Szellemek a házban avagy mit kezdjek a kamaszommal? (beszélgetős fórum)
talán csak figyelmet akar nyilván több idöt voltál a picivel mint a fiuval aki ugyebár elérte a kamaszkort mikor számukra minden rossz és semmi se megfelelö talán más lehet a dologban egyáltelán fiatal korában miért kezdte érdekelni anyira a szellem világ szerintme innen kellene ki indulni.
sok ember hisz a tul világban joban mondva a szellemekbe én mégis azt mondom ha léteznének hát mutatnák magukat és valjukbe senki nem jött még vissza h be kopogjon az ajton h hello megjötem.
Jajj, de nehéz helyzet. :( Sajnálom. Nem szívesen lennék a helyedben.
Kb. ennyi idősen a barátaimmal mi mindig szellemet idéztünk, de aztán elmaradozta ezek a dolgok. (Egyébként akik hisznek benne, tényleg azt mondják, hogy az egész pici gyerekek látják a szellemeket.)
Önmagában nincs is ezzel semmi probléma, csak hát a pici... Nem is tudom... Egy megoldás van: Beszélni kell a naggyal. Ez elkerülhetetlen, hiszen valószínűleg Ő a probléma forrása. Kellemetlen, de túl kell rajta esni. Magyarázzátok el neki, hogy a hugicának ezzel rosszat tesz. Ennyi idősen meg kell értenie.
Én látom.
Először azt hittem átverés.
Mondom biztos a videó vége felé megszerkesztik a dolgot, hogy azt lásd, de mikor visszanéztem nem koncentrálva a pontra és kijőve ebből a koncentrációból, akkor a képen semmi aurát sem láttam. Tehát hiteles a videó.
Szerintme az egész azon múlik, hogy ha kellőképpen lefárasztod a szem idegeit, akkor képes leszel látni vele úgy, mint egyéb élőlények. Lehetnek emberek, akikben ezek a dolgok erősebbek lehetnek. Ha nem látom, nem tapsztalom biztosan nem hiszem el. Elég ráfasztó azért sokáig a pontot nézni és sok koncentrációt igényel.
Nem hiszek az ilyen dolgokban, hogy szellemek, mert nem látom őket.
Érdekel a téma és találtam egy érdekes dolgot a témából.
Aura Látás Technika (Étertest): 5 perc alatt már láthatod .
Ez durva....
A feltett kérdésre a válaszom: semmit se tégy vele!
Mivel nincs bizonyítva, hogy:
- valóban van-e harmadik szem
- azzal lehet-e látni azt a bizonyos másik dimenziót és annak lényeit
De: az sincs bizonyítva, hogy ez az egész dolog a fiatal gyermekek részéről csak kitaláció, és nem is igaz, hogy valóban látnak valamit
szóval a világ legtermészetesebb dolgának kellene tartanunk, hogy minden úgy van, ahogyan mondják.
Tudomásul kellene venni, ha látnak valamit, akkor azt elfogadni, és azt mondani nekik, hogy te fiatal vagy, és látod, ha idősebb leszel, majd nem látod, és kész, nem kell ezzel foglalkozni, nem bántanak ne félj tőlük!!!!
Azért mert mi, felnőttek nem hiszünk benne, azért mert mi nem látjuk, attól még az lehet, hogy van. Nem kell a gyermeket meghazudtolni, nem biztos, hogy a fantáziája az élénk.
Pl. milyen "élénk" volt Leonardo fantáziája: több száz évvel előtte már megrajzolta a kerékpárt, a helikoptert és ki tudja még mi mindent... ma meg már űrhajókon szaladgálunk. Szinte.
Ismerősöm kis unokája (kb. 4-5 éves) Pestről itt nyaralt náluk. Este még vacsi előtt ő a kicsivel rajzolgattak az asztal mellett, azt várva, hogy a neje szóljon, mikor mehetnek vacsizni. Szóval rajzolgatás közben egyszer csak a kicsi megszólal: miért ült az a néni + bácsi fel a szekrény tetejére?
Mi az hogy a szekrény tetején ülnek? kérdezte az ismerősöm. Ott ülnek egymás mellett és lógatják a lábukat!
Azt mondja ő erre nem szólt semmit, rajzoltak tovább. Majd mielőtt kimentek a szobából, megkérdezte a kicsitől, hogy ott vannak-e még a szekrény tetején? Nem, már elmentek! volt a válasz.
Ezoterikus körökben tanítják, hogy a gyermekek u.n. "harmadik szeme" kb. 7 éves korukra csukódik be, és addig látják a másik dimenzióban élő lényeket is! Ezért mondják, hogy pl. nem véletlen az sem, ha a kismama tolja a babakocsit, és egy vadidegen láttán a kicsi elkezd sírni (=sötét aura), vagy ránéz arra az idegenre, és elkezd nevetni (=szép, tiszta aura!).
Nem tudom, lehet hogy "van benne valami"?
Jó reggelt!
Nem hinném, hogy ilyen dolgok miatt "találja ki", sérelmei biztos hogy vannak, az apjával nem felhőtlen a viszonya, de mint már mondtam, velem nagyon bensőséges. A szellemes dolgok meg már jóval azelőtt foglalkoztatták, hogy én a családba kerültem volna, szóval a hugával biztosan nincs összefüggésben. Mindenesetre, ha vannak ha nincsenek a házban szellemek, én nem foglalkozom velük. A lánykám azóta sem említette mióta felkelt a bácsit. Ma beszélek a fiammal ezekről a dolgokról kíváncsi vagyok mit fog mondani.
Ja megkérdeztem anyukámat a képzelt barátomról és azt mondta, 2-2,5 éves voltam amikor volt. Úgyhogy a kor nagyjából stimmel.
Így van. A gyerekek asszem kábé nyolc éves korukig intenzív kapcsolatban vannak a szellemvilággal. Mivel nem ítélkeznek, ezért kicsi korukban még nem is igazán félnek ettől. Félni akkor kezdenek, ha anyucin-apucin látják a félelmet, amikor ezekről az élményeikről beszélnek. Nem kell misztifikálni a dolgot, csak azért mert többségünk nem látja, ezek még létező dolgok. Részben a neveléssel tűnik el ez a képesség, részben viszont magától, tehát jobb nem tudni ezekről a dolgokról. De sok kivétel van, amikor valaki úgy marad, szerencsés esetben jól kezeli, normálisan és pl. médium lesz.
Az biztos, hogy démonizálni nem szabad a dolgot! Pszichiáterhez hordani, rámondani, hogy képzelődik, ez nagyon káros lehet, a gyerek önmagában inghat meg.
Nem értek hozzá, de én hagynám, hogy meséljen az élményeiről. Esetleg hozzáértő segítőhöz fordulnék, persze nem pszichológushoz, azoknak lövésük sincs ilyesmikről, hanem bárkihez, aki spirituális dolgokban otthon van és megbízható. Egyet nem kell: félni! A félelem a tudatlanság eredménye, tehát valamiért most rá vagytok kényszerülve, hogy tudjatok, megismerjetek olyasmit, amit eddig nem. Nem kell vele foglalkozni, elég elismerni és normálisan kezelni.
Az esetleg lehetséges, hogy valamiért benne maradt egy sérelem, vagy akár több is, a szellemes dolgot, pedig csupán bosszúból találta ki?
Szerintem finoman kérdezz rá, hogy mondtál, tettél e valamit, ami fájt neki?
Ő amúgy hogy gondol a vér szerinti édesanyjára? Milyen volt a viszonya vele?
Nem volt,a férjem volt az első neki,most van egy barátja elég régóta, a kettő között csak próbálkozásai voltak.
Anyu nekem is beszélt képzeletbeli barátomról,de szerintem én már nagyobb voltam majd megkérdezem.
Öcsémnek is volt,de kinőttük:-)
Nézzétek együtt a Szellemkkel Suttogót!:)
Nem vagyok fáradt, csak furcsán fogalmaztál és félreértettem, amit írtál, meg nem volt egyértelmű.
Jó hamar feladtad, nem vagy valami kitartó.:)
Gyermekek sokszor találnak ki olyan lényeket maguknak, akik között jól érzik magukat. Képzeletbeli barát. Esetleg a lénnyel való azonosulán egyfajta önazonosulás is lehet. De, hogy ő miért hisz benne, azt csak ő tudja.
A nő, aki a 15 éves gyermek édesanyja neki sok kapcsolata volt? Szerette a férfiakat?