Szüléskor derült ki… (beszélgetés)

Fogadd őszinte részvétem!!!

Nem is tudok mit írni...

Ha nem leszünk, ki fog gondoskodni róluk? egészségesek közül is sokan nem dolgoznak. Ők meg főleg nem. Ha csak valami foglalkoztatóba nem.

És ott nem fogják úgy imádni, mint a szülők. És azután már tényleg nehéz nekik. Akár bánthatják is. Lásd a felnőtt rokkantakat...

Köszönöm mégegyszer ismerősöknek és ismeretleneknek is az együttérző szavakat!

Nagyon sajnálom, hogy a hozzászólások között ennyi szintén tragikus történetről kell olvasnom! Én is együtt érzek mindenkivel!

Megi04! Megérintett amit írtál!

Sorstársak vagyunk ...

A cikk írójának legmélyebb együttérzésem és elismerésem! :)

Az elvált szülők gyerekeinek élete is szörnyű. Talán nem tűnik fel, mert a gyerekek fele ilyen már, de tanári pályafutásom alatt nem találkoztam olyan magatartásproblémával, ami így vagy úgy, de ne az otthoni gondokra lett volna visszavezethető. A magatartászavaros gyerek nem boldog. lelkileg nem is egészséges. És szörnyű élete lesz, mert a legalapvetőbb dolgok hiányoznak az életéből.

Kérdem én: a down-osokon sajnálkozó, a halálukhoz gratulálók közül hányan tudják biztosítani a testileg makkegészséges gyermekük tökéletes lelki-pszichés egészségét?

Nem várok választ, gondolom, túl sok embernél érintek érzékeny részt ahhoz, hogy bárki igazat adna.

Olyan gyönyörű kisbaba volt Zoárd...:((

Az Anyák napi mondatodon (is) még most is potyognak a könnyeim.:(

Egy biztos: fantasztikus páros vagytok férjeddel, és a legszuperebb szülei Zselykének és Domán-babának!

Megkönnyeztem, pedig már ismertem a történetet...

Zoárd mindig veletek lesz, ez biztos!

Puszi Zselykének! :-)

A down szindróma megnyilvánulása lehet enyhébb és súlyos is. Vannak olyan downosok, akiken alig látszik, és képesek lesznek "minimális" segítséggel élni majd az életüket felnőttként.

Viszont vannak olyan esetek is, amikor rácsos ágyban, pelenkával élik le az életüket egyéb súlyos társuló betegségekkel küzdve. Az unokatestvérem így élt 21 évet.

Én is gratulálni szeretnék mind a másik két gyerekhez, mind az erődhöz, és köszönetet is szeretnék mondani azért, mert leírtad! Nekem is segítettél ezzel, mert én most vesztettem el két 20 hetes kis rugdosó lánykát. De már kezdem látni az alagút végét, és bátrabban megyek végig az utamon.

Sok örömöt a két gyerekkel nektek!!

Pedig sajnos mindenki ezt gondolja,csak van,aki ki meri mondani,és van,aki nem.IMÁDOM az autista fiamat,és ha csak nekem okozna EZ gondot,megölném,aki ilyet mond.De nincs nap,hogy eszembe ne jutna,milyen élete lesz? Mi lesz vele,ha én nem leszek?:(

Nem,én sem mondanám ezt soha senkinek,hiszen tudom,mennyire fájna.Nekem is fájna ha hallanám.

De..sajnos akkor is ez az igazság,hogy a fogyatékos,beteg gyerek élete,szörnyű.Ameddig élnek a szülők,és mindent megadnak neki,addig jó.De azután?:(

Én mindig azt kívánom,hogy a fiam,igaz,csak egyetlen pillanattal,de előbb menjen el mint én.Csak,és kizárólag csak 1 pillanattal.De akkor "tudom" hogy soha,senki nem bánthatja ŐT!:(

Szia!

Azért biztosan nagyon nehéz volt, és örülök, hogy sikerült ezt feldolgoznod, mert akárhogy is, de a kisfiadat vesztetted el, ami önmagában is nagyon szörnyű.

Örülök, hogy mostmár boldogok vagytok Zselykével és már úton van a kistesó is.

Szintén egyet értek veled.

AZ én kislányomnál nem találtak semmilyen szindrómát, és koraszülött sem volt, mégis van (mostmár inkább csak volt) egy sor problémánk ami miatt fejlesztésre szorul mai napig (dec. 1.-én lesz 2 éves). A legtöbb fejlesztést egy Down egyesület által kapjuk, és én is sok downos gyereket látok nap mint nap. Időben elkezdett fejlesztésekkel egy kívülálló szinte észre sem veszi a különbséget. Pl. a gyógypedagógusunk kisfia is downos és szépen beszél és fejlődik. Anyukám mikor először látta nem is vett észre rajta semmit. Egy másik kisfiú pedig integrált oktatást kap egy normál iskolában szintén az egyesület segítségével.

És igen, hihetetlen mennyi szeretetet tudnak adni. Ők egy kicsit mások és ennyi. De milyen unalmas lenne a világ csupa ugyanolyan emberrel, nem?

Sziasztok!

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!

Hozzáfűzném még, hogy a koraszülött osztály főorvosa is azt mondta, hogy lehet, hogy jobb ez így! Biztos nehéz lett volna a másik út is, de ha szemmel lehetne ölni már nem élne! Viszont a kislányommal is és a mostani terhességemnél is elmentünk amniocentézisre, hogy ez mégegyszer ne fordulhasson elő!

A képen pedig először és utoljára tarthattam a karomban. Ez az utolsó este készült. Ami még nagyon rossz volt, hogy másnap (amikor meghalt), akkor volt Anyák napja!

Egyet értek.

A szüleim olyan helyen dolgoznak, ahol sok downos gyerek és tündériek :) Elképesztő, hogy mennyi szeretetet tudnak adni és bár az emberek sajnálják őket, ők mégis boldogok és semmit sem vesznek észre abból ami miatt sajnálják őket.

Nagyon sajnálom ami történt,azt hittem nem ilyen lesz a vége :-(

Nekem is volt egy korai vesztésem de az semmi egy megszületett babához képest.persze akkor nekem is nagyon fájt.Azóta megszületett a fiam és májusra várjuk a kistesót.

Minden tiszteletem a tiéd hogy feltudtad dolgozni ezt a szörnyű veszteséget.

ui .;többieknek-szerintem sem ide illő dolog az hogy így volt jó,így kellett lennie stb.

Kedves Zsezse88!

megneztem az adatlapod es rajottem,mi ismerjuk egymast:-) bar en tudtam,h min mentetek keresztul, de igy toled hallani teljesen mas volt:( Mikor megszuletett a Kiscsaj nagyon nagyon boldog voltam,h karpotolt benneteket a sok fajdalomtol!!Szivbol kivanom,h a Tesoval konnyu szulesed legyen,es minden ugy zajlodjon ahogy csak szeretned!!!Fantasztikus vagy ,h igy kepes voltal megosztani a cikket!!!Nagyon sok boldogsagot,erot-egeszseget kivanok Nektek,es nagyon nagyon szoritok Nektek decemberben!!!Gyonyoru a pocakod,gratu!!Minden rendben lesz!!!Puszillak!!

Tényleg randa dolog. De én is rosszul vagyok az üres, "jobb is így"-féle vigaszoktól. ha már problémás egy ember, akkor mindenkinek az a jobb, ha mielőbb meghal. Ez van a sorokban. És nem tudok azonosulni ezzel az értékrenddel. Nehéz, kőkemény, megaláztatásokkal, fájdalommal teli, de élet, és ezért érték. És ugranék, ha nekem valaki ilyet mondana a testemből-lelkemből született és elhunyt beteg gyermekre, hogy mindnekinek jobb, hogy nem él. Pedig tudom, hogy a legjobb szándék mondatja ki ezeket a szavakat, és nem a rosszindulat, ezért nem minősítek senkit, csak nem értek vele egyet. Nagyon nem.

És én sem érzem magam hisztérikának emiatt.

Felemelő, hogy még egy ilyen cikk után is tudnak veszekedni az emberek...

sorry, de ezt muszáj volt

Őszinte részvétem.

De talán jobb is így.