Angyalok, égiek kísérik az életemet (beszélgetős fórum)

Szia! :o))

Én úgy fogalmaznék, hogy minden betegség eredője először szellemi, majd lelki síkon jelentkezik, és csak utána nyilvánul meg a fizikai szinten. Röviden a lelki, szellemi harmónia felborulása vetül ki fizikai tünetként, betegségként a testben. A leggyakoribb okok a szeretetlenség ..... a félelem, a meg nem bocsátás, a harag, a düh ...... stb.stb.

Üdv az olvasóknak:)

Szerintetek is minden betegség eredője a meg nem bocsátásban gyökerezik?

Nekem kicsit furcsa ennyire sarkosan és kategorikusan kijelenteni.

Szép napot mindenkinek!

Érdekes élményben volt ma részem.

Munkahelyem meglehetősen tágas ebédlővel és jól felszerelt melegítő konyhával rendelkezik. Így evidens, hogy közelben lévő iskola tanulói nálunk ebédelnek. Eddig mindig alsó tagozatos kicsikkel volt dolgunk.

A nyár végén szólt az iskola, hogy egy speciális osztály gyermekei fognak ebédelni nálunk. Mitől speciális az osztály? Attól, hogy 16-18 év közötti nehezen kezelhetőek, beilleszkedési nehézséggel küzdenek, hátrányos helyzetben lévő családból származnak. Hangsúlyozom, nem tanulási zavarral, nehézséggel küzdenek, kimondottan szociálisan retardáltak.

Ennyit mondott el róluk az alapítványi iskola igazgatónője.

Mit mondjak? Nagyon vegyes volt hír fogtatása a munkatársak részéről. Egyből véleményt formáltak róluk, holott még csak nem is látták a gyerekeket. Volt olyan kolléga, aki a vízadagoló készüléket is ki akarta rakatni az étteremből, mondván, úgy is tönkre teszik és egyéként is micsoda hangzavar lesz itt.

Egyik munkatársammal próbáltuk más oldalról megközelíteni a dolgot, védelmünkbe venni az általunk sem ismert gyerekeket. Láttuk, nem győzhetünk, nem forszíroztam tovább a dolgot. Gondoltam majd elválik, a gyakorlat úgy is választ ad mindenre.

Ma megérkezett a gyerek csapat, zömében fiúk, de lányok is vannak szép számmal, 16-17 év közöttiek. Csendben beszélgetve érkeztek meg, helyet foglaltak az ebédlőben, a kísérő pedagógus néhány szó instrukcióval látta őket. Minthogy ma voltak itt először, úgy éreztem, kell, hogy üdvözöljük Őket. Kimentem hozzájuk, amikor megláttak, elcsendesedtek, mondanivalóm rövid volt, de a kontaktus meg volt a gyerekekkel.

Amit az ebédeltetés egésze alatt tapasztaltam/tunk, az megmagyarázhatatlan. A gyerekek, csendben beszélgetve, kulturáltan viselkedtek, de nem feszélyezve, oldottak voltak.

Nekem az jött le a dologból, hogy a mi viselkedésünk visszatükröződik róluk. Ahogyan én fordultam feléjük, Ők ugyan így viszonyultak nem csak hozzám, hanem az egész helyzethez.

Egy gondolattal kifejezve: Amilyen az „aggyonisten”, olyan a „fogaggyisten”!

Elnézést a fonetikus írásért, de így szokták mondani:)

Nagyon örülök, már csak a gyerekek miatt is, remélem ez után jobb megítélésben lesz részük.

Isten áldása legyen rajtuk!

Szeretettel köszöntelek ismét. Örültem Neked és várom soraidat, este még írok soraidra. Addig is szívből gratulálok a sok csemetéhez, akiket az elmondottak alapján igen tisztességesen neveltetek fel.

Beszélj mindenről, magadról is, hogy hogyan is lettél beteg. Ha van kedvem elmondani. Oszd meg Velünk azt amit gondolsz, hogy szeretnél elmondani.

Köszönöm, hogy írtál! Várom a sorokat.

azt gondolom ha csak ránézel lányaimra vagy fiaimra már látod magad is ,hogy igy van hátha még tudod is ,hogy finoman irva egy nyomorék ember van a háttérben...vagy ha irom neked hogy 11 gyerekem tud uszni korcsolyázni vagy evezni kerékpározni,de irhatom azt hiszem egyen kivül mind érettségizett vagy érettségizik legtöbb továbbtanult vagy tanul...

biblia egy sora igaz mi ránk szóról szora te csak fogadd be a többi mind megoldodik...

persze ,hogy nem minden könnyen de minden megoldodott ma már lassan nem is olyan sokára mind felnőtt lett gondolom ezt te is látod...különös segítségeket kaptam én ehhez szinte hihetetlent is...

A kilépési lehetőség 1-10-ig van az élet hosszúságától függetlenül. Vannak akik sokszor kapnak kiszállási lehetőséget. Én már a 10-nél tartok. Pont a nyáron volt legalább két ilyen esett.

Kérdeztétek,hogy hány kiszállási lehetőség van, ill. beszéltünk Róla. Próbálok válaszolni azokra a kérdésekre vagy gondolatokra, amiről eddig nem beszéltem. Nem szeretnék válasz nélkül hagyni semmit. Ha előfordul kérlek jelezzétek vissza.

Köszönöm.

Zolcsika! Először is a központi kérdésre válaszolnék. Az ugye az volt, igen határozottan, hogy hiszek e a pokolba?

Nos nem! Ez most érdekes lesz a fülecskédnek, de semmi nem úgy van, ahogy most azt Ti mondjátok. A rossz oldal is egész más. Létezik az égi büntetés, de nem olyan formában mint gondoljátok. Ebben tapasztalatotok azért nincs, mert erről nincsenek könyvek, csupán egy-két negatív vélemény stb.

Azok a lelkek, aki rossz úton járva éltek a földön, haláluk után vezeklés kapnak, ami nem kellemes. Nem úgy vagy semmi, mint ahogy Ti azt tudjátok. Ez sem, de nem vonzuunk be a rosszat. Tudni Róla mesélni és a Halálról is, de ezt most nem és tudom miért. De erre a fórumra való és higgyétek el nagy falat.

Ezt is meg kellett tanulnom és hónapokon át foglalkoztam Vele. Az angyalokat az égieket már elfogadtátok, ezt nem biztos, hogy igen. Nekem is sokáig tartott, és nagyon nagy erőpróba volt megérteni, szembesülni Vele. A jobb tájékozottsághoz és a megértéshez viszont kellettt. Ha hiszitek, ha nem az égiek tanítottak meg Rá, de azzal, hogy egyszer és megismételhetelen. Viszont kemény volt, ugyanakkor érdekes tanulás. Hihetetlen erőket igényt.

Tény, hogy sok emberben legyőzhető a rossz. Annak is van azonban előzménye, hogy ki miért az? Legyőzhi e, vagy nem. Nos Zolcsika ne haragudj, de egyenlőre ennyi, és valóban ne ezzel foglalkozz, de vonzd be és ne hívd be, veszélyes lehet.

A másik kérdésed: Itt arra gondolsz, hogy a fiamat büntette meg. Nos az értem az alatt, hogy senkinek sincs joga a másik embert megbántani semmibe venni, még akkor sem ha az az én fiam. Az is egy ember aki a szeretetre vágyik. Csunyán bánt Vele nem viselkedett rendesen, és ilyen már volt többször is. Ez a kislánynak sok szenvedést, és fájdalmat okozott, és könnyeket, melyet soha nem oldott fel. Annak ellenére, hogy tanítottam, hogy hogyan kell viselkedni e tekintetben, nem fogadta el. Végig láttam, hogy a kislány a szerelem, melyet nem viszonozlak milyen kínokat okoz, noha igyekszik, és nagyon haragudtam. Megmondtam a fiam hogy Jézus megbünteti, de egy életre szóló bűnetés lesz.

Ez alatt azt értem, hogy a büntetés olyan volt, amit soha az életben nem tud helyrehozni. Ez a bánat mindíg ott lesz a szívében, mert soha nem tudja helyre hozni. Igaz évente kimegy a temetőben, de soha nem tudja azt mondani, hogy bocsánat, és nem nyert bocsánatot, csak talán majd egyszer.

TEhát soha ne kövess el olyat, amit nem tudsz helyrehozni. Vedd figyelembe mindíg, hogy a másik is ember és vannak érzései. Nem lehettek mindíg azonos hullámhosszon, de köteles vagy kivinni a másik abból az "erdőből" amibe belevitte az élet, ha meg tudod tenni. Ha a fiam nem is volt olyan szerelmes, de megerőltethette volna magát, hogy legalább azt éreztesse, hogy örül a társaságának vagy időnként elviszi ide oda, tehát ad neki valamit és úgy viszik ki belőle, hogy ne érezze fájdalmasnak. Most már megtanulta. A sors ironiája, hogy akkor halt meg a kislány, amikor már Ő is gondolkozott azon, más szemmel nézi. Nefélj amikor meghalt és Ő megtudta, úgy zokogott, hogy azt el sem tudod képzelni, és az akkori barátnője sem értette, inkább megsértődött.

A lényeg az volt, hogy mondta, hogy nagyon megbűntette Jézus, mert mindíg Vele lesz a lelkiismeret furdalása és az hogy soha nem hozhatja helyre. Valóban, nem! Egyszer, de az még várat magára. Viszont tanult belőle ne félj rendesen.

Én pl. nem engedtem meg soha a fiaimnak a szakítást. Arról szó sem lehetett. Először nem értették meg, de később már tudták. A kivezetés a fontos. Ha véget ér egy szerelem kivezeted, és átviszed barátságra, hogy ne érezze azt eldobottság érzését. Ez higgyétek el működött. Egyébként a fiúkat határozottan tartottam bizonyos esetekben, amikor arról volt szó, kivel hogyan kell viselkedni, különös tekintettel arra, hogy két túl jól sikerült pasiról van szó. Tehát visszaélési lehetőség lett volna rendesen. Ezt én csirájában elfolytottam és ma sem tennék másként.

Érdekes példa. A nagyobbiknak volt 6 éven át egy élettársa, majd egyik pillanatról a másikra elküldte már akkor amikor az esküvőre készültek. Egy másikért. Megyek haza és az új szituáció fogad. Akkor volt a fiam talán 23 éves ráadásul karácsony előtt egy nappal. No behívtam a fiamat, és közöltem Vele a tényállást. Lehet választani, vagy visszahozod és tisztességesen végig játszod a karácsony, mert ilyenkor végképp nem szakítunk és utána megbeszéled, vagy én hozom vissza és Te mész el, de máris. Az én fiam nem lehet inkorrekt. Elég világosan és érthetően beszéltem?

No bologatott. Tudta,hogy nincs pardon.

- Akkor most mit tegyek Anyci!

- Először is végig gondolod, hogy neki is van Édesanyja aki nem örülne annak,hogy ha lányával így bánnának nem azért nevelte fel.

- másodszor 6 évet áldozott az életéből, megérdemlik, hogy megmagyarázd neki a dolgokat,

három tessék kivinni a kapcsolatból, hogy ne érezze magát eldobottnak és értéktelennek, mert később emiatt nem tud felállni, vagy új kapcsolatot létesíteni. Vidd át barátságra, és engedd hogy hívjon, hívd Te hogy lassan szokjon a dolgokhoz, és érezze, hogy amikor késztetése van, elérhet, és örülsz Neki, azt fel fogja dolgozni, lehet,hogy legalább fél év, de neked is és neki is jobb.

Nem szaporítom a szót, megfogadta, és sikerült. A mai napig is jó barátok és mindenről beszámolnak egymásnak.

Másnap a kislány odajött hozzám és elmondta, hogy a fiam azt mondta neki, hogy legyenek barátok és találkozzanak beszélgessenek, de Ő látni sem akarja.

- Kicsi lány jobb ha megteszed, mert a későbbiekben nem fogsz tudni magadra találni. Sokkal könnyebb azt feldolgozni, hogy folyamatosan elszakadtok és mindíg van út, hogy láthasd beszélhess Vele, minthogy hirtelen lezár mindent és TE belehalsz. Gondold végig ez a Te érdekedben történik nem az övében. Hidd el így sokkal jobban fogod Magad érezni és Ő tartani fogja, mert tartnia kell mivel az én fiam. Hallgas rám, és tedd ahogy mondta, évek múlva rájössz, hogy igazam volt.

Nos kb. 5 év eltelte után egyszer felhívott a kislány - közben is beszéltünk - de ennek jelentősége van, és megköszönte, hogy akkor segítettem neki, mert így nem roppant össze. Nálam a két fiú régen így csinálja, és több a barátnőjük mint a barátjuk. Minden egyes kapcsolatot át tudtak vinni barátságra. Emiatt becsülön Őket. Látnátok, hogy névnapokon hogy izzanak a telefonok, és láss csodát a multak jelentkeznek, de hihetetlen szeretettel.

Ez a lényege a Kisebbik hibát követett el többször is, ott Jézus tanított, de egy életre.

Ez a lényege Zsoltika. A másik pedig, hogy egy szülőnek a gyermeke elvesztése, nem tanulás, hanem egyszerűen belehal. Gondolj bele,hogy hazamegy este, elköszön tőle, és reggel amikor bemegy a szobájába nem él. Azok akik szülők pontosan tudják miről beszélek. Ezt nem lehet feldolgozni, s még elfogadni sem.

Egyszer Te is leszel szülő, és mindent megértesz, addig csak beszélgetünk és Te értetlenül halgatod. Ennyi volt mára.

Délutánra ill. estére szeretnék Nektek egy igazi csodáról mesélni, ami Velem történt a nyáron, amikor nem voltam a fórumon, de ahhoz még kell egy nagy levegő.

Szerettel üdvözöllek a lapomon. Őszintén örülök, hogy idetaláltál.

Írsz arról, hogy úgy érzed angyalok vigyáznak Rád, ha érzed úgy is van.

Mesélj róla, itt szivesen meghallgatjuk, mert mindannyiunkat érdekelnek, a történések a "csodák" a csodás események, vagy olyanok melyeket annak élünk meg.

Gondolom van mesélnivalód. És ha időd is van gyere bántran. Minél többet vagyunk annál színvonalasabb a fóru. MInél több embert vonz be annál jobb. Ha én nem is vagyok itt mert sokfelé szólít a feladat, akik itt vannak, azok úgy érezm szintén szívükön viselik a lapuk sorsát. Ők válaszolnak, beszélgetnek és beszélnek egymással. Tehát soha nem unatkozol. Én szeretem Őket és Te is kedvelni fogok.

Ha jól látom igen sok csemetéd van, tehát róluk is lehet történetet mondani.

Beszélj bármikor és arról,hogyan is segítenek az angyalok. Örülök Neked és szép jóreggelt.

Ez nagyon örvendetes!

Üdvözöllek a fórumon.

Zolcsika! Holanp mindenre megadom a választ, de mostmár leragad a szemem.

Egyébként a vallásom szerint Római Katolikus vagyok,.

Szeetettel üdvözöllek

Látod igazam volt, a lányod égi áldás, és sokat tanulhattok Tőle.

Szeretettel köszöntelek, köszönöm ezt a történetet is.

Örültem Neki.

Szép Estét mindannyiotoknak!

Szerettel köszöntelek Téged a Fórumon. Köszöm szeretteli szavaidat irányomban. Igazán megtisztetés hogy irányomban ilyen érzéseid vannak. Szeretném -és remélem hogy így lesz,- hogy ezen a fórum az idetévedők és tudatosan idelátogatók, jól érezzék magukat. Úgy gondolom, hogy e felé megyünk, és ez nem csak az én érdeme, hanem a Tieteké is. Hiszen Ti is meséltek és hozzászóltok és beszélgettek. Velem és egymással.

A történet amit elmeséltél valóban meseszerű és igen nagy csoda, de tudnod kell,hogy inden csodának van értelme. A kislányod rengeteg örömöt és szépséget fog adni Nektek mindíg. Ő valóban égi áldással érkerkezett hozzátok ezt tapasztalni fogjátok ahogy felnől. TEhát örülj az esetnek, mert valóban égi ajándék volt.

Köszönöm szeretetteljes szavaidat irányomban. Érezd jól magad a fórumon és mindíg örülök annak, ha írsz és várom szeretettel, de akkor is örülök Neked, ha csak olvasol, vagy velünk gondolkozol, véleményezel.

Cel!

Örülök, hogy egyre többet szólsz hozzá és egyre bátrabban adsz hangot véleményednek és tapasztalatodnak. Köszönöm Neked, és szükség van Rá, mindegyik bölcsességet rejt, és tapasztalatot ad azoknak akik olvassák.

Továbbiakban is várom a történéseidet.

Köszönöm Neked, hogy jobbá szebbé teszed a fórumot.

Szervusz Cel!

Vigyázz a félelmekkel, mert két dolog lehet belőle, vagy megérzel egy jövőben bekövetkező eseményt, vagy bevonzod azt. Egyik sem jó. Tudok mind két esetet példaként mondani. Az egyik megérzés volt a másik bevonzás. Erre vigyázni kell.

Létezik a bevonzás törvénye, tehát ha meg tudsz szabadulni, akkor nem a jövő bekövetkező eseményét láttad.

Egyébként köszönöm, hogy elmondtad!!!

Sziasztok!

Még nem jártam ezen az oldalon. Lenne egy kérdésem. Lehet, hogy még lesz több is..:) Mi az a kilépési pont, amiből állítólag egy ember életében 3 van? Válaszotokat előre is köszönöm :)!