Anya az ilyen?! (beszélgetés)

De tudtam, hogy ezt fogod lépni!!

Nem baj, nem zavar, szerintem ezt érdemelted, nem én kezdtem!!

A véleményeket vállalom, és nem fogok tőled bocsánatot kérni, mindennek van határa, te ezt kissé túllépted!!

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess. . . "

A saját példádat balgaság volt felhozni, cseppet sem hasonlít a helyzetünk, te semmit sem tudsz rólam, akkor kérlek, ne vagdalkozz:)

Szerinted itt én goromba voltam?!

Akkor te még nem ismersz engem...

A fórumot én nyitottam, és nem az a címe, hogy

Anyósom szerint, én milyen anya vagyok/voltam?!

Egyébként meg, nagyon sok helyen megemlítettem őt, hogy csak hálával tartozom neki.

Na, a volt férjemet biztosan a védelmedbe kellene venned, azért érdekes a felfogásod dolgokról. Nyilván a te házasságodban is megszokott (ezek szerint) a feleség-verés, az ivás, és a megcsalás!! Persze, ha neked így is működik a házasságod, az a te dolgod. Te nyilván örülsz/örülnél is neki, ha lenne a férjednek egy 20 éves szeretője,meg részegen járna haza, meg a szomszédnőd combját fogdosná a jelenlétedben...

mert nem kéne annyit foglalkozni vele...

Ezt priviben kaptam streamlinetől...köszönöm..

Mindenki levonhatja, hogy milyen stílusú a hölgy!

"Na ide figyelj, te idegbeteg liba!!

Eddig tűrtem a hülye megjegyzésedet, de most már elég!!!

Hogy jössz ahhoz, hogy megkérdőjelezd, hogyan éltem, jó hogy azt nem írtad, a sarkon dolgozom!! Lehet, te ott melózol, én nem!

Úgy látszik magadból indulsz ki, te sem lehetsz valami jó anya!!

Idegbeteg vagy ez tuti, meg egy megkeseredett szottyadt tyúk!

Elnézve a képeidet, nem vagy valami nagy szám, csoda hogy még nem csalt meg a férjed...

Vagy igen, csak még nem tudsz róla...

Szerintem az sem véletlen hogy anyád eldobott téged, biztos megérdemelted.

Na, ha ilyen stílusban akarod folytatni, én benne vagyok!

Ugye, milyen jól esik?!

Akármit mondasz, én igenis nem voltam addig goromba hozzátok, míg ki nem húztátok a gyufát!!

Nem kell válaszolni!"

Igen, Morgana ez valóban így lehet, csak nagyon nehéz!

Majd gondolkodom rajta! Gyakorlatban nem tudom, hogy fog menni!-D

Puszillak

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess. . . "

A saját példádat balgaság volt felhozni, cseppet sem hasonlít a helyzetünk, te semmit sem tudsz rólam, akkor kérlek, ne vagdalkozz:)

Ezt Szandrának írtad!

Mi sem tudunk rólad semmit, kedves "strealine" fedőnevű hölgy!

Andinak igaza van, meg kellene hallgatni a másik felet is...valószínű az anyós, az anya, és a volt férj sem lenne elragadtatva tőled!

De bizony, ez az a történet, pontosan..ami velem történt. csak éppen az én anyám 1 gyereket hagyott el, Te meg hármat..na, itt van a különbség!

Valószínű, hogy feddhetetlen életet éltél, és azért nem volt helye a 3 gyereknek!

Most írhatod, hogy személyeskedtem!

Üdv:Fedőneve: BJ-:)

Akkor te elég szelektíven olvashatsz. Ha figeltél volna, biztosan észre vetted volna, hogy "baromijókedv" fedőnevű hölggyel is elég normális, sőt szerintem kedves, és türelmes próbáltam lenni. Viszont, amikor elkezdett személyeskedni, akkor én is felvettem a kesztyűt, azért nem hagyom magam, már bocsásson meg a világ...

Engem, ne hasonlítgasson össze a saját anyjával, ez nem az a történet. Sajnálom, hogy neki is sanyarú gyermekkora volt, de a két eset, mint "Szandra " esetében is, merőben más. Nincs két egyforma falevél, nincs két egyforma sors...

Köszi a véleményt.

Ez nagyon nehéz dolog,nem maga a szeretet a nehéz,hanem az addig való út,amíg eljut az ember addig a felismerésig,hogy egyik ember sem azért születik a világra ,hogy értünk éljen ,minket szolgáljon,vagy olyan legyen ami nekünk megfelel,hogy számunkra tökéletes legyen ,és hibátlan.

A szeretet nem ott kezdődik ,hogy átöleljük a világot,szeretünk mindenkit és mindent,hanem ott ,amikor szeretni tudunk egy olyan emberi lényt ,aki nem tudott úgy viszonyulni hozzánk,ahogy azt mi elvártuk volna.

A szeretet nem csak ölelgetés és puszi,és szép szavak,a szeretet az elfogadás,megértés,és megbocsátás.

Végigolvastam minden hozzászólást, nem mondok semkiről véleményt, egy dolog viszont feltűnt, és nem igazán tetszik.

Kedves Streamline!

Mindössze ketten voltak, akiknek a véleménye nem egyezett a Tiéddel, erre mindkettőnek leordítottad a fejét! Tanusíthatnál kicsit több tiszteletet mások véleménye iránt, főleg úgy, hogy mindenki nagyon normálisan áll hozzád.

Én sem török pálcát feletted, de csendben jegyzem meg, ilyen esetekben érdemes, érdekes lenne meghallgatni a másik felet is. Természetesen az anyósodra gondolok.

Azthiszem mindenki átsiklott felette, de az édesanyád viselkedése is felháborító.

"A megbocsátás előre megfontolt szándékkal elkövetett szeretet."

:))

A szeretet és a gyűlölet ,egy érzés két ellenpólusa.

Azért lehet benned harag ,vagy gyűlölet,mert valaha szeretted őt,mielőtt még úgy érezted elárult,sárba tiporta az érzéseidet,a bizalmadat ,a szeretetedet iránta.

Ezt az érzést kell megkeresned és általa átgondolni újra a történteket,mert csak így tudod más szemmel nézni a múltat.

Amíg haraggal és dühvel próbálod újra meg újra lezárni a dolgot,soha nem fogsz megszabadulni tőle,mert ugyanazt látod majd.

Egy gonosz anyát ,aki eldobta a gyerekét....

De ha a szíveddel látod majd őt,akkor megláthatod benne az embert,aki lehet ,hogy megbocsáthatatlant tett és hibázott ,de hidd el nem veled szemben,hanem önmagával szemben a legeslegjobban.

A megbocsátás nem vonja rózsaszínbe a múltat,és nem is teszi jóvá a történéseket,csak abban tud segíteni,hogy ezek a fájdalmak,és negatív érzések ,amiket érzel ,eltűnjenek.

Lehet, Morgana......te nyertél!-D

Tulajdonképpen mit jelent az, hogy bocsánat?

Lehet ,hogy tévedek ,hisz te tudod hogy érzel őszintén!:)))

Akkor biztosan abban is tévedek,hogy ez egy Freudi elszólás volt:"Erre soha az életben nincs bocsánat!!!!!!! Ne is várd! "

Ez tudom, hogy hülyén hangzik, de miközben próbálod elnyerni a gyerekeid bocsánatát, közben ne felejts el élni és boldognak lenni! Ne hagyd, hogy megtörjön a küzdelem! Lehet, hogy sokszor fognak veled gonoszkodni, vagy közömbösek lenni, ne hagyd, hogy ez legyőzzön téged.

Kívánom neked a legjobbakat! Ahogy itt sokan, én is megértelek téged. Egyszer majd ők is megértik, hogy azzal követted el a legnagyobb "hibát," hogy a legjobbat akartad nekik. Még nem értik, hogy ez volt a lehető legjobb megoldás akkor...

Szia Erca!

Köszönöm szavaidat, és igyekszem megfogadni a tanácsaitokat, a tiedet is, mert fiatal korod ellenére, nagyon okos, és megszívlelendő dogokat mondasz/írsz!!

Nem gondolom ám komolyan, amikor azokat írom, hogy ha nem kiváncsiak rám, akkor feladom!!

Mindig ezt mondom, és mindig újra próbálkozom, ez már nem az első eset, de eddig nyilván nem jól csináltam valamit, mert nem jött össze!

Eszemben sincs feladni, addig próbálkozom, persze türelemmel, é szeretettel közeledve hozzjuk, míg meg nem törik a jég...

Olyan érdekes látni, hogy néhány ember nem tud elvonatkoztatni a saját életétől, sérelmeitől stb. A rossz élettapasztalataikat vetítik ki másokra. Nem is értem, hogy mi lakhat az ilyen emberek fejében, lelkében. Szerintem az intelligensebb emberek képesek túllátni önmagukon. Erre nem mindenki képes, ezért nem is szabad rájuk haragudni.

Nem lenne jó egy erkölcsi vita ezen a fórumon!

Itt (szerintem/remélem) mindenkinek jó az erkölcsi érzéke! Fölösleges ezen vitázni! Ez nem vezet el a megoldáshoz!

Én is megbocsájtottam anyámnak! Tudva, hogy szeret és megbánt sok mindent, nem is volt nehéz! De megbocsájtani valaki másnak, vagy ítélkezni egy hasonló sorsú emberen anyám hibái miatt? Ez hülyeség emberek! Nem rúgok bele a kocsmatöltelékekbe (pedig megérdemelnék) mert nagyapám alkoholista volt! Teljesen más az életük, a történetük, az okaik, a körülményeik.

A lényeg! streamline! Ha most nem sikerül a dolog, nem kell lemondanod róluk! Még nagyon fiatalok és befolyásolhatóak, dacosak. Ha feladod, megint ugyan azt a hibát követed el, mint X évvel ezelőtt! Lemondasz róluk! MEGINT??!!! Hát ne tedd! Nem kell belerokkannod, nem kell erőltetned. Csak próbálj velük kommunikálni! Szeresd őket!

Én nem ítéllek el és sokan így vagyunk itt ezzel! Az ő érdekükben cselekedtél! Nem vagy rossz ember, sem rossz anya! CSAK KÉRLEK? NE KÖVESD EL ISMÉT UGYAN AZT A HIBÁT! A nagyszülők szavait fogod hallani ismét a gyerekeid szájából! Ne hallgass a nagyszülőkre! Ne engedd, hogy tönkretegyenek mindent! Te vagy a felnőtt és neked kell okosnak lenni! A gyerekeidet pedig csak türelemmel és szeretettel fogod tudni visszakapni! Sértődöttségnek helye nincs!

Meg kell érteniük, hogy nem te hagytad el őket, hanem az apjuk titeket, aki immáron tudjuk, hogy NEM jó apa!

Puszilok mindenkit!

Elmondanám, hogy én elvált szülők gyermekeként, nem ilyen életre vágytam... Anyámék is a kritikus 7. évben váltak el, mint mi a férjemmel...

Nem gondolom, hogy ez mentség, csak a statisztika is azt mondja, hogy elvált szülők gyermekei is, nagyobb eséllyel fognak maguk is elválni... Én akkor apámat választottam, anyám ellenében. Pedig együtt laktunk, csak nem foglalkozott úgy velem, ahogy én azt igényeltem volna. Mindig rettentő nagy szeretet-éhség volt bennem, és ezt apámtól inkább megkaptam, mint szülőanyámtól. Ő is fiatal volt még, amikor engem szült, lehet ő sem "nőtt fel még a feladathoz", ami az anyaságot illeti.

9 éves voltam, amikor végül elváltak, mert bár nem szerették egymást, egy fedél alatt laktunk még pár évig.

Apámmal éltem le majdnem 10 évet, és nagyon szeretem ott lenni, és a mai napig is sokkal jobban szeretem, mint az anyámat. Bár, anyám engem nem klasszikus értelemben dobott el, de mégis rákényszerített hogy válasszak apám, és közte, és én azt választottam, ami nekem jobb volt. Ez alatt a 10 év alatt, anyám nem nagyon látogatott, MINDIG ÉN MENTEM HOZZÁJUK!!!!

Ezt csak azért emeltem ki, mert mindig ezzel kell védekezzek, meg példálozzak a gyerekek elött, amikor szóvá teszik, miért nem megyek?!

Azért, mert nekem is elváltak a szüleim, és mégis én 10 évesen már egyedül mentem anyámat meglátogatni, pedig a város másik felén laktak!!

Akkor szerintem joggal elvárhatom a már 18-20-22 éves felnőtt gyermekeimtől, hogy meglátogassanak ők is engem néha...

Pontosan!

Én nem megvédeni akartalak!

Ha ezt nekem szántad, akkor elmondom, hogy a nőgyógyász ajánlotta pre menstruációs tünetekre...

És azt elmondom, hogy orbáncfű a hatóanyaga...

Ugyanis én szedem a Remotívot, ha valaki nem tudná!! Halljátok??-D

1. MILYEN TÍPUSÚ GYÓGYSZER A REMOTIV FILMTABLETTA ÉS MILYEN BETEGSÉGEK ESETÉN ALKALMAZHATÓ?

A készítmény szedése enyhe depresszió (nyomott hangulat, hangulati labilitás, belső nyugtalanság, feszültség, stressz) és ehhez társuló alvászavarok kezelésére javallt.

Így már tisztább egy kicsit!

Abból amit leírtál azt vettem ki, hogy nem tudtál neki megbocsátani!

Bizony becsülendő és példamutató amit teszel érte!

Már nem olvasom, mert tényleg felkavart!

Sziasztok..Bocs, hogy így reagáltam!

Roni!

Én megbocsájtottam anyámnak, egy gyereke vagyok, és én törődöm vele, ha kell, de elfelejteni sosem tudom, amit csinált.

Én adok neki pénzt, ha nincs neki, és pakolom fel a kajával, ha nincs neki, én veszem a cigijét, én látogatom..mert csak én vagyok neki, akire számíthat!!Én vagyok az, aki hívom telefonon, én viszem a kórházba, én hozom haza.Én láttam bevert orral, és szétvágott nemiszervvel a kórházban, én láttam azt, hogy úgy összeverte az élettársa, hogy majdnem megvakult...

Tehát, félreértés ne legyen..én gondját viselem annak ellenére, hogy ő engem, egy szem gyerekét eldobott!!!

Már miért ne tenném,ha így gondolom:)))

Igen,aki nem tud megbocsátani,minden haragjával,dühével,utálatával önmagát mérgezi.

Azt látom,mennyire nem hagyott benned mély nyomot...hmmm.

Még magadhoz sem vagy őszinte...

Szerintem van,de ezen nem veszünk össze.

Mindenki hozhat rossz döntést,hibázhat és tehet rossz dolgokat az életében,nincs jogunk ítélkezni mások felett,hisz senki sem tökéletes,te sem.

Bocsánat! Én megvédeni akartalak csak leírtam a véleményem!

Csak még annyit fűznék hozzá, ha egy anya nem látogatta volna a gyerekeit akkor én sem tudnék megbocsátani! De a Te esetedben másképp volt ezért vagyok ezen a véleményen!

Baromijókedv:

Erre nem kell mérget venni! Mármint, hogy nincs bocsánat!

Tudok ellenpéldát említeni akit az édesanyja nem a nagymamára bízott, hanem állami gondozásba adott! NEM azért tette, mert nem érett meg az anyaságra, hanem azért, mert nem volt más választása!

A lánya, ma már felnőtt ember, akinek családja van! És képzeld, meg tudott bocsátani az anyjának! Néha még magam sem értem hogyan, de becsülöm benne! A mai napig tartják a kapcsolatot, és jobban törődik az anyjával, mint az összes többi testvére!

Különbséget KELL tenni anya és anya között, vannak akik egyszerűen kényelemből - és azért mert fikarcnyi anyai ösztön nincs bennük - dobják el a gyereküket, de sajnos vannak olyanok, akik önhibájukon kívül RÁKÉNYSZERÜLNEK erre, és mint anya, megpróbálhatnád te is beleképzelni magad egy ilyen helyzetbe, milyen érzés lenne ha a gyerekedet NEM TUDNÁD felnevelni, úgy ahogy TE szeretnéd, miközben mindent megpróbálsz megadni neki! Próbáld meg elképzelni, hogy bármi jót teszel, pusztán szeretetből azért csak a szemrehányást kapod, holott TE mindent megtettél ami tőled telt!

Örülj neki, hogy soha nem kellett ilyen dologgal szembesülnöd, a gyereked nevelését másra rábíznod!

Nem kéne rögtön a sárba taposni azt, aki már amúgy is a padlón van! Lehet, hogy követett el hibákat, de ha mást nem is tudsz, legalább azt próbáld meg becsülni benne, hogy megpróbálja helyrehozni némileg a "hibáit."

Streamline:

Sajnos itt a gyerekeken múlik, hogy képesek-e valaha is megbocsátani, de mint előbb is írtam, az esély megvan rá, de legfeljebb csak 50%.

Ha olyan típusúak, megbocsájtanak, ha nem, akkor soha nem fognak!

Fata Morgananak igaza van! A múltat megváltoztatni nem lehet már sajnos, ami megtörtént megtörtént!

Elfelejteni nem lehet, megbocsátani igen!

Tiszta lapot kell nyitni, ami neked talán könnyebb, a gyerekeidnek még nem! Meg kell tanulniuk mi az, hogy tiszta lappal indítani, nem pedig a régi sebeket feltépkedni! Benned és saját magukban is!

Neked amíg csak bírsz és energiád van próbálkoznod kell, és észrevenni azt a pontot amikor már látod, hogy felesleges, mert nem mész semmire vele!

AKKOR - ha bármit is felfogtak abból, amit próbálsz nekik megmagyarázni, velük megértetni - eljön az idő, amikor már Ők fognak keresni téged, és nyitott szívvel kell őket várnod!

De lehet hogy ez sosem fog megtörténni, mert látod, vannak olyanok akik nem képesek megbocsátani! Reméljük a te gyerekeid nem ilyenek!