Anya vs. dolgozó nő! Hogy is lehet ezt összeegyeztetni? (beszélgetés)

A hétvége "nagy része" miért szólna a takarításról meg a bevásárlásról? Ugyan. Okosan kell időt beosztani.

Az pedig, hogy mi "gyerekprogram" s mi nem: a takarítás gyerekprogram is, meg mamiprogram is meg papiprogram is. Együtt a család, sokkal hamarabb végeznek. A piacolás szintén.

Nagybevásárlás pedig havonta egyszer van-nálunk, de az sem hétvégén, hanem egyik hétköznap este, másfél-két óra alatt.

Nekünk 3 gyerekünk van és egyikükkel sem voltam otthon 3 éven át. Ugyanis akkor végleg kiestem volna abból a munkából, ami nagyon fontos része az életemnek, annak köszönhetően vagyok az a kiegyensúlyozott ember, aki jó anya tud lenni.

Van ilyen is, amikor nem kenyérre kell, de az ember visszamegy dolgozni. A gyerekek egyáltalán nem "sínylették meg", inkább én borultam volna ki, ha 3 évig csak a játék meg a pelenka van.

Teljes munkaidőben dolgozom és összeegyeztethető az anyasággal. A férjem is, számára is az apasággal. Százmilliók összeegyeztetik.

Azt gondolom, hogy országtól függetlenül nem jó az a gyerekeknek, ha napi 8-12 órát kénytelenek a szüleiktől, testvéreiktől távol tölteni, majd a maradék 2-4 órának a felét utazással, bevásárlással töltik, ami megmarad nekik otthon, az a sietős reggeli készülődés, gyors vacsora után irány a fürdőszoba és az ágy. A hétvégén meg a szülők próbálják behozni a lemaradásaikat a háztartás, ügyintézés, sport stb. terén.

Ezzel gyakorlatilag a gyerekek úgy nőnek fel, hogy jóval több időt töltenek el idegenekkel, mint a saját családjukkal.

(Gyesről és társairól egyáltalán nem beszéltem. )

Én is a lányom 2 éves kora óta dolgozom, és nem is nagyon tartom sem jónak sem szükségesnek - különösen a mai viszonyok között - hogy az anya otthon üljön 3 évig...

DE!

A cikkírónál azért elég extrém helyzet alakul ki azáltal, hogy az apuka kora reggeltől késő estig dolgozik, az anyuka pedig délutántól szintén késő estig... ez mindenképpen nagyon rossz beosztás a gyerek szempontjából, hiszen azt eredményezi, hogy hétköznaponként szinte egy fél órát sem tölt a szüleivel, kimaradnak még az esti mesék is, hiszen nem ők fektetik... ez szörnyű szerintem.

A 8 órás munkrend ennél sokkal inkább összeegyeztethető, hiszen legalább nagyjából egybe esik a munkaidő a bölcsiben/oviban töltött idővel...

Még valami: azért azokban az országokban, ahol nagyon rövid a babával otthon töltött idő, sokkal elterjedtebb a részmunkaidős munkalehetőség mint nálunk, illetve a legtöbb ilyen országban akkor sem hal éhen a család ha átmenetileg egy fizetésből kell megélni.

Én is most készülök visszamenni dolgozni, ráadásul új mh-re, új, felelős munkakörbe. Gyerek kezdi a bölcsit, apa hozza-viszi, én pedig igyekszem péntek délutántól vasárnap estig eltölteni az időt úgy, hogy ebből minél több a gyereké legyen..Hétköznapokon meg marad a munka...Amitől félek, az első időszak betegségei, amíg megszokja a szervezete...Még jó, hogy van apa, mama, aki segít. Máshogy nem is tudom, hogy menne..

amúgy mi itt, Magyarországon még szerencsések vagyunk, hogy ilyen sokáig kapunk ellátást a gyerek után. Sok helyen hat hónap, max egy év az ellátás, aztán vagy otthon marad az anyuka pénz nélkül, vagy mennek a gyerekek bölcsibe fél évesen..

Ha ez vígasztal (bár gondolom, nem), nem egyedülálló az eseted! Én is így neveltem fel a gyerekemet, ráadásul apuka nélkül! Semmi nem lehetetlen! (Bár nálunk nagyszülők segítettek) Szeintem a szomszéd nénit pedig valami reális összegért meg kellene győzni (ha megteheted), hogy neked mekkora könnyebbség lenne, és szívesen meg is kérnéd többször, de nem ingyen!

A gyerekeknek meg lehet magyarázni, hogy a szülőknek dolgozni kell, és azért hidd el, megértik. Én is amondó vagyok, hogy elég lesz a hétvégi takarítás, és nem biztos, hogy a függöny nem fog félreállni! Mindenkre nincs elég energia, de fel kell mérni, mi a fontos! Mi minden hétvégén mentünk a gyermekkel valahova, már úgy ébredt, hogy hova megyünk? A bölcsit pedig egyenesen imádta!

Szóval sok kitartást, menni fog!!!

Lehurrogtak már érte, de ide is leírom: nem mindenhol maradhat anyuka otthon a gyerek három éves koráig. Nálunk már egy év után visszamegy dolgozni, máshol még korábban. Persze ez senkinek sem jó így, de mindenki megoldja, ahogy tudja: nagyi, babysitter, bölcsi. Vagy nem kell gyereket vállalni.

Nagyon-nagyon nehéz kérdés ez. Csak kevés család van, ahol idilli az élet: mindenki szuperiskolázott, pikk-pakk talál munkát, ami jól fizet, és persze menten állandósítják is, apuka is dolgozik persze, és nagyon jól keres, hogy anyuka a gyerek érdekében még száz évig otthon maradhasson.Aztán persze anyukát tárt karokkal várják vissza az előző munkahelyére, és otthon is csillog-villog a lakás, szexitennő a hálószobában, minden klappol. Sosincs elég idő egy gyerekre, sosincs elég pénz rá...talán pont ezért nincs még nekem, mert várom az ideális állapotot, amiről titkon tudom, hogy sosem fog eljönni.

Aztán persze majd bűntudatot érzek, hogy minek akartam a gyereket, ha nincs elég pénzem rá, vagy épp időm-attól függően, hogy épp otthon vagyok vele, vagy a pénzt hajtom, hogy szakkörökre járjon, és kismillió különórára.

És ilyenkor jönnek a klassz anyák, hogy kioktassák a szerencsétlent, hogy miért nem végzett el még hat egyetemet, és miért nem tud elhelyezkedni, és miért nem várt negyven éves koráig, miért nem várta meg még saját háza nem lesz, és miért ez, miért az, miért amaz. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen téren is egyensúlyban van az életük, és az élet nehézségeire van mindig kidolgozott B,C,D tervük, ami működik is.

Ezzel is lehetne vitatkozni, nagyon kevés olyan ország van, ahol az működik, hogy anyuka a gyerek 3 éves koráig otthon van.

(ugye tudjuk miért is találták ki a gyest?) Oké, persze a legjobb, ha anyuka otthon marad minél tovább, de azért sok tényező befolyásolja ezt.Pld. a gyerek/anya habitusa, és persze a pénz.

Az én személyes véleményem, hogy a gyereknevelés és a 8 órás munkarend összeegyezhetetlen.

Messze nem ideális, hogy valaki a gyerekével csak a reggeli kapkodás és az esti vacsora+lefektetés idejére találkozzon, főleg, ha a másik szülőnek sincs ennél lényegesen több ideje a gyerek(ek)re.

Ráadásul, aki napi 10-12 órát van távol anyuka létére és neki kell még a háztartást is vezetni, akkor annak könnyen az lesz a vége, hogy a hétvége nagy része a takarításról-bevásárlásról szól, ami megintcsak nem gyerekprogram :(((

Tudom, hogy ma egyszerűen nem tudnak mást tenni a családok. De ez akkor se vezet semmi jóra...

Én már egy éve dolgozom, 1.5 éves volt a fiam,amikor bölcsis lett.

Nem bántam meg egy percig sem.

Az viszont tény, hogy nem megy minden egyszerre és ha az ember nem akar bedilizni, akkor bizony elég a hétvégi egyszeri nagytakarítás és nem kell annak a függönynek úgy állnia, ahogyan.

Nekem kicsit könyebb, mert van 3 mama is, aki ugrasztható, ha beteg a gyerkőc, vagy menni kell érte a bölcsibe.

Sajnos máshogy nem megy.

Hát, az biztos, hogy ilyen munkarend mellett, ha a kicsi ovis lesz, alig leszel vele :( hiszen épp akkor vagy "szabad2 amikor ő oviban van, és délután amikor lenne lehetőség a gyerekeddel lenni, akkor dolgozol... az oviból ki és mikor fogja hazahozni? ha az apja 7-ig dolgozik, te pedig 4-től 8-9-ig akkor ovi mellett is kell felügyelet neki napi több órára, és a gyerek az aktív idejét gyakorlatilag a hét öt napján idegenekkel tölti. Szerintem valamelyikőtöknek változtatni kell a munkarendjén, vagy elfogadni hogy a gyerek nem veletek nő fel...

A háztartás ebben a beosztásban sokkal könnyebben megoldható, hiszen amint írod délelőtt tudsz ezekkel foglalkozni...

Nálunk sm egyszerűe ahelyzet egyébként, a férjem külföldön dolgozik, havonta egy hetet tölt itthon kb. igaz akkor a legtöbb idejét a gyerekkel tölti. Én havi 5-6x ügyelek, ilyenkor a nagyszülők vannak a gyerekkel, viszont cserébe minden más délutánom az övé. Én a háztartást "áldozom be", a takarítást heti 1x egy hölgy csinálja, vagyis inkábbm megfizetem, mint hogy a gyerektől vegyem el az időt... sokféle megoldás létezik, de egy biztos, a gyerek csak akkor nem sérül, ha megvan az együtt töltött idő.

ez az egész csak úgy működhet zökkenőmentesen, ha apuka ugyanúgy besegít otthon.tehát ha ő ér rá ,ő főz, vagy takarít, ha én akkor pedig én csinálom mindezt.

különben mindenki úgy jár mint a cikkíró.

a háztartásban sem szabad maximalistának lenni,ha emmiatt minden hátrányba kerül. most nem azt mondom hogy éljünk koszba, de néha nem árt egy kis rendetlenség, ha az embernek nincs ideje.

Nagyon jó a cikk, pontosan rávilágítottál a nőket érintő nagy problémára, amit nem egyszerű megoldani, és a férfiak soha nem fogják megérteni.

Én már túl vagyok ezeken, de még most sem tudom, hogyan is oldottam meg úgy, hogy végül is minden rendben volt. Ráadásul nekem a házasságom sem volt jó, nekem csak a két gyerek volt gyakorlatilag..

Gribedli naplóját én is ajánlom. Van viszont magyar nyelven is flylady a neten is.

Egyébként örülj, hogy van kedves szomszédnéni. :) (nálunk még az sincs, se papa, se mama..)

A gyerekek pedig roppant könnyen alkalmazkodnak a helyzetekhez, nyugi.

Szia!

Nálam annyira aktuális a cikked hogy azt el se lehet mondani.....

A kisfiam 33 hónapos, februárban tölti a 3. évét.

2 évés koráig szoptattam, Az elmúlt években összenőttünk, mi violtunk egymásnak a világ....

Hétfőn kezdek dolgozni, és hogy még érvényesebb legyen rám a cikked, én is fogyatékos gyerekekkel dolgozom. Gyógypedagógiai asszisztensként, most egy általános iskolában leszek egy izomsorvadásos fiú mellett, aztán amikor vele "nincs dolgom" akkor ebédeltetek, és a napköziben segítek a többi megváltozott tanrendű gyereknek.

Csak hogy a munkaidő itt is tovább tart, mert több napon is van olyan hogy a gyerekekt esti órákban kell gyógytornára, úszásra kísérnem.

Ráadásul hogy még nehezítsem a dolgomat az utolsó évemet gyűröm a főiskolán így oda is kell figyelnem, szakdolgozatot írni, pld.

És ahogy írtad: első a gyerek, aztán a háztartás, férj, tanulás, és hol vagyok ezek között én?

De mindez nem számít, csak a kisfiam ne sérüljön lelkileg.

Amikor mondtuk neki anya megy dolgozni, a reakció könnyes szemek: "de miért hagysz itt egyedül anya?"

Mondtuk hogy nem hagyom egyedül, addig a mamival, papival lesz, de nálam is mindkét szülőm dolgozik, férjem családjára nem számíthatunk.

Nem lesz könnyű, napok óta nem alszom, frusztrált vagyok, féltem a fiamat, kissé talán kezd rajtam elhatalmasodni a depresszió, féltem a fiamat....

de ahogy írtad kell a pénz....

Kitartást kívánok nektek, hogy minél gördülékenyebben menjenek a hétköznapok,és hogy a fiadat se érítse rosszullelkileg ez az egész.

remélem az én fiammal sem lesznek gondok, és az ő szintjén megérti érte teszem...