Szerintetek normális, ha egy 19 éves babára vágyik? Szeretne anyuka lenni? Egy belső vágy hajtja? (tudásbázis kérdés)

Ez szerintem mindenkinél egyedi mikor alakul ki nála,s miért,hogy nálad 19 évesen az se baj,miért lenne normálisabb aki 29,39,49,59 évesen érzi ezt...ennek is van előnye,hátrány gondolom meg annak is...az szerintem helyesebb kérdés érdemes???

Talán kéne szerezni egy szakmát dolgozni benne 1-2 évet s inkább utána,h azt a gyerköcöt valahogy el is lehessen tartani!!!A legjobbakat!

Én már 15-évesen gyermekre vágytam. Talán azért mert szüleim ittak és elvettek tőlük bennnünket, én a mamámhoz kerűltem. Azért vágytam ilyen korán gyerekre, mert én mindent megszerettem volna neki adni, főleg szeretettet, amit én nem kaptam meg.

22- évesen szűltem első gyermekemet, a másodikat 24-évesen, és most 33-évesen várom a harmadikat. Elég szegényesen élünk, de azt a szeretettet amit ők nyújtanak nekem, és amit én nyújthattok, nem cserélném el semmiért.

Ez sajnos általában igaz. De azért nem mindenkire. Az férjem 18 volt, amikor megismerkedtünk, és már akkor is éreztem rajta a család utáni vágyat. Aztán 25 évesen lett apa, (persze az az idő azért kellett is), és nagyon büszke erre...

Igaz okosan kell a nőnek is csinálni. Arra vigyáztam, hogy ne egyszerre fosszam meg a "fiatalkorától". Mindig is úgy ossza az idejét, ahogy akarja, nincs rossz értelemben véve "kötelezettsége" otthon. Arról beszélek, amikor összeröhögnek valakinek aháta mögött, hogy no, egy fürdetést se hagyhat ki apuka, mert anyuka ötkor áll a kapuban a pelussal... No ilyen nincs. Ha kell rohan, a világ másik végéről is, de nem nehezítjük egymás életét.

És láss csodát, néha megköszöni, hogy én ezt így csinálom... Nekem több nem is kell.

Szerintem az a baj, hogy a mai kapcsolatokban (és ez sajna nem csak a 20 éveseknél van így, hanem a 40-eseknél is), azt hiszik, hogy maguktól mennek a dolgok... Pedig nagyon is tudatosan kell építeni a dolgokat, és néha tudni kell önmagunkról lemondani is. Persze nem megaláztatásról beszélek, hanem egy adott helyzet elfogadásáról...

Egy mai 20 éves meg annyira egoista, hogy fel sem merülnek benne a fent leírtak. Általában ez a baj, ezért nem mennek a fiatalon vállalt dolgok, és nem azért, mert önmagában reménytelen a téma...

Komoly szándékú, elkötelezett férfi nélkül valóban gáz a dolog, de ha az említett férfi szintén korosztálybeli, akkor is gáz, mert ezek még gyerekek!

Most még elkötelezett, de aztán x év után lelép, mert rájön, hogy baromi fiatal ahhoz, hogy apaként élje a napjait.

Szóval szerintem mindenhogy felelőtlen a dolog.

Nem hinném, hogy gyerekfüggő dolog lenne. Ő valószínleg gyerek nélkül is ilyen lenne.

Én két gyerek mellett is végeztem iskolát, és megszervezem, hogy legyen magamra, sportra, tanulásra időm. Sőt, még szültem egy harmadikat is. Lakásom nincs, de megvagyok nélküle is.. Ez szerintem egy magyar betegség, hogy mindenkinek saját lakás kell. Pont a munka miatt köti meg csomó ember lehetőségeit. Én ha egy másik városban kapnék munkát, szó nélkül pakolnék...

És mi lesz, ha mire idősek lesznek a gyerekek az ország másik felén, esetleg külföldön élnek majd? És jó esetben félévente találkoznak. Szerintem ne ápolót meg idősgondozót szüljön senki....

Gyerek nélkül is lehet teljes és boldog életet élni szerintem.

Nekem normális volt...

Pedig elitsuli legjobb tanulója voltam, szóval mindenki "mást" várt tőlem.

Ami még ennél is nagyobb csoda, és ajándék az életemben, hogy 17 voltam, amikor összejöttem egy sráccal, aki akkor 18 és fél volt, és már ő is a családot tervezgette... Pedig egy őrült, bőrkabátos, link motoros srác volt, tehát nem valami cikis koravén nyakkendős...

Csak azért arra vigyázz, hogy előbb ne legyél terhes, mint azt a szüleid, környezeted tolerálni tudná, mert abból nagy baj, nagy törés lehet...

Végül én 23 évesen szültem az elsőt, suli mellett, és bár állat kemény volt befejezni, de működött a dolog... Azóta +2 van, aki várja haza a motorost este... 30 évesek vagyunk, és van 3 poronty. Tök jó.

Igen erre én is gondoltam,van egy jó pár barátom nő és férfi is akik egyáltalán ne akarnak családot,gyerekeket és nem húszon évesek hanem bőven a harmincba vannak de van negyven éves is.

Én elképzelhetetlennek tartanám az életet család és gyerekek nélkül!

Értük érdemes élni!!

persze, persze, örülök, hogy írsz :)

hát, amikor babás környezetben voltunk, nem nagyon örült, hogy nyavajgott a gyerek, meg hogy körülugrálták :D őszintén szólva én sem szeretem ezt a felhajtást...de nyilván egy sajáttal azért másképp lenne... :)

szerintem a korához képest elég érett felfogású, csak alábecsüli magát.

Oké,én erről lemaradtam:-)

Ebben igazatok van!

Mert ha a srác nem akar ezt kényszeríteni nem lehet,annak jó vége úgy sincs.

Én is hiába kértem a volt páromat hajthatatlan volt az ügyben,így léptem.

De még van ideje és addig tényleg bulizzon,lásson világot stb.....