Szellemek a házban (beszélgetős fórum)
Hát nem is tudom, de néha nekem is van olyan érzésem
mikor a cicám nagyon néz a hátam mögött valamit, aztán fúj egy nagyot és elkezd rohangálni, hogy biztos szellemet látot.
ne felj toluk!nem szabad!
szóval képzeljétek el h én megérzem a szellemeket!!!Amikor este becsukom a szemem olyan érzésem van mintha vki figyelne!!Hát nem semmi
Ja és én mégcsak 11 éves vok!!
Szerintem érezni lehet, hogy jó vagy rossz szándékkal környékez meg egy szellem! A jó szellemek sosem bántanának, sosem ijesztgetnének! Mikor az anyai nagymamám meghalt, nálunk volt a cicája. Egy nagy fekete kandúr. Egyik délután minden ok nélkül nekiugrott többször a bejárati ajtónak, nagyon nyávogott. Kicsit később jött a távirat a gyászhírrel. Szerintem megérezte. Volt egy eset, nemrég történt. Terhes voltam a fiammal, alig tudtam aludni, sehogy sem volt jó, forgolódtam. Karácsony volt. Néztem oldalt fekve a karácsonyfát, egyszer csak valaki megállt a szobaajtóban, hátra volt téve a keze és ő is a fát nézte. Nagyon féltem, kb. 10 másodpercig tartott, mintha megérezte volna, hogy ébren vagyok. Hirtelen megfordult, megcsiklandozta valamivel az arcom, mintha valami puha boa lett volna, vagy szőrme. Behunytam a szemem, sőt összeszorítottam. Mire kinyitottam eltűnt. Zokogva keltettem fel a férjem, elmeséltem, mi volt. Leírtam, kit láttam, és valószínű a nagybátyja volt, aki előttünk ott lakott, én sosem láttam, nem ismertem. Azóta nem láttam. De sokszor félek egyedül lenni! Tudom, hogy itt vannak körülöttünk, figyelnek minket. De úgy gondolom, hogy oka van, amiért visszajöhet a lelkük, talán segíthetünk, ha megismerjük, kik voltak. És biztosan tudom, hogy vannak ártó démonok is, a szagukat már éreztem, érezni a közelükben a gonoszságot, őket el kell küldeni, Jézus nevében! Erre eltűnnek! Olyankor imádkozom, és kérem Jézust, védje meg a családom ezektől a gonosz lényektől!
Mi pedig 6 éve egy olyan házban lakunk ami előtte 45 évig szoc.otthon volt. Eleinte zavartak bennünket a különös zajok, de ma már fel se tünik.
növérem lánya mikor a temetöbe mentünk,3 éves volt.egyszer csak integet a senkinek,és mondja"szia mama".a gyerekek bizonyos korig látják is öket,azt hiszik az a valoság,tehát nem haltak meg aztán általában teljesen megszünik ez a képesség.
18 évesen úgy alakult, hogy egyedül voltam a szobában, mikor a nagymamám otthon meghalt. Nagyon szerettem, az édesanyám anyukája volt és végelgyengülésben halt meg úgy, hogy egy hétig aludt, majd csendesen egy sóhajjal ment el közülünk. Sem a nagypapám, sem a mamám nem volt elég erős ahhoz, hogy az utolsó pillanatban vele legyen, de bennem nem volt semmi félelem, csak azt éreztem, hogy nagyon szeretem őt, ezért nem mozdultam mellőle. Abban a pillanatban, mikor az utolsót sóhajtotta, távozott belőle a lélek. Nem úgy, mint a filmekben, de tisztán láttam, hogy valami felszáll a testéből. Azóta még jobban hiszem, hogy nem halt meg teljesen, többször éreztem már, hogy segíteni próbál nekem, figyel rám. Érdekes, hogy valahányszor valaki meghalt a családban egy dísztányér leesett, de sosem törött el.
Egyszer egy barátnőm azt mondta, hogy vannak jó, és rossz szellemek. A jók nem bántanak, de a rosszak árthatnak Neked, és sajnos ha kapcsolatba szeretnél velük lépni, akkor sosem lehet tudni, hogy éppen jó, vagy rossz jön-e. Azt is megérzik, ha valaki fogékony rájuk, és akkor jobban éreztetik a jelenlétüket. Mióta ezt elmesélte már egy kicsit félek, igyekszem nem gondolni rájuk. Azt is hallottam, hogy pici gyerekeket is "megkörnyékezhetnek". Nekem két pici fiam van, a kisebbik egyik este felsírt (21 hónapos, csak szavakat mond) és azt mondta sírva, hogy "bácsi, bácsi". Természetesen ez lehetett egy rossz álom is, de nagyon elgondolkodtam, főleg úgy, hogy egy hatalmas, több épületből álló idősek otthona mellett van a házunk...
Szóval nem kell velük foglalkozni (már amennyire lehet), és akkor ők sem foglalkoznak velünk (remélhetőleg)...
az én anyukám viszonya sosem volt jo viszonyban az annyával,érthetö.megmonda a szemébe h.sose akarta,besikeredett gyerek volt.UNDORITO.de nagyinak is olyan volt.mikor már tudtuk anyu megfog halni,apu eröt vett magán és elment az anyjához,gondolván utolso pillanatban meglágyul.azt mondta nem érdekli.még jo h.nem voltam ott.értesitve lett temetés idöpontjárol.nem jött.josnö mondta h.probáljak megbocsájtani,mert anyu "odaát"már megtette,és a nagyi amugy is nemsoká meghal,eztanyu már tudja.a halottak tényleg tudják mikor hal meg a másik?
Igen, én is többször éreztem már ilyet, főleg, mikor a nagypapám meghalt.
Valószínűleg érzékenyebb vagy ezekre a dolgokra, mint a nagy átlag. De tényleg meg lehet szokni. Én is úgy gondoltam rájuk, mint ugyanolyan lelkekre, mint mi vagyunk, csak test nélkül. Mondjuk nekem sokat segített ebben az, hogy akkor kezdődtek el ezek a dolgok, mikor a nagypapa meghalt. Az a fura, h amíg élt, ő hitt a túlvilágban, a nagymamám nem. És megbeszélték, hogy aki előbb meghal, meg fogja látogatni a másikat, és meg is várja. Mióta Nagymama is meghalt, azóta ezek a dolgok elmúltak. Valószínűleg tényleg megvárták egymást. :) Azért olyan szép ez, nem? Együtt voltak 50 évig, és még haláluk után is megvárták egymást.
Szerintem inkabb foglalkozz mindennapi dolgokkal, mit akarsz holnap, mi volt ma, es kesz, eltereled rola a figyelmedet, pont ez a lenyeg, megtanuld ugy kezelni, mintha egy olyan dolog lenne, amin nem tudsz valtoztatni, de hatassal sincs az eletedre.
nem foglalkozom velük,de mikor történik v.mi azért elgondolkodom h.mi van most.mára ez a téma lezárva.tuti hülyeséget álmodok.esetleg meghallgatok egy meditácios kazettát,megnyugtat.
Szerintem kar ezzel sokat foglalkozni, foleg annyit, hogy felj. Nem szabad, nem fog senki artani, nem fognak bantani, engedd el magad mellett a hangokat, en mar semmire sem rezzenek fel, ha hangos is amit hallok, nem ijedek meg, mert mashogy viszonyulok a zajokhoz. Sokszor napokig, van hogy egy hetig is egyedul vagyok, ejszaka sem tud semmi megijeszteni. Meg nem volt ijeszto vagy felelmetes elmenyem. Szerencsere meg sosem lattam olyan entitast, ami csunya lett volna vagy ijesztoen viselkedet.
na jo,nem küldöm öket sehová,de hozzájuk se fogok szolni.szerintem is ezért nem kedvelnek a cicák.a kutyám is gyakran mérges,ugat a semminek.ismerösnél voltam ahol egy rottweiler kutya van,bejött a szobába és az állo ventillátoros csillártol annyira félt,kb 10percig nézte,ugatta,de láttuk h.fél.furcsa hogy megérzik amit mi nem,vagy máshogy.
Nem akarnak rosszat es nem akarnak artani. Itt maradtak valami miatt, talan egy hozzatartozo szeretete, talan megijedtek, es segiteni kell nekik elmenni. Annak segitek, aki a testemet probalja hasznalni. Aki nem, csak korulottem van, nem kuldom sehova. Nem akarnak artani, de akaratukon kivul megis arthatnak. A betegsegeikkel, amikben szenvedtek es a szenvedelyeikkel. Azert kell oket elkuldeni, mert nem itt a helyuk, hanem odaat, a tobbiekkel.Ha mindet el akarnam kuldeni a "fenybe", mast sem csinalhatnek mint entitasokat kuldozgetnek. Elem az eletem, nelkuluk ugyanugy, mint veluk. Talan ezert is utalnak neha annyira a macskak, mert szeretnek a szellemek :)))
nem mulik a libabör.ilyet még nem hallottam ami veled történt.mi a modja h.elküldjük öket?v.ki mondta nem biztos hogy mindig anyukám jön,talán v.ki rossz szellem.ha tudnám h.anyukám még lelkifurdalásom is lenne mert elküldöm.érzékelem öket,de nem látom.közvetlen anyu halála után voltam josnönél.mikor elköszönnék mondja h.áll mellettem v.ki,nem látok senkit.elmondja hogy néz ki hajszál pontosan,abban a ruhában amiben temettük.csak álltam ott mint 1 szobor.késöbb merészkedtem önála halottlátással,kérdezte akarom e látni,akartam de olyan friss volt még,nemet mondtam.amiket üzent a családnak,nekem,ahogy a becenevem mondta,huuuuuuuuuu.azt monda jol van,sulyos betegen szenvedéssel haltmeg.furcsa volt ezt hallani.
Meg annyit ehhez, hogy elotte a parom allandoan ram szolt, mindig mondta, uljek mar mashogy, hayjam a jobb kezemet, ne tartsam ugy a kezeimet, mert megijesztem. Azota, hogy elkuldtem, egyszer sem mondta. Voltak idok, amikor haritottam, nem akartam erzekelni, nem akartam latni, megprobaltam nem tudomast venni roluk. Ha az ember igy probalja, akkor kevesbe kezd figyelni rajuk, viszont ha akarom visszaerosodik, es mar nem felek, hanem nem erzem magam egyedul, tehat nem negativ. Jaj csak nehogy valaki azt mondja skizofren vagyok, mert nem vagyok, tudom.
Ok megerzik, hogy kii az, aki erzekeli oket. Mar ha akarnak valamit. volt egy emlekem, es az arcat lattam, folyton csak nezett ram banatosan, neki tamaszkodott a falnak, ajtonak, es olyan szomoru volt, aztan egy ejszaka setaltam Szegeden, es egy pillanatra ugy ereztem, hogy valaki hatulrol atolel, kicsit meleg is volt, es azota nem lattam. Sosem beszelt vagy szolt hozzam, csak mig ott volt, szomoruan nezett. Nem emlekszem hogy az eletemben valaha lattam volna azt az arcot.
A masik meghatarozo elmenyem a parom anyukajanak halala. Szegenyke mielott meghalt mar nagyon beteg volt, es rendkivul furcsa volt, amikor a halala utan a ferjem ram kiabalt, hogy hagyjam abba jobb kisujjam piszkalasat, mert ugyanugy csinalom, ahogy az anyukaja. Egy idegen orszagban vettem egy nadragot itthonra, amikor a ferjem meglatta rajtam, azt mondta ez nem lehet,az anyjanak ugyan ilyen nadragja volt otthonra, csikos, kek. Az mas dolog, hogy amit a fejemben sokszor hallottam, tudtam hogy ez nem az en gondolatom. Egyszer amikor a ferjem elottem ult, sosem csianltam ilyet, elkezdtem csak ugy simogatnia fejet, es olyan anyai erzes tort ram, hogy megijedtem. Az edesseg evesi kenyszeremrol nem is beszelve, anyukaja cukrosan halt meg, a cukrommal egyszer csak bajok lettek. Megijedtem, mert mas sulyos betegsegei is voltak szegenynek. Osszeszedtem magam, a gondolataimat, es elkuldtem, van ennek modja. Azota a cukrommal semmi gond, mint elotte, nem zabalom az edes dolgokat stb.
én tuti nem nézlek hülyének,ahogy olvasom soraid ismét libabörös vagyok.volt már h.fekszem az ágyban,tök sötétben,és valaki fujkálja az arcom,mint egy hüvös szellö,ja,és fogja a fejem.annyira féltem h.mondam"neki"menjen el,hagyjon békén,ezután lámpa föl.egész éjjel fejemen a takaro,jol megizzadtam,de nem mertem kidugni a fejem.azota igy alszom.de még hány eset volt.
Nekem kicsit gazdagabbak a megerzeseim, mondhatnam hogy jobban erzekelem oket, es nem ijedek meg toluk, megszoktam oket. Meg Magyarorszagon a lakasomban fekudtem egyszer es olvastam. Tudtam hogy ki az, aki "velem' van. Megkertem hogy a lampamat, amivel olvasok, ha itt van tenyleg, nem-e csak a hulye agyam jatszik velem, kapcsolja le. A lampa kialudt. A kapcsolo nem adott hangot. Hat ennyit errol. Azota ha valami csapidik, ajto kinyilik, vagy hasonlo dolgok ernek, nem problameazok rajtuk. Van, hogy furdok, torolkozom, es elont a zavar, mert erzem hogy valaki lat. De ezt most nem folytatom, mert komplett hulenek fogtok nezni. Van akit latok, van akit mas modon erzekelek. Megszoktam az eletem soran.
Az en eletembe is vot mar egy par meg nem magyarazhato dolog.Volt amikor masok is tapasztaltak itt nalunk furcsa dolgokat.Tudom,hogy van egy "lakotarsunk" es egyaltalan nem zavar.Neha megilyeszt minket de soha nem bant!
na most kezdek parázni.egész nap egyedül volta,tök jo(volt)családi házban lakom,néha elég félelmetes,anyukám halála ota mindig van v.mi.na most épp netezek,erre hallom hogy valaki nyitja az ajtot,gondoltam barátom hazajött,még a kulcs csörgést is hallottam.erre semmi.megint ugyanaz,semmi.erre most itt a szobában ugyanaz a zaj,itt ülök libabörösen.még a boltba se merek átmenni.
Fúú! Lehet hogy hülyének fogtok nézni de a szüleim házába van egy szekrény és többször is láttuk már (többen),hogy kicsapódnak az ajtói és néhány ruha kiesik belőlük.És sztempróbálj kutakodni a háztörténetében (előző lakók,tulajdonosok stb.)De sztem szellem volt De nem tudom őszintén szólva... Vagy a Discoveryn volt egy műsor asszem az volt a címe hogy Haunting de nagyon későn van de fogalmam sincs mikor abba voltak ilyen történetek de mondjuk a fel szerintem kitaláció (Csak azt nem értem moért találl ki valaki ilyesmit a saját otthonáról? Ráadásul úgy hogy mutassák az arcát a TV-be hamar elterjedhet hogy a ház szellem járta és a legnagyobb xeptikus se venné meg azt a házat)
Egybol szellemekre gondoltal?
hű, de durva! én már félnék hazamenni... :(
Ma megdöbbentő beszélgetés folyt le a kocsiban ülve. Párom mesélte, hogy éjszaka úgy hallota, mintha az egyik srácunk éjjel átsétált volna a nagyszobán.
Nekem is volt többször olyan érzésem, mintha valaki átment volna a szobánkon, ki az előszobába /visszafelé soha!/
Nem csak éjjel, hanem nappal, DVD nézés közben is hallottam a lépteket. Anyósom szintén hallott már ilyet.
Többször előfordult már, hogy valamit nem ott találtam meg, mint ahova letettem, és attól az időponttól kezdve, hogy letettem, addig amíg máshol meg nem találtam, tuti hogy rajtam kívül élő ember a lakásban nem fordult meg!
Most akkor vannak szellemek vagy nincsenek?
Mivel magyarázható, hogy "valaki" egy teljesen ésszerűtlen utasítást ad nekem, aminek akaratlanul is engedelmeskedem, és ezzel az életemet menti meg?
Őrangyal? Szellem? Ki lehet Ő? Vagy Ők?
További ajánlott fórumok: