Anya az ilyen?! (beszélgetés)
"Nem bántott meg senki, ennél sokkal durvább beszólásokra voltam felkészülve."
Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem megjön még az is. Majd úgy 100 hsz körülre ideérnek a rögtönítélők is... :(
Vissza kellett olvasnom, hogy tudjam hol tartottam. Azt kihagytam, és a gyerekeknek sem mondtam soha, milyen szemét volt velem az apjuk. Úgy gondoltam, ettől nekem nem lesz jobb a helyzetem. Amikor elhagyott, azért a másik nőért,akkor is csak annyit mondott nekem, csak engem nem szeret, engem hagy el, a gyerekeit nem. Persze neki könnyebb dolga volt, mégis csak az ő anyjánál voltak a gyerekek.
Oda ő bármikor mehet, persze, mentem én is, amikor csak tudtam. Viszont mellette dolgoztam, és éltem szerény kis életemet. Nem mentegetem magam, nekem is voltak az életemben férfiak,míg újra meg nem találtam a mostani páromat, de a gyerekeknek igyekeztem az anyagiakon túl, mindent megadni, ami módomban állt.
Szia Streamline!
Ezt nem is kérdőjelezte meg senki, s így már tisztábban is látom a képletet. Örülök, hogy a történtek ellenére újra tudtad kezdeni az életedet, s vannak boldog pillanataid. Legyenek is. Majd holnap benézek a folytatásért. Tényleg érdekel, hogyan tudtál ezen túllépni. Szerintem én képtelen lettem volna.
Semmi gond!
Gyönyörű a kisfiad. Tudom, hogy nem pótolhatja az elmúlt éveket! Bocsánat, hogy ezt írtam de komolyan nem néztelek a kép alapján 30-nál többnek! Remélem nem sértettelek meg!
Én sem ismerem a verset!
Nem ítélkeztem felette! Sajnálom Őt és szurkolok Neki!
Szia!
Nem, nem ismertem ezt a verset, de nem is értem miért címezted felém. Van egy történet, van mellékelve hozzá néhány fotó, s számomra ez nem állt össze. Nem azt írtam, hogy egy szó sem igaz abból, amit ír! Nekem maradt ki valami, ezért nem tudom egyeztetni a kettőt. Ettől függetlenül együtt tudok vele érezni, csak nem látok tisztán.
Ennyi!
Laszlozsu és Sünciné!
Ismeritek ezt a verset?:
Olyan furcsák vagyunk mi, emberek,
A lelkünk sír, az arcunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S irigyeljük egy-egy vidám szaván.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek ülnek csillogó szemében!
Különösek vagyunk mi, emberek,
A lelkünk sír, az arcunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.
További ajánlott fórumok:
- Milyen nyelven szóljunk a gyermekhez, ha a szülőknek más-más az anyanyelvük?
- Milyen természetes anyagok vannak, amivel serkenthetem magam, hogy jobban menjen a tanulás?
- Szerinted van-e hivatásos anya? Létezik-e ilyen hivatás?
- Milyen gyakran láthatja az apa vagy akár az anya a tőle külön élő gyermekét?
- Miért ilyen anyagias a világ? Aki nem megy nyaralni, az nem ember?
- Milyen keresztneveket tartasz a legszebbnek? (Magyarországon anyakönyvezhetőekre gondoltam)