Angyalok, égiek kísérik az életemet (beszélgetős fórum)
Megpróbálkozom az alvással, talán sikerül.
Pihentető éjszakát kívánok valamennyiőtöknek!
Én is minden nap figyelemmel kísérem az életüket!
Hányszor elázott már a klaviatúra,és voltak pillanatok,amikor hatalmasat nyerítettem,nyitott ablaknál,hogy a fél utca hallotta!Ő tényleg egy angyal...honnan van ennyi ereje,türelme...minden!
Ez tényleg szép:))
Ugye tudod, hogy ezt a kislány soha nem felejti el, mint ahogyan én sem felejtem Eszti babámat amit egy ismeretlen nénitől kaptam talán öt éves koromban.
Történt, hogy a nagymamám kórházban volt és a szüleimmel bementünk meglátogatni. Ez a néni a mama szobatársa volt. Nagyon kedves volt, sokat mosolygott. Amikor vége lett a látogatásnak azt monta, hogy gyere máskor is. Mivel anyukáméknak nem volt kire hagyniuk, nyilván mentem velük a legközelebbi látogatáskor is és a néni nekem ajándékozott egy babát, a lányával hozatta be. Esztikének hívták a nénit, róla neveztem el a babát. És lám, mindjárt ötven leszek és elevenen él az emlékezetemben.
hát csak látod ide igazi áldás kell..kellett mindenben itt nem volt nagy betegség nem volt...
amire meg irom hogy volt azt te itt meg is tudod nézni
Ti miben veszitek észre az angyali segítséget?
Már azon felül, hogy milyen csodálatos nagy családod van.
Van itt a Hoxán is egy napló, amelyet egy autista kislány anyukája ír, fantasztikus.
Sokszor elgondolkodtam beteg gyermeket nevelő szülőkről, anyukákról, ember feletti dolgot visznek véghez.
A történetem beli kislányt ma láttam másodszor, de először kerültünk közelebbi kapcsolatba. Nem tudom milyen fokú a betegsége, nem szerettem volna kérdésekkel letámadni az anyukát.
A fiamnak gimnáziumban volt autista osztály társa. Neki az emberekkel való kapcsolat teremtés volt a problémája, időnként (akár tanórán is) bevonult a saját birodalmába, majd visszatért. A legjobb eredménnyel érettségizett, most Ő is egyetemista.
Üdv :)
Olyan formában hogy egy topicban már írtam is hogy én azt gondolom Angyal vagyok :) szőke is voltam,kék szemű :D viccet félretéve tényleg érzek valamit,szoktam kérni Angyalok segítségét.Szivesen olvasom mások élményeit,gondolatait ezzel kapcsolatban.
Ez egy nagyon szép történet. :o))
Az egyik barátunknak 3 fia van, és a legnagyobbikról 2-3 éves korában kiderült, hogy autista. Ennek a betegségnek több fokozata van, ez a kisfiú egész jól kommunikál, és szeret kapcsolatot teremteni, a maga módján, de egy tüneményes egyéniség! :o))
Szia Barbi!
Nagyon sajnálom, ami Veletek történt, szörnyű egy gyermeket elveszíteni, hát még kettőt ..... :o((((
Én hasonlóképp gondolkodom, mint Zolcsi. Ezek a magzathalálok nem véletlenek, karmikus okuk van. Én hiszem azt, hogy leszületés előtt a lelkek megtervezik az életüket, kiválasztják a szüleiket, a feladataikat, a tapasztalatokat, amiket szeretnének megtapasztalni, és megélni stb., és azt is hiszem, hogy csak akkor hagyjuk itt a testünket, ha lejárt az időnk, vagy a lelkünk vmiért úgy határoz. Az "angyalkáid" csak ennyit terveztek be erre az életükre, és valamiért ezt Nektek meg kellett tapasztalnotok, hogy tanuljatok belőle, vagy hogy egy karmát ezzel feloldjatok, ill. a babák feloldják, bármennyire is fájdalmas.
Kívánom Nektek, hogy mindezek ellenére, vagy mindezekkel együtt boldogok legyetek!