Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Az én apámnak akkor kellettem, amikor már nem volt velem probléma, arra már jó vagyok, hogy körbehordozzon, hogy ja tényleg, igaz, nem tudja senki, de van neki egy majdnem húszéves lánya, ez mennyire jó dolog. Különben meg le se szart, amikor igazán szükségem lett volna rá. Ma is csak addig vagyok jó, amíg minden rendben velem.

Anyukámnál meg olyan vagyok, mint a próbagyerek. Rajtam elkövette a hibáit, és ezért most a hugom (akit egyébként imádok, nyilván ő nem tehet semmiről) az új kapcsolatból a tökéletes, akinek mindent meg kell adni, amit csak kér, nem lehet egy percre se magára hagyni.

Valahogy egyikük se ragaszkodott hozzám, amikor arról volt szó a gimi után, hogy kihez menjek lakni, és ki akar velem nap mint nap együttélni... Hát biztos velem van a baj:)

A bajomat! :) De neem, majd leírom, csak nem most.

Ma se, tegnap se voltam suliban mert egyre betegebb leszek – egész télen rosszul voltam, de most már tényleg fáj a torkom :S – anya azt mondta elege van ebből és ha nem eszek normálisan, ő fogja a torkomon ledugni. Plusz a hasam is fáj és vett nekem normaflor, meg ilyen „svédcseppet” ami egyébként enyhe hashajtó, de ezt anyám nem tudja mert nem olvasta el csak látta hogy „emésztési panaszokra” aztszevasz.

Szóval most ez van, fáj a hasim most is, és belenéztem a tükörbe, teljesen színtelen a szám.

Sziasztok!

Hú, régebben nagyon utáltam az anyámat! Mostanában szerintem kezd rádöbbenni a dolgokra... Arra hogy mi a fenének hergelje magát? Mindig idegbeteg volt, azt is megmondta amikor undorítónak tartott, vagy azt mondta:”nem érdekel ha kijönnek a mentők és a rendőrség, csak szeretném beleverni a fejedet a falba.” Persze soha nem merte megtenni. :) Elcsattant egy-két pofon de ennyi. És ha lehiggadt vett nekem egymillió ajándékot és elmentünk kirándulni. Egyedül voltam vele, nálunk nincs apu.

Most már nem idegeskedik. Olyan mintha visszafelé menne az időben, csupa fiatalság, új pasija van. Ja, nálunk úgy van hogy hazajön és mindig azt mondom semmi nem volt a suliban, de később egyenként azért elelszórok néhány információt, ami szerintem őt nem is érdekli, mert úgy is a jegyeimre kíváncsi, vagy hogy mit tanultunk. :P De a lelki dolgaimat meg soha nem árulom el. Félek hogy mindig az jönne le belőle, hogy ő megmondta, stb. És ő sem beszél soha magáról, még annyit sem amennyit én a suliról.

Van valami amit nagyon nem értek. Hogy nem képes valaki – azaz anyám- 10-12 évig sem észrevenni semmit? Én dühös vagyok anyára, hogy szinte az orra előtt zajlott minden, és mégsem vette észre. És eszembe jut hogy mi van ha észre vette, csak nem akart róla tudomást venni? Hogy ennyire nem érdeklem? És elkezdem azt érezni hogy nem számíthatok anyura. Soha. Mert anya úgy sem ment meg. Én is hülye voltam, hogy nem szóltam, de mégis hogy a fenébe kellett volna? Ha elmondanám, hogy nézhetnék utána a szemébe? Sehogy. :P

Csak nem értem. Nem értem hogy menhetett el így egy egész gyermekélet, akkora vakságban, meg ekkora titoktartásban. Magamra is dühös vagyok, hogy ilyen hülye voltam, hogy nem tettem semmit.

szijasztok:)

Szerintem a gyerek-szülő témában az is nagyon rossz, hogy manapság a szülők sem mernek őszinték lenni. Legalábbis ez az amit én tapasztaltam itthon... hogy hazajönnek munkából és megkérdezik milyen volt a suli:D és pont. Ennyi a gyerek szülő kapcsolat hogy milyen volt a suli ergo : hogy teljesítettél ma. Hát én mondom hogy jól és milyen volt a munka? és akkor ezzel vége is. Mindenki megy tv-zni vagy gépezni vagy amit akar. De semmi hogy érzed magad, vagy mi a véleményed és ez szörnyű. Mintha mindannyian egy nagy rendszerben fuldokolnánk. És szerintem ezért is nem lehet biztonságot érezni mert a szülők a suliról beszélnek pedagógusokról ugye arról hogy mit tudsz és mit <nem> tudsz mi meg dühöngünk ezen megjegyzem tök jogosan:) de ez biztosan nem lenne így ha a szüleink nem félnének attól, hogy rosszul teljesítenek. Szerintem azért nem merik megkérdezni hogy mitől félsz mi bánt stb mert rettegnek attól hogy azt mondod ugyanaz bánt mint ami őket bántotta ennyi évesen és amire ezerszer esküdöztek a tükör előtt hogy ha majd nekik lesz gyerekük hát ezt nem fogják hagyni. Na szerintem ennyi a dolog:) a félelem és a bizonytalanság ez az amiért egy szülő nem tudja megvédeni a gyerekét. De ha nagy hülyeségeket írtam ne haragudjatok.

Lilimia: hű!:O csodálom, hogy így vissza tudtál vágni:O

Nálunk ez úgy megy, hogy nekem van egy ötletem, és apámnak van egy sokkal jobb, és úgyis lesöpri az enyémeket, úgyhogy már mondani sem érdemes. És sajnos tudom, hogy persze, ő jobban tudja, tényleg jobban tudja, de abból is elegem van, hogy nincs önálló döntésem.

Viszont az is igaz, hogy egy adott kor után az ember bírálhatja őket, de attól még ugyanúgy van egy élete, amit saját magának kell élnie - most azon megy a vita magammal, hogy ez így van-e már vagy sem.

Furcsa, de mások szerint nagyon is, nem értem, leérettsgéiztem, bamm, 19 lettem, hirtelen felnőttnek számítok, ami eddig őszintén szólva semmi pozitív dologgal nem járt.

"...tőlük kéne megkapnunk azt az érzelmi biztonságot, ami egész életünkben végigkísér..."

Ez nagyon igaz. De sajnos nem hogy nem adják meg az érzelmi biztonságot, hanem még azt a kicsit, amit más emberek adnak, azt is megpróbálják lerombolni. Közben pedig azt mondják szeretnek... De akkor miért nem érzi egyikünk sem?

Pont ma meséltem browning-nak msn-en, hogy a vasárnapi ebédek abból álltak nálunk, hogy Apa olyan kérdéseket tett fel fizika, és matematika témakörben, amiket akkor még nem is tanultam. Vigyorogva alázott meg nagyapámmal együtt, de egyszer visszakérdeztem: "Na és te tudod, hogy HB-s ceruzával hány grammos papírra a legjobb rajzolni?" Válasz :"Nem, minek azt tudni?"

"Nekem általános iskolásként miért, honnan kellene tudnom mátrixot számolni? Te viszont tervező mérnök vagy, akinek illene tudni a ceruza, és papír típusokat..."

Na erre köpni nyelni nem tudtak, és ekkor véget ért a vasárnapi alázgatás.

Lehet, hogy nagy szám van, lehet hogy bírálom a szüleimet, lehet hogy selejtes vagyok, de blazzzze... Ők akartak, ők csináltak, ők vállaltak... No meg az ő idejükben is volt már Kinder tojás...

Azt hiszem soha nem fogom tudni megbocsájtani a szüleimnek, azt amit éveken át mondogattak, és a legújabb húzásukat sem. Ezek már meghaladják a mércét, amíg még képes vagyok lenyelni valamit.

Ez a szülő-téma iszonyú nehéz... mert tényleg tőlük kéne megkapnunk azt az érzelmi biztonságot, ami egész életünkben végigkísér, legalábbis én így képzelem.. és ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek nézeteltéréseink, csak hogy tudjuk, hogy ők MINDIG ott vannak, MINDIG szeretnek, meg ilyesmik..

Én pl. rájöttem ma, hogy apámnak SEMMI sem elég jó, ahogy csinálom. Már nagyon baszogatott, hogy küldjem el a CV-met, de nem tudtam, mit kell írni a motivációhoz. Mondtam, hogy címszavakban írtam meg, amire az volt a válasza, hogy inkább fogalmazzak valamit - ami oké, ezzel egyetértek, igaza van, aztán viszont megkérdezte, hogy mik voltak azok a szavak, és rögtön rávágta, hogy "na, EZ NEM JÓ", azóta ezen gondolkozom, hogy nem tudom, engem érintett túl érzékenyen, vagy én hogy fogalmaztam volna meg jól? Nem tudom, de csak van valami oka, hogy egy ilyen kis hülyeség is ilyen szarul érint.

Pff, én az lmúlt hét végén 6 kg-t:D híztam, nem tudom, hogy, abból lement hétfőre 1, a többi meg nem akar. Hát, mit mondjak, nem értem...

Ez így van, sose tudhatjuk mi lesz másnap... :) (Én most annak örülnék ha holnapra nyár lenne. Elolvadna a hó, és... Najó, elég a tavasz is.)

A hangulatemberekkel amúgyis nehéz. Sokszor nem is gondolják végig mit mondanak, csak mondják... Mert akkor éppen az jó nekik.

Remélem azért ettél valamit, mert néha azt is muszáj. :)

köszönöm<33

azért maradtam kb mozdulatlanul.a barátok miatt.mert ki tudja, mit hoz a holnap??:) lehet, hogy holnap botlok vele valakibe, aki életem legfontosabb és meghatározó személye lesz...lehet h holnap úgyis meghalok.lehet,hogy holnap elegednek partyba XD..akármi lehet.

de legalább tanulok így másoktól,hogy mit szabad/kell/tilos... de van amit majd magam próbálok ki:Dpl ami csak nekem árthat^-^"...

anya...hát ő fura.igencsak hangulatember, de ha rossz a kedve ált szereti szekálni az embert -.-"....de ha jó,akkor imádni is lehet.najó,azt már nem tudom.csak szeretni...kb.

ajj.mennemkell vacsizni:@ hányinger.gyomorfájás.és utána hányni se tudnék -.-" a....manóba x)

Ne utáld magadat! Csak a világot egy kicsit, de csak egy napig, addig "szabad".

Nem ismerem én még annyira a történetedet és az anyukádat, így nem akarok véleményt mondani róla, mert nem lenne igazságos; de ilyenre ne gondolj, hogy jobban járt volna, ha nem leszel neki. Lehet, hogy ő nem tud úgy értékelni, mint ahogy azt kéne, de ha most vagy egyáltalán nem megy neki, meg kell próbálni arra koncentrálni, hogy mennyire fontos vagy másoknak. Persze, nehéz elvonatkoztatni a családtól, de néha csak így lehet kibírni. Azokra kell gondolni, akikre mindig számíthatsz, mert olyen emberek mindig vannak, akik szeretnének segíteni, csak sokszor nem vesszük észre, vagy csak túl későn.

Kitartás, és semmi baj nincs veled az ég világon, ezt így látatlanba mondom :) <3

am a héten fogytam 2 kilót. (Y) ma ettem 3ek sataslit meg 2ek ilyen sima salit. ~250kcal??

hogy tűnnék el!!!:"@

mi a baj velem?!:'|

nem kellek egy srácnak sem.

nem szeret a saját anyám se.basszamármeg.én próbáálom szeretni.de neki miért nem jó soha semmi?!miért kell mindig elrontania mindent?!:"| most ülök és apróra össz vagyok kucorodva mert kb mozdulni is alig merek mert abból reflexszerűen egy csodálatos érvágás lenne.tegnap is egész délután meg eeste bőgtem.mondtam anyának h beszélnünk kéne:"hagyjálmár!!nem tudsz rólam leszállni?!nem tudnál békénhagyni a hülyeségeiddel?!" de ha "apám" megint arra jön haza h bőgök(csöndben.hiszti nélkül.csak halálosan elkeseredve.)akkor megint Ő vágja ki a cirkuszt, hogy ő neki ez nem kell, hogy mindig erre a "tömeghisztériára" jöjjön haza!...

a jófrancba.anyám rohadtul jobban járt volna ha engem is elvetet, mint a "majdnem-harmadiktesómat" és helyettem beszerez egy rohadt macskát.

hülye felnőttek.komoylan.basszák meg.komolyan. aki "ANNYIRA ATOMRA NAGYON-FELNŐTT" és olyna nagy rá a pofája, meg mindig h majd akkor vesz valamibe ha felnőttesen viselkedek akor az amúgy miért nem tudott volna gondolkodni mielőtt "összehoz" egy gyereket?!a*******-bamár annyira elegem van .utálom,hogy az emberek oda meg vissza vannak magukkal, de arra nem gondol senki h nem csak annyi pl egy ember h eszik,alszik,tanul/dolgozik "OSZT CSŐ". tartson halat>:'| ezt miért nem gondolják végig soha?! :"( .bocsi a sok káromkodásért.csak el avgyok...khmm..mindegy.épp utálok élni(NEM a világot. MAGAMAT.mert talán nem másokat kell okolni mindenért.ezt is nagyon tudják mondani a FELNŐTTEK.és mégis mi van mindenhol?! ez-meg az a hibás ezért meg azért.kenik egymásra a sz@rt...)

kiakadtam.bőgök.csak éled ne kerüljün elém.akkor összeveszek a barátokkal is :(

Az király, ha ilyen jófej az angoltanárod!:)

Hullahopa: óó, nyugi, ha valakik, az irodalomtanárok tudják, hogy az írói szabadszájúság igenis normális:)

Halihó. Sztem én sem vagyok bulímiás...mert igazából ritkán hányok csak, de egyébként meg nem eszem sikat...nincs is semmi bajom. :)

Ma én is kiborultam...angolon, mert megint ott ültünk, hülye voltam, nem ismertem fel a szavakat..és elkezdtem a padtársamnak mondogatni, hogy mennyire elegem van, hogy miért tanulunk C1es könyvből ha még Bs szinten vagyunk, meg hogy nem érdekel a hülye tanterv. Persze egyre hangosabban beszéltem, a tanár is hallgatta. A vége az lett, hogy közölte velem, h úgy látja, teljesen elvesztettem a reményt, meg hogy bízzak már magamban, mert simán vagyok nyelvvizsga szinten, meg nyugodjak meg...nekem meg elkezdtek folyni a könnyeim... :S tök másképp látom az egésszet...

mindegy, + csalódás a tanárban, mert utánna 10 percig a lelkemet próbálta ápolni :)

Azért mennyi rendes ember van a világon :)

Szia!

Megvan a beutaló? Remélem, igen:-)

Tényleg, Annuccia, oké a 7 kg, de a lábadból is vágnál 10 centit?:D Valamire egyszerűen nem vagyunk képesek alkatunkból adódóan, én pl. mindig be fogom verni a fejem a földalattin:D

Voltam pszichiáternél, diagnózis atípusos bulimia, de erre ő is mondta, hogy hát csak mert kell egy diagnózis. De ez akkor is baromság, a bulimiához még annyi közöm sincs, mint az anorexiához, ezt kb. azért írta, mert mostanában sok volt a túl sok evés, amikor tényleg durván sokat ettem, de nagyrészt azért nem ez jellemző... mondta is, hogy ugye a sima bulimiások azok hánynak, de ők mondjuk a végére elhíznak - mondjuk szerintem ez is baromság, tudtommal a bulimiások kb. mindig egy súlyban maradnak. De ha én atípusos bulimiás lennék - ergo csak eszem, de nem hányok -, akkor csak nem lennék 10 kilóval kevesebb, mint 3 hónapja, nem igaz? Mondjuk nem tudta, hogy mennyit fogytam, mert nem kérdezte, én meg paráztam, hogy biztos azt hinné amúgy is, hogy akkor meg kövér voltam, mert amikor elindultam otthonról, eléggé annak láttam magam (igaz, most a mérleg nem is 54-et, hanem 58-at mutat, ami csak 6 kilóval kevesebb a kiindulónál)

De aztmondták, h és 10 cm-el kisebb lennél!! Akkor biztos az lenne az arányos, de a jelenlegi magasságoddal ez biztosan nem így van.

Nekem a csokiskeksz a gyengém. Ha jön hozzám valaki, mindig megetetem vele, h ne én egyem meg. :)

Sziazstok. Elromlott a gépem, nem volt itthon net...szal szar minden :)

Jelenleg rengeteg dolog jár a fejemben, visszaolvastam... először is, üdv, újak! :)

Pszihológus: higyjétek el, ha találtok egy normálisat (nekem 2.ra sikerült) akkor még évezni is lehet.... itthon a hangulat rózsás, minden mint régen, csak anya tudja hova megyek.

pont ma voltam a pszihológusnál, és étkezési naplót kell írni...hát megállapította, hogy csodás, hogy 2-3 hete nem hánytam, de az étkezésem borzalmas... ráadásul ma kaptam egy kritikát edzésen, ami elvileg nem negatívnak indult, de én azt szűrtem le. Azt mondták, hogy jó az ugrásom, de ha 10 cmvel kisebb és 7 kgvel könnyebb lennék, akkor lenne igazán jó ezzel a fajtával, és csináljam inkább máshogy. tehát 7 kilót le KELL adnom! Csokifüggő lettem...milkyway minute epres. imádom...de többet nem eszek ilyet! :)

Most a vesém fáj... lehet megfázott.

NE haragudjatok hogy nem írok mindenkinek. de sok ez nekem. fáradt vagyok nagyon, és igazából, ahogy olvasom a súlyotokat... :S szeretnék olyan lenni, márint olyan vékony. majd meglátjuk...

a kezemen még mindig látszik a 2 hetes heg :S

Puszilok mindenkit!!!!!!!