Anya vs. dolgozó nő! Hogy is lehet ezt összeegyeztetni? (beszélgetés)

Nem kellene ennyire betámadni, mert nagyon sok igazság van abban, amit ír!

Kicsit vonatkoztassunk el a témától, ugye mindenki tudja, hogy a rendszeres testedzév és a vegyszermentesen termesztett növények, nem agyon gyógyszerezett állatok húsának fogyasztása lenne az ideális. Azért mert a legtöbb ember nem mozog rendszeresen és nem a fenti alapanyagokból készíti el az ételeit, attól még az állítás igaz marad...

Remélem, nem volt túl elvont a hasonlat.

Nem annyi gyilkos nincs, kb. fél millió gyilkosság történik egy évben a világon összesen.

Viszont, az emberek többsége igenis küzd mindenféle pszichoszomatikus problémával. És mivel ez tényleg így van, ezért már ez a normális, sajnos.

Hogy ne kelljen messze menned saját tanulmánykörútra, akkor nézz bele a hoxa több fórumába és látni fogod, milyen összetűzések mennek - sokszor a semmin - azért ez sem véletlen, ugye? :(

Az EGYÜTT nem azt jelenti, hogy a gyerekek és én AZ együtt azt jeleni, hogy az apjukkal együtt, az egész család. Ez eleve 2 felnőtt, nem egy.

Nem, nem kellene "igenis" 3 év, hogy ne legyen mentálisan sérült a gyerek, mert ezzel azt mondod, hogy a bolygó lakosságának nagyobb része, több MILLIÁRD ember mentálisan sérült. Ez pedig nem igaz. NEM igaz, hogy kb. 6 milliárd gyilkos van ezen a bolygón.

Számomra pedig annyira fontosak a gyerekeim, hogy mindent megteszek azért, hogy kiegyensúlyozott anyjuk legyen, aki folyamatosan képzi magát, halad előre a pályán és mindezt a család mellett teszi. Ezt a példát akarom nekik átadni. S mint említettem, nálunk nem a pénzügyi kényszer diktált ennél a döntésnél.

Mi most kezdtük a bölcsibe a beszoktatást. A gyereknek tetszik is meg nem is, én rühelllem. Ha lehetett volna sok gyerekem, tutira főállású anya lennék. Nem volt még elfoglaltság az életemben, amit ennyire élveztem volna, mint az anyaságot. Sosem értettem, hogy panaszkodhatott pár anyuka arra a játszón, hogy unatkozik otthon a gyerek mellett. Hogy a fenébe lehet unni azt, hogy megfigyelheti az ember egy másik csodálatos emberi lény fejlődését. Izgalmas volt észrevenni egy-egy logikai, beszéd, vagy mozgásfejlődésbeli lépcsőfokot.

Nálam a háztartás nem a harmadik, hanem a századik helyre szorult. Mitagadás, rendetlenek vagyunk mind.

Azt el sem tudom képzelni, hogy akkor mi lesz, ha jövő hónap közepétől már vissza kell menjek dolgozni. Mikor fogok takarítani? Mikor fogok főzni? Mert ha én hazaesek a melóból, tutira inkább leülök majd játszani. Nálunk nincs senki külső segítség. Azzal vígasztalom magam, hogy bár nem látom majd egész nap a gyerekem, de minden reggel az enyém, és minden lefektetés. De ez olyan nyomorultul kevés.

Én is bölcsis voltam, a húgom is. Mégis elég szépen elboldogulunk az életben. Remélem a mi családunk az üdítő kivétel. A bölcsinél sokkal rosszabb dolgokat is megéltünk.

Én nem kényszerből mentem vissza dolgozni, itthon maradhattam volna a gyerekek iskolakezdéséig dupla GYES-en, a férjem is jól keres. De nekem igenis számít, hogy van munkám és nem csak anyukaként tudom megvalósítani önmagam, vagy ha valamiért a férjemmel vagy a munkájával történne valami nem hal éhen a család. Ezek szerint minek szültem a három gyereket (főleg miért gondolkodom a negyediken), az ilyennek, mint én egy se kellene.

Egyébként elég sok pszichológiát tanultam életem folyamán.

Nincs nálatok semmi baj otthon! Hanna is nyávog kicsit, de azt még sírásnak sem lehet nevezni. :) Bepróbálkozik, mert mégiscsak jobb otthon.

Szerintem nem lehet ennyire sarkítani, hogy akkor vagy nem kell szülni, vagy nem kell dolgozni. Meg kell találni az arany középutat. Erről szólna ez a fórum, hogy ez kinek, hogy sikerül(t)!

Köszönöm! :)

Én általában már pénteken itthon vagyok délután, így olyankor én megyek érte, hétfő reggelig mindent együtt csinálunk. :) A többi hétköznap pedig én viszem az oviba, meg este megvárnak a pancsival.

Egyetértek, szerintem sem az a megoldás, hogy egyikünk itthon üljön :( Bár megoldható lenne!

Nem értem milyen alapon kérdőjelezed meg bárkinek az anyasághoz való jogát. Nem vagyunk egyformák, de mindenki lehet jó anyuka. Nem attól lesz valaki jó anyuka, és egy gyerek kiegyensúlyozott, hogy mikor megy vissza dolgozni. Az, hogy a saját igényeimmel foglalkozom nem jelenti azt, hogy a gyerekével nem.

Egyébként ezt a dumát, hogy a gyerek 3 éves koráig otthon kell maradni az anyának általában olyenoktól hallom, akinek esélye nincs visszamenni dolgozni. Én még senkivel nem találkoztam, akinek volt lehetősége és legkésőbb a GYED lejárta után nem ment vissza dolgozni (hacsak nem született kistesó).

Egyébként a lányom 15 éves, nem úgy néz ki, hogy bármit is elrontottam volna azzal, hogy két évesen bölcsibe ment.

És a kisfiaim is szeretik a bölcsit, egy-kétszer volt csak kisebb sírás reggel. Ezek szerint nálunk bajok vannak itthon?

Szerintem az már nagyon jó hogy a férjed tudott váltani, így a gyereknek jó lesz - hét közben apa, hét végn gondolom te fogsz többet foglalkozni vele. Így szerintem már simán belefér, hogy kivárjátok hogy neked is jobb időbeosztásod legyen.

Azon meg szerintem ne is gondolkozz, hogy egy fizetésből éljetek, ma ebben az országban semmi jóra nem vezet... :(

Sziasztok! Köszi, hogy ennyien foglalkoztok a cikkemmel. Végigolvastam az összes hozzászólást, és nagyon tetszenek. Nem válaszolgatnék külön-külön, megpróbálom összesíteni.

1. Nem azért írtam ezt a cikket, hogy megmutassam milyen "mindenreképesszuperanyuci" vagyok, hanem pont azért, mert azt gondolom, hogy sokan járunk ebben a cipőben, talán tudunk egymásnak segíteni, tippeket, tanácsot adni.

2. Az, hogy külföldön nem lehet anya ilyen sokat otthon, azért nem jó érv, mert ott apa keres annyit, hogy a család kényelmesen (nem luxusban) megéljen belőle. Ha itthon is így lenne, egy szó nélkül itthon maradnék!!! Nekem maximálisan elég a gyerek, és a háztartás, nem vagyok karrierista. :) Nem hiszem, hogy a pénzhiány miatt állandóan ideges anya/apa olyan jól tudna itthon gyereket nevelni, közben pedig azon rágná magát naphosszat, hogy miből fizet rezsit, hitelt, vagy miből eszik hó végén a család.

3. Kértem a munkahelyemen, hogy más időbeosztásban dolgozhassak, de meg kell várnom, míg lesz hely. Ez lehet 1 hónap, de 1 év is. Egyébként a cikk írása óta annyit változott a helyzet, hogy a férjem munkahelyet váltott, így ő megy délután a gyerekért az oviba, és jönnek együtt haza. (Így már csak az a bajom, hogy én keveset vagyok a gyerekkel.)

4. Nem hiszem, hogy a mai világban megengedhetem magamnak, hogy csak úgy, lazán munkahelyet váltsak. Itt dolgozok 8 éve, végelegesített közalkalmazott vagyok. Ha másik iskolát keresek, és még találok is, tuti csak szerződéssel vesznek fel, max. juniusig. Akkor megint marad az idegbaj, hogy mi lesz nyáron.

"Egyáltalán nem gondolom, hogy jobban jár az a gyerek, akinek otthon van az anyja 3 évig, aminek következtében megélhetési gondok vannak, apuka próbálja a hiányt behozni, r-go éjjel-nappal dolgozik, és mindenki ideges a számlák, a hitel meg a mittudoménmi miatt. Nálunk sokkal nyugodtabbá vált a légkör azzal hogy visszamentem dolgozni, az az idő amit együtt töltünk ugyan lerövidült, viszont délutánra egy kiegyensúlyozott, gondtalan anyát kap a gyerekem, nem egy idegroncsot napi 24-ben..."

Nálunk meg éppen az ellenkezője történt, amikor itthon voltam, minden rendben ment, aztán, amikor újra irodában kezdtem dolgozni, akkor meg fejére állt minden. De ez csak azért van, mert az ingázás miatt jó esetben 10 óra lesz a 8-ból és nincs semmi segítségem.

Ezért is hagytam abba.

Azért a 6 hónapos és a 2 éves között már óriási a különbség... az én lányom 2 évesen már nagyonis igényelte a közösséget. Nyilván nem a napi 8 óra volt az ideális, de mondjuk heti 3x4-6 óra az lett volna, HA kaptam volna részmunkaidős állást. De vagy teljes állás volt, vagy semmi.

Egyáltalán nem gondolom, hogy jobban jár az a gyerek, akinek otthon van az anyja 3 évig, aminek következtében megélhetési gondok vannak, apuka próbálja a hiányt behozni, r-go éjjel-nappal dolgozik, és mindenki ideges a számlák, a hitel meg a mittudoménmi miatt. Nálunk sokkal nyugodtabbá vált a légkör azzal hogy visszamentem dolgozni, az az idő amit együtt töltünk ugyan lerövidült, viszont délutánra egy kiegyensúlyozott, gondtalan anyát kap a gyerekem, nem egy idegroncsot napi 24-ben...

Más: a gyilkosságok száma és a bölcsikezdés ideje között azért elég bátor dolog ilyen egyenes összefüggést felállítani... nagyon sok országban általános hogy jóval korábban dolgoznak az anyák, mégis nálunk jóval magasabb a gyilkosságok aránya... pedig jó széles az a társadalmi réteg is, akik nemhogy 3, de 33 évig vannak otthon... aztán mégse tudna rendes embert nevelni a gyerekükből...

Amúgy meg, sajnos egyre több olyan gyerek van ebben az országban, akinek bizony jobb helye van a bölcsiben-oviban, mint az anyja mellett... ha elnézem a játszótér sarkában unott pofával bagózó, ki tudja hányadik éve gyesen lévő anyucikat, hát nem vagyok meggyőzve...

Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Novemberben lesznek két évesek a kisfiaim és egy hónapja dolgozom hat órás munkarendben. Ez így kezdetnek szuper, mert egész jól össze lehet egyeztetni a munkát a családdal. Szerencsére a bölcsi néhány percnyire van, de a munkahelyemre is beérek negyed óra alatt busszal. Ez így teljesen vállalható még három gyerek mellett is.

A cikkíróval nem cserélnék. Szerintem ilyen munkarendet nem lehet összeegyeztetni a családdal, főleg úgy, hogy apuka sem tud besegíteni. Mindenképp keresni kell valami állandó segítséget, kérdés ugyanakkor, hogy úgy van-e értelme visszamenni dolgozni egyáltalán (dadus több, mint amennyivel többet keresel).

Ha nekem véletlenül tovább kell dolgoznom, párom tud menni a gyerekekért, de van dadusunk is ilyen esetre, legvégső esetben néhány órára a 15 éves lányomra is rá merném már bízni őket, de szerencsére erre még nem volt szükség.

A takarítással meg ne foglalkozz, nálunk is sokszor szalad a lakás. Most például csokis az egyik függöny. De nem szedtem még le, mert akkor már az ablakot is meg kellene mosni, arra meg nem nagyon van időm még így sem.

Kitartás, szorítok, hogy találjatok megoldást a helyzetre.

Bölcsiben még sajnos az én lányom is többet volt, kb. 9 órát, mivel az a lakóhelyünkhöz volt közel.

Most a munkahelyem szomszédságába jár oviba, reggel együtt indulunk, délután rögtön munka után megyek érte. Én jobban szeretem így, mintha a lakásunkhoz közel lenne az ovi.

Nálunk a gyerekbevonás egyelőre nem működik, még csak 5 éves és magára se hagyhatom állandóan, hogy én haladjak a házimunkával vagy mással.

Nálunk az a fajta munkamegosztás, amiről beszéltek egyáltalán nem működik, fizikai képtelenség összehozni.

Napi 8 óra oviba meg nálunk csak max 6 órás munkaidő fér bele az ingázás miatt.

A 8 órás munka mellett minimum 10 órát volt a fiam az oviban, nagy nehezen zárás előtt 6 körül estem be érte, mert a pesti dugót meg kellett járni kétszer naponta.

Ez sehogyse jött ki jól.

Nehéz minden területen jól "teljesíteni".....2 gyerekes anyuka vagyok én is (8 és 5 évesek) és bizony megszendvedtem, hogy mindenkinek jó legyen, mikor újra munkába álltam.Én is pörögtem és bár minden rendben volt, de én kiborultam.....nem volt időm magamra és a férjemre sem....Ezért kellett átgondolni mindent és változtatni.

Csak úgy működött, hogy össze kellett fogni a családnak: apuka mosogat, mosógépet indít és tereget is, ha kell. Előkészíti a főzéshez az alapanyagokat, a bevásárlás mindíg családi progi heti 1x. Takarításba már a gyerekeket is be lehet vonni, sütés-főzésbe szintén.

Jut idő játékra a gyerekekkel, családi programokra, 2-3 havonta kettesben is eljutunk moziba vagy vacsizni a párommal és még magamra is jut némi idő mindennap.

ott a pont. egyetértek minden szavaddal. minden időbeosztás kérdése, és persze a családi összefogásé.

és a bevásárlás is lehet gyerekprogram. ha ügyes az anya a gyerek imádni fogja, segít pakolni, ügyködik stb..