Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Pillanatnyilag csak a nővéreddel kapcsolatosam jutott eszembe tanács.

Nem egyszerű... Adhatnék tanácsot, hogy hogyan szállj szembe a nővéreddel, de nem biztos, hogy nálatok jól sülne el. Bár...talán van egy. Amikor bánt téged mosolyogj rá. Mosolyogj, és ha magadra tudod erőltetni, akkor nevess. Nevess azon, hogy ő 18 éves, és milyen szánalmasan viselkedik. Nevess azon, hogy te felemelkedettebb vagy, mert te csak nevetsz, és nem mocskolódsz, és sértegetsz mint ő.

Nos ennyi...Majd még gondolkodom.

Az nagyon kevés :S Halottam már, olyat, hogy volt , aki azért kezdett fogyni, hogy jobban figyeljenek rá, mert úgy érezte nem foglalkozik vele senki...

Ez így elég nehéz eset- tipikusan az, amikor az egyik testvér az "okos, ügyes, szép és jó" legalábbis így állítják be vagy nem tudom...a másik meg úgymond csak örüljön és legyen rá büszke :S Biztos nehéz lehet neked, egy ilyen "szuper" tesó mellett...ha tényleg csak tehernek érzi ezt a dolgot, ő baja...erre nem tudok mást mondani, lehet, hogy idővel majd változnak a dolgok. pedig már javasolni akartam, hogy akkor legyél többet a barátaiddal...ez már kicsit sok, de szerintem nagyon is élvezi, hogy körül ugrálják, amiért nem lehet teljes mértékben elítélni, mert ha úgymond tett érte, és hajtott értehtő is...csak az nem ahogyan veled viselkedik- talán kicsit elszállt magától...de neked még simán van lehetőséged, hogy sikereid legyenek, még fiatal vagy, és biztos a szüleitek téged is ugyanúgy szeretnek (gondolom...)

Értem, de szerintem ez a korkülönbségből is adódik, hogy őt már más dolgok érdeklik, meg nem tudom...lehet, hogy kevésbé igényli azt a bizonyos szoros testvéri "haverságot". Szerintem próbálj ne foglalkozni vele, nem úgy értem, hogy ne szólj hozzá, de ha ő sem keresi a társaságod...persze próbálkozhatsz, de ha mindig elutasít, vagy azt mondja, hogy nem ér rá, csak rosszabul érzed magad...

Nálunk kicsit más a helyzet- mivel nekem bátyám van, 3 évvel idősebb. Régen mi is többet dumáltunk, de ő aztán koleszos, lett és csak hétvégeken jött haza- jól elvagyunk egyébként, de túl sokat nem beszélunk, de bírom, mert jó a humora XD Én is néha mondom neki, hogy csináljunk vmit, vagy csak nézzünk egy filmet közösen akármit, de nem akarja sosem, de nem eröltetem, aztán csak kiakadna.

Aúgy te milyen magas vagy és hány kg? (hogy témánál maradjunk...)

Hogy tudtad megnézni a myvip-emet? Hiszen nem is tudod a nevem!!! Vagy talán a Gaby-tól???

Nem baj, hogy megnézted, csak csodálkozom, honnan tudtad...Megmondanád? (ill. írnád?).

Légyszi privátba írj, mert most nem leszek itthon és

ha a fórumra írod, az egyrészt nem jó, másrészt ott

nehezebben találom meg...Szóval privibe, oké?

Köszi.

Amúgy tudom, hogy nem vagyok kövér. Lehet, hogy abbahagyom a teljesítménynövelést (én így hívom, nem pedig fogyókúrának, hiszen nekem nem a fogyás a célom, bár meglehet, ezzel a módszerrel fogytam is, de nekem mindössze annyi a célom, hogy ne egyek sokat és hogy le tudjak futni viszonylag rövid idő alatt 5km-t.)

szerintem próbáld ki a fényképes módszert. Én pl. úgy döntöttem el,hogy végleg leállok a fogyással, amikor a párommal étterembe mentünk, ünnepeltük az akkor még 3. évfordulónkat. Sötétbarna tapadós hosszúujjú felső volt rajtam. Készültek képek, borzasztóan néztem ki rajtuk. A szemem karikás volt (pedig sokat aludtam), a bőröm sápadt, az arcom beesett, a tekintetem semmitmondó. A karjaim iszonyatosan vékonyak voltak, a két lábam közé meg majdhogynem befért volna egy focilabda.

Akkor megfogadtam,hogy nem fogyok többet, mert már egyáltalán nem voltam szép.

Megemeltem a kajaadagot, ügyeltem, hogy ne hízzak, inkább formásodjak, építsek magamra egy kis izmot.

Ma már jól érzem magam, és sokkal jobban érzem magam, mint akkor, holott a combom, a sok edzésnek köszönhetően 3 cm-t vastagodott, a fenekem is kerekebb, izmosabb, a súlyom viszont maradt.

Szóval nézegess magadról friss képeket, hátha megjön neked is az eszed.

Szia. Jól esik, hogy valaki foglalkozik az én problémámmal is, de ez nagyon nehéz.Ésszerűen tényleg ezt kéne tennem, de...nem tudom mi tör rám. Ma adtak egy pizzát 2 körül, ugye osszam be mára, kb 1-nek ettem meg a tésztáját, meg lecsipegettem a sajtot, kukoricát, ananászt, csirkehúst...a többi szószos tésztát kiadtam a kutyának...5kor ittam fél pohár tejet, meg 3 teáskanálnyi salátát. Aztán futottam a kutyámmal, és még most fogom a többi edzést -.-

valahol olvastam, hogy ez a könyök probléma is egy jel...de ma 50,4 voltam miután hazajöttem futásból és nem tehetek róla, de roppant jó érzés volt...nem tudom, még olvasgatok miket írtak, akik anorexiások...azért köszi, hogy próbáltál segíteni, de képtelen vagyok meggyőzni magam, hogy leálljak...

szia. 173 cm vagyok és 52 kg. Én is fogyással értem el ezt a súlyt, majdnem fél éve, és azóta tartom is. Amikor benne voltam a diétában, nekem is megfordult a fejemben,hogy lefogyok ötvenre. Aztán észhez térítettek, még időben.

Te már így is 50 kg vagy, tehát ha engem csontsoványnak mondanak, akkor valószínű téged is. Állj le a fogyókúrával légyszi, mert nem lesz jó vége. Nem vagyok anorexia-szakértő, azt sem tudom, hogy a könyöködön a seb összefüggésbe hozható-e a fogyásoddal, de lehetséges.

Látom, hogy te is sokat edzel, ez nem baj, viszont remélem azért a tápanyagbevételedet már megemelted, és nem 5-600 kalórián élsz.

Hallgass rám, így is sovány vagy, ha tovább fogysz, már nem a szép kategóriába fogsz tartozni, hanem az élőhalott csontvázak csoportjába. Ezt akarod?

Sziasztok!

Az én "történetem" ebben a témában viszonylag rövid. 172cm magas vagyok, most leszek végzős a gimiben. Előzményként csak annyit, hogy eddig nem fogyóztam, de tavaly nyáron, amikor 56kg körül voltam elhatároztam, hogy lefogyok 54-re, ami nem is igazán sikerült, talán csak egy rövid időre. Azután visszaálltam a korábbi 56-56,5-re. Egészen idén május közepéig nem is foglalkoztam ezzel a fogyás témában- persze próbáltam olykor edzeni kicsit, meg nem enni, de nem volt elég akaraterőm. Végül is volt rá példa, még tavasszal, hogy mérleg 57,6-ot mutatott. Ezután valahogy elkezdtem figyelni arra, hogy mennyit egyek. Kezdésnek a korábban figyelmen kívül hagyott "6 után nincs evés" pontot igyekeztem betartani, de olykor nem bírtam ki, máskor meg rettentő éhséget éreztem, főleg, azért, mert általában 12-fél egykor fekszem le aludni.

Elkezdtem tehát fogyni, naponta vagy 5x is méretkeztem, és egyre boldogabb lettem, ahogy bár nem drasztikus gyorsasággal, de szépen mentek le a dekák. 54 kg akartam lenni (valahogy nekem páros szám mániám van, tehát páratlant nem is tudnék elképzelni-ez lehet furának hangzik). Majd elhatároztam, hogy 52 leszek. Ezt el is értem. Most kb. 4 napja nem álltam mérlegen, de kíváncsi voltam, viszont kimondottan félelmet éreztem. Tegnap este ráálltam a mérlegre és 172-es magasságomhoz 50,7-et mutatott, aminek rettentő mód örültem. Új célom, hogy 50 legyek.

Elkezdtem olvasgatni az anorexiáról- ahol láttam olyat is, hogy a testtömeg index (ha így hívják) anorexiásoknál 17,5 alatti általában. Ha jól emlékszem az enyém 17,1 körül van. Eddig csak 3-4x próbáltam hánytatni magam, de ez nem működött, nem is igen próbálkozom vele. Sokan hashajtót szednek vagy mindenféle teát isznak, én azt sem (mivel nincs is saját keresetem nem is tudnék rá költeni).

A könyököm meg utóbbi időben elkezdett kisebesedni kicsit- ez összefüggsébe hozható ezzel?

Minden nap futok, has-hát izomerősítő , belső comb formáló, egyéb gyakorlatokat végzek- kiv.vasárnap- pihenőnap címszóval.

3 hónap alatt 59kg-ról lefogytam 52-re. Ugyanis most 52kg vagyok a 168 cm-hez...

KIRÁLY!!!!!!:) :) :)

Furcs, hogy a legtöbb családban egy gyerek nem legyhet simán csak gyerek ha van testvére. Nálunk a nővérem lett az okos és szorgalmas, én pedig a szép és ügyes. A nővérem féltékeny volt az én kiosztott szerepeimre, és féltékeny volt, hogy az Édesanyám több időt tölt velem, mint vele. Nos...Időtöltés címén orvoshoz mentünk, vagy a kórházi ágyam mellett ült, vagy épp az orvosokkal együtt küzdött az életemért. Ezt nővérem mai napig nem fogja fel. Nem gond, megértem, hogy nagyon rossz ha egy gyerek nem tud annyit lenni az anyjával mint amennyit akar.

Egy időben (kb 3-4 éve) úgy akarta felhívni magára a figyelmet, hogy megpróbálta leutánozni egyes betegségem tüneteit, de észrevettük, hogy csak kamu, elbeszélgettünk vele, aztán elkezdte a pasizást.

Aztán egy ideig én voltam a szép, ügyes, gyógyszerfüggő, depressziós, BPD-s, őrült művészpalánta. Ő pedig az eminens jogászkezdemény.

Utána ismét változott a felosztás. Ő lett a semmittevő, költekező, pasizós, bulizós, egyetemről kirúgott lustaság. (Ez nagyon nem ő, szóval most próbálom visszarángatni a való életbe.)

Én pedig lettem a beteg, de szorgalmas, jó háziasszony és menyasszony, egyetemistakezdemény, művész, és stb...

És most nézzük Dóra példáját röviden:

Van egy nővére, aki szépen énekel, ezért ő család szeme fénye. Ha jól értettem, akkor Dóra szerepe pedig az lenne, hogy csenedesen meghúzódjon a háttérben.

Tehát:

Elhanyagolják, mert a nővére szépen énekel, ő pedig beteggé teszi magát, hogy egy kicsit is figyeljenek rá. De amikor már a világba üvölti, hogy csak egy kis figyelmet szeretne, szégyenlik.

Hogy a fenébe lehet olyan, hogy ha egy gyerek anorexiás lesz, nem ülnek le vele beszélgetni a szülei, és kérdezik meg, hogy mi a baj?

Én akármennyire szét voltam esve, és akármilyen hangosan kiabáltam, hogy hagyjon békén, az Édesanyám ott volt mellettem, és próbált kihúzni a gödörből.

Most pedig a nővéremet próbáljuk kikezelni a kiújult kamaszkorból.

Hát igazából büszke vagyok magamra. A hozzászólás közben minden mondat után leírtam volna a véleményem az olyan "gondoskodó" szülőkről, mint amilyenekkel Dóra van "megáldva", de nem tettem. Ez régen nem ment volna. Bár így is kicsit vehemensre sikeredett.

Biztosan szükséges a pszichoterápia. De valószínű, hogy elküld pszichiáterhez, aki felír vmi gyógyszert, és talán még belgyógyászatra is.

Nem mondom, hogy ne félj, csak azt, hogy tarts ki, és akard a gyógyulást.

Hajrá! Írj ha van vmi fejlemény!

Szia!

Azt csak innen-onnan tudom, hogy hogyan kezelik az anorexiát, de pszichológusokkal van tapasztalatom.

Ha Édesanyád tényleg olyanhoz visz, aki jártas ebben a témában, akkor nem lesz gond. Főleg úgy, hogy beláttad, hogy szakami segítségre is szükséged van.

A pszichológus el fog beszélgetni veled, valószínűleg ki kell töltened néhány tesztet, aztán elmondja, hogy mi a véleménye, és mit javasol.

Szóval ettől a részétől nem kell félned!

Sziasztok! 173 cm vagyok és ehhez 52 kg. Tavaly februárban 64 kg-ról kezdtem fogyókúrázni, májusra ment le a 12 kg. Sokan megrémültek, hogy anorexiás lettem, és így utólag belegondolva, elég keveset ettem, mondhatni koplaltam. Lassan másfél év telt el, és nem híztam vissza, pedig most már rendesen eszem. Rengeteget olvasok nap mint nap az anorexiáról, egyszerűen borzalmas, hogy sok lány mennyire eltudja veszteni az eszét.

Engem is sokan meggyanúsítottak azzal, hogy anorexiás lettem, de erre mindig azt mondtam, hogy aki anorexiás, az kövérnek is látja magát, ráadásul képes teljesen lemondani a kedvenc kajáiról. Nos, én imádtam és a mai napig imádom a gumicukrot, és rendszeresen fogyasztom is, ráadásul szeretem az alakomat, a miniszoknyákat stb.

Visszaolvastam itt a hozzászólásokat és egyszerűen felháborító, hogy egyes emberek, pl. Szélvész nevű drága hölgyemény milyen oltári nagy hülyeségeket tud írni. Igaza van hoxának, ez a fórum segítségnyújtás céljából jött létre, nem azért, hogy egy-két fruska osztogassa itt a jobbnál-jobb diétás ötleteit. Elnézést az fogalmazásmódért, de nem bírtam ki, hogy ne írjam ezt le.