Szüléskor derült ki… (beszélgetés)

de tudod, amit itt ránk meg a gyermekeinkre írnak az nem baj, az ott van most is, a h.sz. amire válaszoltam, de az enyémet törölni kellett, mert védem a saját gyermekemet.

Egy kutya az egész

vajon mi rosszat szólhattam hogy újra törölve lettem?

gondolom ez is törölve lesz 5 perc múlva

Na nem mintha a doki tudná, hogy miről is beszél!

Meg a "tudomásul kell venni..." sem segít!

teljes mértékben igazad van.

Kár hogy én nem tudok ilyen röviden ilyen sokat mondani. :-)

Nagyon sajnálom ami veetekn történt. :(

Viszont sok boldogságot kívánok a lányodnak és a pici fiadnak is.

Ezt a cikket egy anya a gyermeke emlékére írta!

Szomorú, hogy itt is a csatározás megy. :(

Nem lehet felkészülni az ilyenre.

De ha azzal nyugtat a doki : Jobb így mindenkinek. Tudomásul kell venni, bármennyire is fáj.

Igen, csak akkor még ezt nagyon nagyon nehéz elhinni és felfogni! Akkor még nem lehet! Aggyal talán igen, de a szíved...:((

Bár már az utolsó előtti napon én is a megváltásért fohászkodtam, mégis mikor elment képtelen voltam felfogni! :(((

és igen, a cikk írójának is gyönyörűszép a kisfia,és nem az a tragédia,hogy downnal született,hanem hogy a pici szervezete nem tudott tovább küzdeni.

De aki esélyt sem adna a gyermekének,hogy megszülessen,ezt úgysem értené...

kevesen tudják,hogy a downos gyerekek mekkora szeretetet képesek adni. Tiszta,önzetlen szeretetet és (sok korábbi hozzászólóval ellentétben) sosem tudnának szándékosan fájdalmat okozni-csak a bántás öröme miatt.

És igenis.ők nem mások,ők csak másképp ugyanolyanok.mint mi...és amit talán nagyon sokan nem képesek elfogadni: szüleiknek éppúgy ők a legokosabbak,legszebbek,legügyesebbek a világon. ami még nekem is fáj az az,hogy nekik sokkal többet kell tenniük az elfogadottságért... egyetlen kromoszóma hibája miatt

Én büszke vagyok a downos gyermekemre.És boldog vagyok.Nem bántok senkit.De miért fáj ez másnak?

Miért hihetetlen ez?

Jobban esne valakinek,ha eldobom,elhagyom,mert "más"?

Ő elsősorban egy kisgyerek,az én kisfiam!

Csak azután danka.

Szeret engem,minket,és mi is ugyanúgy Őt.

Ez a mi életünk,senki nem kételkedhet benne!

Senki nem gyalázhat ezért.

Megteszek érte mindent,ahogy megteszem az egészséges gyermekemért is.Nincs különbség.

Köszi a választ.

Igen de ott is elmondta a doki " jobb így ". Egészen egyszerűen őszinte volt.

mikor lesz a nagy nap?

Nem lesz ott semmi probléma.

de jól csinálod, már régebben is írtam.

Ügyes kölök.

Imádom.

Sokszor mondom apának, remélem a kislányom másik fele megszületett.

Mert én biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan boldog teljes élete lesz, mint itt bármelyikünknek.

Bár nem bánnám, ha az itt szólók, közül nem mindenkihez hasonlítana.

Ha rajtam múlik empátiára, a szegények betegek megsegítésére, az elesettek támogatására nevelem.

Ahová bölcsibe járunk, mindenki mosolyog.

hallom vissza a híreket, amiket mondanak, az én drágámról.

Büszke vagyok rá, bár nem az én érdemem.

Azt gondolom hogy a cikkíró is képességei szerint a legjobbat tette volna meg érte.

Olvastam a későbbi h sz it is, és hogy most az a véleménye, hogy nem szeretne mégegyszer ezen átmenni, nem csodálkozom rajta.

De nem is ilyen a sors, mert egy embernek elég egy kereszt, nem kell több, hogy átjusson a másik oldalra.

Mi akik neveljük őket, és jó eredményekkel dicsekedhetünk, másként érzünk... érthető ez is.

Mert mi nem a sötétebb oldalát látjuk.

Amikor kislányunk születése után elkültöztünk nem értettük, hogyan adhattuk el a házunkat mindössze öt hét alatt.

Most látjuk, vezetve voltunk(értsd jól) olyan helyre kerültünk, ahol Ancsikámnak a legeslegjobb lehetőségei vannak.

Biztos lesznek olyanok akik nem túlzottan örülnek, hogy mégsem vagyunk már olyan "jajj szegények... hallottad?"

ezek az emberek most nem látszanak, mert megszégyenültek, ha véletlen pont a szemük közepábe nézek, elkapják a tekintetüket.

De mint ahogy még a fülük formályát, és mindent amik ŐK mindent az állapotukra fognak, biztos lesznek, akik szerint ha Ancsi "csak" varrónő lesz mint az anyja, akkor azt mondják majd," jajj szegény, de jó lenne ha nem lenne beteg... de szép lenne..stb"

És ezek nem egészséges sajnálkozások, hanem sajnálkozásnak, álcázott, bántással fűszerezett szurkálódások.

Itt arc nélkül, mernek mondani mindent, nincs tét, nem kell a szemünkbe nézni.

De akármennyire is gondolják, hogy a cikkíró erre vágyott, hogy erre van szüksége, őt bántják ezzel:- " tudatlan", " tájékozatlan" mégis kegyes volt a sors"...

Hogy lehet ilyeneket leírni?

embertelen, lélektelen ,rideg , haraggal- keserűséggel - fájdalommal van tele a hozzászólásuk.

Sajnálatra méltó lelki fogyatékkal élők.

Ránk szokták ezt mondani, most meg merem tenni én is viszont

Köszi:-)

Sajnos látod vannak,akiknek egyszerűen fáj a boldogságunk.

Pedig ha nem így lenne,nem lennénk itt,hanem hallgatnánk.

igen ismerős a neved.

:-)