Van valaki, aki beszélgetne velem? Köszönöm! (beszélgetés)

Pontosan ezt csinálom. Én azért is szoktam nézni az embereket az erkélyről, hogy lássam, hogyan öltöztek, mit vegyek fel, ha kimegyek. Nem mindig sikerül eltalálni, mert az erkély a déli oldalon van, nagyon meleg, és előfordul, hogy árnyékos, szeles utcában hűvösebb van, mint amire számítottam.

Ma nem volt nehéz eltalálni. Mindenhol meleg van. Egy vékony nyári nadrágban, és egy könnyű pólóban melegem volt.

Szia kedves Flipp, szép napot neked is!☀️

Én is takarítgatok, meg főzöm az ebédet közben, paradicsomos húsgombóc lesz.

Lassan vége a hónapnak, de még aktuális Ady Endre Május című verse.

"Tündéri május, lombot fakasztó,

Könnyű felöltőt szegre akasztó,

Légy üdvözölve:

Szívet fakasztó, emlék-marasztó…

Járok a korzón, szívembe’ mámor:

Kacagva libben leányka-tábor.

De szép az élet…

Fél óra múlva – zuhog a zápor…"

A vers címével mondom én is, hogy szép napot!

Köszönjük, kedves Bogyóka a kedves és érdekes témájú verset.

Ifjú koromban, mikor elég sokat utaztam, és valahol várni kellett a vonatra egy átszálláskor, szokásom volt, hogy nézegettem az embereket. Azt próbáltam magamban kitalálni, hogy vajon mi lehet a foglalkozásuk.

Vargáné Éva: Szép napot

Szép napot...

Séta közben, reggel, elfáradtam kicsit,

gondoltam, leülök, pihenek egy picit.

A tér sarkában áll egy nagy lombú, szép fa,

mellette egy kis pad, mintha engem hívna.

Leültem, pihentem, jól éreztem magam,

s néztem a világot, mely mellettem rohan.

Néztem az embereket, ahogy jönnek-mennek,

találgatni kezdtem hová is mehetnek?

Egy férfi – sötét öltöny, nála aktatáska,

siet nagyon – talán tárgyalásra?

Odébb egy öregúr, komótosan baktat,

fején stüszi kalap, idézi a múltat.

Szuszog mellette öreg vadászebe,

rég lehetett az, mikor a nyulakat kergette.

Arrébb egy kis srác, suliba megy tán,

piros hátizsákja ott fityeg a vállán,

fülébe bömböl a legújabb nóta,

keze a mobilja gombjait nyomkodja.

Fiatal asszonyka lép be most a képbe,

s két apró, kis gyermek, jönnek kéz a kézben.

Arca mosolyog, szája kedvesen szól,

ám a szemén látszik, Ő már másra gondol:

"Beadom az oviba gyorsan a két kicsit,

utána megfőzöm a páromnak a vacsit!

Lesz még arra idő, hogy keveset mossak,

ha nem szárad meg, majd kivasalom holnap."

Egy öreg nénike tipeg lassan-lassan,

keze támaszként kerekes szatyrán van.

Az ember azt hinné, azért kell a kocsi,

mert a néni épp, a nagy bevásárlást végzi.

Pedig csak kis kenyér, tej meg tán párizsi,

mit a nyugdíjból ki tud szorítani.

Nehéz neki e kis teher, pedig alig van súlya,

de így nem látja a szomszéd, hogy csak erre futja.

Két csitri kis lányka, csacsognak-csevegnek,

a tegnap látott rucit miként vehetnék meg,

elfogyott már rég a heti zsebpénz másra,

"Apa úgyis megveszi, ha "kunyizok" nála!"

Kedves, bájos arcuk, mint két kicsike virág,

ők még nem tudják, lehet csúnya is a világ!

Kipihenve magam, indulok is tovább,

jó volt elképzelni, más most épp mit csinál.

Kívánom mindnek, ki versemet olvassa,

legyen nagyon boldog,

gyönyörű, szép napja!

Nem haragszunk, illetve én nem is biztos hogy el fogok köszönni...ha egyszercsak eltűnök, akkor elaludtam:)

Egészségedre!

Akkor mégjobban örülök!

Nálunk nem így van, de legalább apám, meg én imádjuk az állatokat.

Jó, hogy Luca ezt a jó példát fogja látni!