Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Yomanda....örülök neki nagyon:)

csak így tovább...

további szép napot:D

Szia mano27!!

Én próbáltam barátoknak elmondani....hát nekem nagyon nem jött be....sajnos, nem nagyon akarták megérteni, sőt egyik barátnőm kb úgy viselkedett mint a nagymamám amikor lemegyek hozzá és meg akar tömni...és ezt kb egy éven át csináltuk, hát nem tett jót a barátságunknak....na nem azt mondom, hogy minden barátnő ilyen, csak, hogy én nagyon megszívtam:(

Persze tudom, hogy jót akart, de a módszer nem a legjobb volt, szerintem...

Sziasztok...szép jó reggelt mindnekinek....

Na hát túléltem a tegnapi napot, bár elég szar volt, alig ettem:( Remélem nektek jobban sikerült...

Yomanda: Te milyen kapcsolatban van a nevelőapuddal? És az egész családoddal? Ha nem akarsz ne válaszolj, de kiváncsi vagyok, hogy másoknál ez, hogy megy....

Szia Yomanda!

Igen,biztos,h nehezebb!! És nem is biztos,h egy pszichológus kell,lehet,h elég egy barát aki meghallgat!!Bár azt mondják,h egy idegennek könnyebb elmondani,a barátok meg nem biztos,h mindig megértenek!!!Szóval nem tudom,de az első az az,h Te tisztában legyél a dolgokkal!És ha ez meg van,akkor nagy akaraterő kell és a "gyógyulás útjára léphetsz"!:)Remélem ez velem is így lesz!!:)

Mono2z szia:)

Én se tudnám elmondani egy idegennek. Pláne egy orvosnak az ilyen dolgaimat. És 100%ban igazad van h magában kell először ezt tisztáznia ezt az embernek. Szerintem ez nehezebb mint elmondani egy pszichiáternek.

Szijasztok!!

Osri: Az én családi állapotom dettó mint a tied ezekszerint. anyával élek, nevelőapum van:) Amúgy tök igazad van... majd megpróbálom a helyükbe képzelni magamat. ez lehet h tényleg segít köszi:)

Amúgy csak kitartás a mai naphoz!:)

Az én napom sem olyan jó ám.. Anya ma a régi kedvenc sütimet sütötte....wáá

Rajnai Andrea: Nálam ez az egész akkor kezdődött amikor gimibe kezdtem járni (3 éve). előtte is utáltam a testemet, mert 75kg voltam 176centihez, és folyamatosan diétáztam mindent kipróbáltam, még a 90naposat is végigszenvedtem, de mindig visszajött amit leadtam, és egyszer beteg lettem és lefogytam 68 kg-ra. Iszonyat jóléreztem magamat úgy,és ezért onnantól mindig csökkentettem a "kajabevitelt".Mert mindenki azzal piszkált, h ááh úgyis visszahízod, mert betegségben ment le... hát nem híztam vissza. Szerintem sajnos már eléggé belefojtam a dolgokba, de enni nem tudok:( mert ugyanúgy vagyok mint te: beleőrülök a bűntudatba. Már őróbáltam amúgy hogy eszek, meg minden, de sajnos rögtön utána megbánom és... Az a legnagyobb baj, hogy jólérzem így magam. :( Nemtudom mit csináljak, mert nem akarok többet 70 vagy akár 60akárhány kilós sem lenni:(:(:(

Elhiszem neked tényleg hogy enni kéne.. De nem megy.

További szép estét mindenkinek!!

huhh....sziasztok....milyen napotok van??

nekem elég szar....ma megettem egy körtét és már attól olyan bűntudatom van, hogy az elképesztő...alig bírom elfoglalni magam, hogy ne erre gondoljak....már takarítok 1000rel, meg ide írogatok....de nagyon nehezen bírom ezt a napot:(

Yomanda szia...

Nekem a szüleim elváltak és én anyukámmal és a férjével élak és Őket nem igazán érdekli, hogy mi van velem....de amikor apukámnál vagyok az összes ottani rokon és persze apum is azzal jön nekem, hogy nem vagyok-e beteg...

Szerintem próbálj meg a szemük láttára is enni valamit...és abba gondolj bele, hogy azért viselkednek így mert szeretnek, tudom néha ez idegesítő, de ha ebbe belegondolsz akkor szerintem könnyebb egy kicsit a kedvükre tenni....

Mano27 szia....azt hiszem én is hasonló helyzetbe kerültem a hétvégén....alig ettem...és amit megettem az is kijött belőlem(bár nem magától), mondjuk velem már volt ilyen és egy idő után alább hagy a "lelekesedés"-em és utána újra kezdtem...de eddig a hétvégéig úgy gondoltam, hogy túl vagyok az ezen:( majd fél évig megáltam, de ez a hétvége kihozta belőlem!!

Én úgy gondolom, hogy ha úgy érzed hogy ez betegség...(és szerintem úgy érzed, mert ha nem éreznéd akkor nem járnál erre a fórumra) akkor BÁRMIKOR elmehetsz dokihoz....én mondjuk azt hiszem sose fogok orvoshoz menni, de ez az én saját hülyeségem, és nagyon tudom tisztelni aki képes elmenni és elmondani egy totál idegennek....én nem vagyok rá képes.

Aha!

Ilyen ember még nem született, s addig marad a tükör és az önkritika!

Szép napot mindenkinek!!:)

Szia Mono27. Nálam a hánytatás elő elő jön néha, pl amit írtam tegnap is, de van amikor énis huzamosabb ideig csinálom, de aztán abbahagyom. Azért szoktam abbahagyni, mert tisztában vagyok a "mellékhatásaival" de aztán megint csinálom:( Énsem tudom hogy lehetne erről leszokni....

Kyra16: Jó neked... én ha semmit nem eszek akkor sem fogyok le annyit pár nap alatt:(

Sziiasztok! Most találtam rá erre a fórumra...Tök jó örülök nektek:)

Nektek hogy vieléik a szüleitek h keveset esztek, vagy egyáltalán nem akartok enni? Mert az enyéim folyamatosan csak prédikálnak nekem:( És mindig csinálják a kedvenceimet, hogy egyek belőle... és nekem olyan lelkiismeretfurdalásom van, h eszek belőle, de utánna rögtön víz és irány a wc... Olvasom hogy joghurtot és gyümölcsöt esztek... egész nap. Énis, csak én mindig összeveszek miatta a szüleimmel. Nálatok hogy megy ez?? Most 54kg vagyok és 176cm. Nem érzem magam betegnek. Válaszoljatok;) köszi:)

ez ismerős érzés aluap....ilyen velem is elő szokott fordulni...sajnos, nekem utána sincs mindig jó kedvem...sőt általában nekem lemegy a vérnyomásom és szédelgek amíg nem iszom egy kávét amibe általában teszek tejet mert anélkül nem bírom meginni....de cukrot azt már nagyon régóta nem ettem...

az a baj, hogy amikor ilyet csinálok mindig megfogadom, hogy többet nem...de amikor olyat ettem amitől már komolyan mondom rosszul vagyok akkor mindig rám jön...valakinek ere esetleg van valami jó tippje, hogy ezt hogyan tudnám abba hagyni??

hát...tegnap megpróbáltam elég tudatosan enni....ettem joghurtot,gyümölcsöt meg egy kis főtt rizst is....

a jót arra értettem, hogy tegnap alig volt bűntudatom....csak egy nagyon kevés....

Joyce te, hogy állsz?!