttáncolt az életemen.
Pedig sok mindent tettem érte.
Van láthatatlan könny a két szememen,
És mégis azt mondom: Megérte!
(M7) Ihász gábor
Az ember éjjel aludna már,
De van, ki ekkor mindig lányokra vár,
Ó igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.
Tudom, hogy reggelre letagadod,
Minden álmodban veled vagyok.
Ó igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.
A férjed eszi a húst, a babot,
Én meg a csirkét, mit ő otthagyott.
Ó igen, a gazember.
Az anyád tudja, a férjed nem,
Miért lettem gazember.
Kihűlt a csirke, a szaftja hideg,
Lelépek, mielőtt meggebedek,
Ó igen, a gazember.
A lányok tudják, a fiúk nem,
Miért lettem gazember.
Hát elmúlt,tudom minden véget ért,
Elszállt a nyár,oly messze jár
Hát elmúlt,ma sem értem,hogy miért
Mégis úgy fáj,hogy elmentél,elhagytál
Ez majdnem szerelem volt
És majdnem igazi vágy
Egy percig fölénk hajolt,
Már ment is tovább
Majdnem sikerült már,
Egy lépés volt csak az ég
Az álmok ködfátyolát te tépted szét
Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mond a levél…
Mondd, mért szeretsz te mást,
És én csak téged.
Mért másnak örülsz úgy,
Ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, mért adtál reményt
És oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva, hazudtad el.
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem se fáj.
Hosszú az a nap,
Amely a csókod nélkül múlik el,
Hosszú az az út,
Amit a küszöbömig megteszel.
Hosszú a perc, míg átölelsz,
Míg mindent elmesélsz,
Míg gondjaidból hozzám visszatérsz.
Rohan az idő,
Aztán a búcsú újra oly nehéz,
Aki így szeret,
Annak a másikból minden kevés.
Ha tudnád, hogy mennyire várlak,
Tán még jobban sietnél hozzám,
Boldog az a perc,
Ha magadhoz ölelsz, drágám.
(Neoton Família)
Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.
Akarsz-e együtt ülni...
Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.
Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?
Akarsz-e együtt ülni...
Van az úgy...
(Dés László)
Érzés, különös egy érzés,
Olcsó, mégsincs rá jobb szó, boldogság.
És mégis, és mégis, elrejtjük a szívünk, elrejtjük a szívünk,
úgy, mint gyermek a játékát,
félünk, hogy elrontják és nem szólunk, hogy kéne egy érzés.
Nem kell,
csak két szerelmes ember.
Látod, nincs erre jobb szó, boldogság,boldogság,
Nem kell más már, nem kell más már,
mert ő az, akit vártál, ő az, akit vártál.
Hozzá húz szív és az ész,
két félből így lesz egész.
Nincs több bánat és gond,
csak mond ki, hogy miénk ez az érzés,
összefűz egy érzés.
Látod ezt hívják úgy, hogy boldogság.
Nem kell más már, nem kell más már,
mert ő az, akit vártál,ő az, akit vártál.
Hozzá húz szív és az ész,
két félből így lesz egész.
Nincs több bánat és gond,
csak mond ki, hogy miénk ez az érzés,
összefűz egy érzés.
Látod ezt hívják úgy, hogy boldogság
(Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra )
Néhány nyíló szóvirág,
Lassan eszmélő világ,
Furcsa, kábult közelség,
El nem múló gyöngeség.
Néhány félénk vallomás,
Boldog, hű szemvillanás,
Féltve őrzött érzelem:
Ennyi az első szerelem.
Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Az első szerelem mindhalálig elkísér.
Néhány félénk vallomás,
Boldog, hű szemvillanás,
Féltve őrzött érzelem:
Ennyi az első szerelem.
Néhány titkon írt levél,
Hulló könnycsepp semmiért,
Máskor mosoly hirtelen:
Ennyi az első szerelem.
Oh az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Oh az első szerelem mindhalálig elkísér.
(Máté Péter)
Vesd rám két szemed,
Szép tekinteted,
Ma hozzád küldöm el,
Ezt a dalt, ha érdekel.
Százszor mondom el, Ezerszer, hogyha kell,
Édes Istenem, csak ezt tartsd meg nekem.
Áthatolsz mindenen,
Te vagy az életem.
Végtelen szerelem,
Nem múlik el soha sem.
Végtelen szerelem,
Voltál és vagy nekem.
Vétek minden szó,
El nem mondható.
Csókod izgató, ajkad csábító.
Áthatolsz mindenen,
Te vagy az életem.
Végtelen szerelem,
Nem múlik el soha sem.
Végtelen szerelem,
Voltál és vagy nekem.
Áthatolsz mindenen,
Te vagy az életem.
Végtelen szerelem,
Nem múlik el soha sem.
Végtelen szerelem,
Voltál és vagy nekem.
/Delhusa Gjon/
Szerintem, helyet szoríthatunk itt egy kis magyar nótának is!
Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép emlék,
Nyár este volt, pacsirta szólt talán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólítám, de jó, hogy megtallállak itt,
A legszebb lány, tudod -e hol lakik?
Amott lakik, túl az akácsoron,
Ma este lesz a nagy lakodalom.
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy hadd sírjon ez a barna lány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
Csak csendesen, hogy ne hallja senki más!
Az éjmadár átsuhan a kis városon,
Éjfélre jár, én az utcát rovom,
A holdsugár a deres hajamra süt,
Sivár az élet, csend honol mindenütt.
Azóta már más asszonya lett a lány,
Ez a nóta fülembe zeng csupán,
Én Istenem, az idő hogy elszalad!
Szívembe' már csupán e dal maradt.
Te csak dalolj, kacagj, nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs már öröm,
Attól se félj, hogy a kacaj a szívemen üt sebet,
Te csak dalolj, kacagj ki emgemet!
Letörlöm én minden könnyed
Áldjon meg az isten téged
Bocsássa meg rossz szavamat
Bocsássa meg ha bántottalak
Aj-aj-ja-jaj Aj-aj-jaj
Fáj a szívem érted
Aj-aj-ja-jaj Aj-aj-jaj
Fáj a szívem érted
Elindulok, merre megyek?
Sehova se nem érkezek
Sehova se nem érkezek
Otthonomra sosem lelek
Aj-aj-ja-jaj...
Eső esik a magas égből
Könnycsepp hull a két szememből
Felhők közé elbújt a nap
Mindhalálig téged várlak
Aj-aj-ja-jaj...
Letörlöm én...
Aj-aj-ja-jaj
(Republic)
Amikor érkezel estefelé,
Leslek az ablakon át.
Nyitom az ajtót és egyszeriben
Mosolyog rám a világ.
Színesnek látom a szürkületet,
Miközben bámulok rád,
Csoda finom vagy,
Esti boldogság.
Találd ki gyorsan a gondolatom,
Mi az, amit szeretnél,
Találd el gyorsan a hangulatom,
Húzd ki a szíved antennáját.
Találd ki gyorsan a gondolatom,
Nagyon okos lehetnél,
Tudod te jól, na és én is tudom,
Szeretném, ha szeretnél.
Forró a kávéd, az asztalon áll,
Tálcán a sós sütemény,
Ott az ital, na és ott a pohár,
Mindenre gondolok én.
Remek a kávé, a sós sütemény,
Igazi főnyeremény.
Valahogy mégis mást kívánok én.
Találd ki gyorsan a gondolatom,
Valamit úgy szeretnék,
Találd el gyorsan a hangulatom,
Ígérem én, hogy nem jársz rosszul.
Találd ki gyorsan a gondolatom,
Nagyon okos lehetnél,
Tudod te jól, na és én is tudom,
Szeretném, ha szeretnél.
(Korda György)