Vallomások (beszélgetés)
Jó a példa. Színezős csopi magyar: kötekedik, nem jól csináltad, kritizál de olyan stílusban, hogy az életkedved elmegy a hobbitól.
Színezős csopi amerikai: akármilyen elcseszett, great job, megy a szíves lâjk, és megossza a saját privát oldalán, hogy ezt egy magyar készítette és beautiful. Kommentek ugyanez.
Nem. Úgy nem, ahogy mi tesszük.
Ha nézel pl. egy amerikai vagy angol főzős műsort, amiben együtt kotyvasztanak, olyan stílusban beszélnek egymással, ami nálunk elképzelhetetlen. Mi tutira összevesznénk a sózáson, keverésen, sütési időn is :) Míg náluk: óóó, nagyon jó! nagyon finom! csodálatosan csinálod!
Külsőre semmiképpen.
Amerikai ismerőseink több más között ezt is furcsának találják bennünk.
Én ezt is nehezen élem meg, hogy gyűlöletben nőttem fel és most már a lányomra is irányul.
Mit tett ő vagy anno én, amiért ezt érdemeljük?
Most, fogok rá okot adni!
Pontosan ezek a 30 éves dolgok miatt sem tudnék olyannal élni aki gyűlöli a gyerekem.
Nem, ezen már átmentem, csak én voltam a gyűlölt.
Én nem tudnék olyannal élni, aki gyűlöli a gyerekemet. De annyi mindent láttam már, hogy semmin nem csodálkozom.
Egy barátnőm meglehetősen sikeres jogász apukája elvált a b.nőm anyjától, aki teljesen elvadította a gyerekeitől, onnantól kezdve imádott lányát sem kereste. Mivel - legalábbis látszólag - saját akaratából nem találkozott a barátnőmmel, a bíróság nem tett semmit. Végül a nő eltartási szerződést kötött vele, és kijátszották a barátnőmet az örökségéből. Azt is onnan tudtuk meg, hogy meghalt, hogy egy ismerős teljesen véletlenül meglátta a sírját a debreceni temetőben.
Köszi!
Nem rég eljött, dicskedett hogy megy a horvát tengerhez. Menjen csak, valahol (én marha) még örültem is neki, hogy eljut oda.
Majd Facebook képek...
Nője, és annak lánya, férje és a lányuk.
Az én lányom pedig sírva nézte a képeket, hogy a papája miért egy "idegen" kislánnyal élvezi a tengert, őt pedig meg sem kérdezte.
Azt látom, hogy ugyanazt érzi amit anno én.
Ezt sürgősen el kell intéznem.
Ha szülő tesz ilyet, az megbocsájthatatlan az én értékrendem szerint. Nekünk könnyebb dolgunk volt, bár mindkét ágról ilyen nagyszülőket nyertünk meg, de nem ejtett akkora sebet.
Sok erőt neked.
Én most készülök elengedni.
Hátba támadtak, megint..
Ha jön, elmondom a véleményem, majd kezdjen vele amit akar.
Egyik öregapám is az élettársa fiát tömte pénzzel, mi meg ha nagy ritkán nála voltunk, még az anyám által adott, ránk költendő lóvét is sajnálta tőlünk.
Később, mikor egyetemre mentünk, kiselőadást tartott nekem, hogy kihasználjuk a szüleinket és élősködők vagyunk (állami támogatásra jártunk és diákhitelt vettünk föl, hogy ne ők finanszírozzák a bulijainkat stb.), majd azzal a lendülettel fohászba kezdett a házban lakó ikerpárról, hogy milyen okosak és ügyesek, ősztől a miskolci egyetemen tanulnak tovább...
Soha nem kaptunk választ arra, miért volt jó, jobb mindig mindenki nálunk, de szerencsére el tudtuk engedni a dolgot.
Nahát. Azt hittem ez csak nálunk van így. 😳
Nálunk ugyanez van!
Van akinek sikerül....
Tapasztalat.
Anno apám összeköltözött egy nővel aki engem gyűlöl.
Apám őt választotta.
Igazából addig nem zavart míg rá nem jöttem, hogy rákényszerítették arra, hogy a nő unokájával törődjön a sajátját magasról...
Így akkor jön a saját véréhez, mikor a nő dolgozik, hogy meg ne tudja!
Ez a szitu senkinek sem kellemes.
A gyereknek car olyannal lenni aki utálja. Apukának is car mert 2 tűz között van.
A nőről inkább nem mondok semmit.
És kitől várhatjuk el a felnőtt gondolkodást? Az előző házasságból született gyerektől, vagy az új feleségtől?
Gondolom, hogy nagyon bonyolult ez, de az apától sem várható el, hogy ketté szakadjon, az se, hogy dobja a régi gyerekét az újak kedvéért.
Elképzelni sem tudom, hogy lehet a házastárs gyerekét utálni. Nem kell szeretni, csak mert gyerek, de utálni?
"Nagyon kívánom a lecsót."
Én is. Nem csak kívánom, eszem is! Puha kenyérrel, erős paprikával, tojásosan, stb... , szóval sokféleképpen :)
"Nagyon kívánom a lecsót."
Tegnap főztem idén először :) Megvártam a saját termést, nagyon fincsi lett. Mostantól enni kell rogyásig, amíg van.
Ez igaz. Érvényes rá az "Isten nem bottal ver" szólás. Nekem is van olyan ismerősöm, aki penge vékony volt egész életében, osztotta az észt, hogy "ne zabáljatok", aztán változókorba került, ráugrott vagy 15 kg. Sír, hogy biztosan beteg, biztosan pajzsmirigy, hormon, ő nem tehet róla.
Senki ne kritizáljon addig mást, míg nem járt a cipőjében.
"Én már nem bírom az egyedül létet, mindenhol párok vannak, házasodnak minden hétvégén, mindenkinek már gyereke van, csak nekem nincs."
És honnan tudod, hogy ők hogy érzik magukat ezekben a kapcsolatokban? Hogy mennyit kell feláldozniuk magukból azért, hogy ne legyenek magányosak? Néha jobb a magány! Akkor sokkal szabadabb vagy!
"Falun lakunk és nagyon unom itt az életet de a férjem nem engedi, hogy a gyerekkel vonatra szálljak,bemenjünk sétálni a városba meg ilyenek. Elegem van, ha csak felhozom, hogy mennék ide-oda a gyerekkel azt mondja menjek egyedül vagy vitázik."
Mi az, hogy nem engedi? Felnőtt vagy, nem kell engedélyt kérned.
"Sajnálom azokat a nőket (de férfiakat is) akiket a párjuk a súlyuk alapján "szeret" ill.nem szeret. Aztán az ilyen embereknek ad aztán a Jóisten egy olyan tanítást, hogy utána örül, hogy szuszog."
Az egyik nyáron, még évekkel ezelőtt jól meghíztam. Az unokabátyám mindig is sovány volt. Elkezdett engem cikizni, meg kioktatni a súlyom miatt, de vélül jól megverte az isten. Olyan gyógyszereket kellett szednie, amitől meghízott és ma már akkora, hogy be se fér az ajtón.