Szerintetek normális, ha egy 19 éves babára vágyik? Szeretne anyuka lenni? Egy belső vágy hajtja? (tudásbázis)

ezt gondolom a topikindítónak szántad:))

én már túl vagyok a 19-en:P

Nézd, én úgy látom, azért mégis, hogy egyrészt az ő saját döntése, elfogja tudni dönteni a dolgokat, ezt a csajszi kifejezést nem negativ értelemben értettem. Az esetek nagyobb százalékában azért ennyi idősen még a fiatalok, akkor igy fogalmazok, inkább élni szeretnének kicsit. Persze, ha már nem a karrier épités és a "bulik" a szabadság a kötetlenség a fontos, akkor nyugodtan vágjon bele. Mert egy gyermek óriási boldogság :) Én tudom. Teljesen felforgatja a kis világunkat, onnantól kezdve teljesen másnak fogunk örülni mint addig. Rengeteg pozitiv oldala van. De azért egy gyermek nem csak pár évig lesz gyermekünk. Hanem életünk végéig, és még utána is. Szóval ha valaki gyermeket akar, akkor nagyon hosszú távra kell gondolkodni, mert az még hagyján, hogy szopizik, meg nem alszik éjjel, ha úgy van, egész nappal etetni ha nagyobb mig nem tud egyedül, ide-oda eljárni vele kötelező dolgokra, később nézni, mit szed szét, felelősség tudatosan élni, vigyázni, óvni, családanyának lenni, feleségnek lenni. A rendszeres rutin feladatokat ellátni. PErsze természetesen ez nem nagy fáradtság. Az első évek nem vészesek egy pici gyermekkel, de folyamatosan egyre több a feladatunk feléjük. és toppon kell lenni mindig minden körülmények között. Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, nekem már kicsit kezdett sok lenni az éjszakai nem alvás, mikor kezdtem úgy kinézni mint egy mosott.... Azért el lehet ezekben "fáradni" Én egyáltalán nem lebeszélni szeretnék senkit sem, ugy vagyok vele, hogy érezni fogja mindenki hogy mit kell tenni. Ezek a hozzászólások nem fogják egyik oldalt sem erősiteni a kérdezőben. Ő egyedül azaz a párjával fogja eldönteni.

Én spec. Nagyon szerettem volna amikor megismerkedtem a párommal, és senkire sem hallgattam. Nagyon szerettük egymást, és csak ezt tartottam fontosnak. MÉg azon sem gondolkoztam, hogy biztos akarom e. Úgy éreztem csak ez az egy lehetőség van :D Nem bántam meg. Persze kicsit fáradt vagyok... de boldog vagyok velük, semmi pénzért nem vártam volna. Néha azért hiányzik igy 5 év után, hogy elmennyek valahová a barátokkal, igy havi egy alkalommal esetleg. Bármilyen összejövetelre, akár csak beülni valahová beszélgetni, vagy elmenni táncolni, vagy moziba, bármi. Gyermek mellett nagyon nehéz elszabadulni. én egyébként 24 éves voltam mikor megszületett a fiam :)

Szóval sem ellene sem mellette nem beszélek, csak annyit irtam, hogy jól gondolja meg, tegye fel a kérdéseket, hogy biztos e hogy ő már babát szeretne... Onnantól kezdve teljesen mások lesznek az alapok, teljesen más úton megy tovább, és ha már most úgy érzi, hogy erre készen áll, akkor hajrá, de visszaút nincs... :)

én még ennek ellenére is várnék, mert még szinte gyerek vagy, nem tudom a párod mennyi idős, de ha ő sem sokkal több, akkor mindenképp várjatok még.

Változtok te is, ő is. Ez egy gyermek szerelemnek tűnik, ami nem feltétlen az örök-szerelem záloga szokott lenni.

végül is, ha nem szeretnél tanulni, vagy karriert építeni, nem érdekel a bulizás-utazás, akkor már más nem nagyon marad, mint a gyerekvállalás:)

legalább nem lesz nagy korkülönbség közötted és a gyereked között, jobban meg fogjátok egymást érteni:)

Nem mindenki "csajszi" már ebben a korban :)

Én jóval 19 éves korom előtt nőttem úgymond fel,bulizni soha az életben nem akartam menni!

Ha a témaindító is ilyen alkat,nem veszít semmit azzal,ha nem több év múlva szül.

Az éjszakai nemalvás legyen a legnagyobb problémája :D Nem mondom így 17 hónap után végre eljöhetne az a bizonyos először átaludt éjszaka,de ha nem hát nem,nem vészes :)

:) Nos, valóban nem átlagos nézőpont. Mivel ilyenkor még nagyban a karrierre és a szórakozásra gondolnak. Tanulás, munka, miegyéb. A babavárás feltételei megvannak, mármint a háttér. Bulizni életemben nem vágytam, munkám megvan. 4 éves párkapcsolatom.

Csak néha megrémít, hogy nagyon rámön ez a fajta vágy. Nem minden óra, minden percében, de egy héten egyszer biztos megfordul a fejemben.

Miért ne vágyhatna?

Képzeld,én vágyom!

(néha)

De már 1000× meggondolom,pedig nem sok időm van "gondolkozni"

De ugyanakkor "félek"előlről kezdeni.Mert 20 éve sem volt jobb,és most sem az.Akkor nem volt munkám,nem kaptam GYES-t.Most van munkám,több éve jogfolytonos,de nem érzem azt,hogy "jobb"lenne-de ezt nem kell részletezni.Ha mindenki így gondolná,még kevesebb gyerek születne,és akkor nem lenne munkám:-(

XD!!

Félek.

Mind a korom miatt,

mind az anyagi biztonság miatt,

..és még ki tudja mi mindentől!Mert már nem vagyok 20 éves...talán ezért.

Igaz,h.annyinak érzem magam,de a biológia biztos tudja,hogy nem így van:-)

AZ! :)

Én is vágytam már rá ennyi idősen, de így jó, hogy nem lett.

Most van itt az ideje (maholnap 25 vagyok).

Viszont szerintem mindenképpen jó, hogy megvan eziránt a vágy benned. :O)

Én is így voltam ezzel ennyi éves koromban.

A párommal úgy döntöttünk hogy legyen gyerek. Azóta már 3 közös gyerekünk van és ráadásul lassan 20 éve együtt vagyunk.

De egy tény hogy egy gyerek fenekestül felforgatja az ember életét.

De mindenképpen ez közös döntés legyen. Együtt akarjátok a babát.

Szerintem várj még a babával.

Tanulj, bulizz, alapozd meg az egzisztenciád, s közben növeszd a hajad. :)

Igen,teljesen normális!!

De GONDOLD MEG!!

Én majdnem 20 évesen szültem,most van egy 19 éves gyermekem,akiről azt hiszik,hogy a testvérem.

Nagyon büszke vagyok rá,gyönyörű gyerek.

De ha mégegyszer kezdhetném,nem tenném:-(

Az alapokra fektetném a hangsúlyt,és

tanulnék

utaznék

Arra nem várnék,hogy ez-vagy az legyen(lakás,kocsi,pénz)mert akkor soha nem szülnék.

De adtam volna még egy pár évet,hogy megtaláljam magam,tudjam mit is szeretnék.A párom nem a gyerekem apja lett volna:-(

akitől azóta elváltam.

Nem hiszem hogy az itt hozzászólt dolgok fognak dönteni...:)

Én kicsit korainak tartom, nem is azért, mert nem tudnád felneveleni, vagy bármi... egyszerűen, később még "sajnálhatod", hogy nem buliztál többet. Ha már van gyermek, legtöbb idődet ő fogja lekötni. Eleinte a szopizás, altatások, aztán később lesni mit csinál, mármint mi rosszat, az esetleges éjszakai nem alvások...

Szóval még ha megadatott is az, hogy van egy férfi az életedben akivel bevállalnád...fel kell tenned a kérdéseket magadban, mert egy anyának teljesen más az élete, mint egy 19 éves csajszinak :)

Akár hogy döntesz, mindenképpen jól jársz :) A babával nem vagy elkésve egyáltalán... Éld az életed ahogy szeretnéd :)

Szerintem normális, én 20 évesen már szivesen lennék anyuka, de elöször mindenféle képpen megkell teremtenem neki elöre az anyagi biztonságot párommal.

Szerintem vannak emberek (sajnos nem mindig), akik már 17-19 évesen agyilag is sokkal érettebbek, és igy hamarabb alakul ki ez a anyaság érzet is.

Én legalább is 25 éves koromig tuti szeretném az első gyerekemet, mert szerintem ugy a legegészségesebb anyukának meg gyereknek is.

Szerintem nem elég agyilag érettnek lenni és vágyni rá.

fel is kell nevelni valamiből, arra is gondolni kell(ene), hogy miből fognak élni, ill. ha ovis lesz mit fog anyuka dolgozni? egy érettségivel?? (jó esetben)

normális,nekem jóval korábban megfordult a fejemben :)

végül 21 évesek voltunk a párommal mikor úgy döntöttünk,hogy eleget halogattuk :))