Szegedi kismamák vagy babavárók! (beszélgetés)
Niki én császármetszéssel szültem. Persze jobban szerettem volna természetes úton, de nem ez a lényeg. Ha a babának így a jobb, az a legfontosabb. Szerintem nem kell ezen előre agyalni, majd az élet hozza...
én is osztom azt, hogy a szülés x órás fájdalmat jelent, elmúlik. A nem alvás, állandó gyerekkel való foglalkozás örök élet(sokkal fárasztóbb) mégis megéri.
Szóval a nőknek ez a fájdalom olyan, ami az éllettel jár egyszerűen.
Guccsy jól értem, hogy anyósod is fiatalabb nálad?
na persze a mai világban már semmi nem furi, de akkor egész fiatalon ismerkedett meg az apóssal ugye?
úgy örülök mindig, amikor ilyeneket írsz:)
megmondom őszintén, engem a 2. gyerekről szinte mindenki le akar beszélni. Minden barátnőm ismerősöm azt mondja, hogy ameddig egy gyereke volt el volt vele, de amikor kettő lett már nehezen bírta...
persze mindenki másképp tudja kezelni ezeket a dolgokat, ezért örülök, ha pozitívat olvasok:)
nekem akkor is annyira tetszik a nagy család. pl anyósoméknál Karácsonykor ott vannak a sógornőmék 2 gyerekkel + mi, és akkor ott rohangálnak a gyerekek tök jó. De nálunk, mivel nekem nincs testvérem, így csak anyukámék meg mi vagyunk, valahogy hiányzik mindig hogy jó lenne ha többen lennénk, ezért szeretném mindenképpen, hoyg az én gyerekemnek legyen tesója. Na majd látjuk, mit hoz a jövő év:)
Kisfiú tegnap belázasodott, reggel is az is volt, nem tudom mi van már megint. Persze a doktornő még szabin van, harmadikától lesz, a helyettesítő délelőtt 10-ig volt és sokan vártak hozzá. Ráadásul a petőfitelepi doktornőt is helyettesíti egy algyői dokinéni és ő meg csak fél tízig volt. De megnyugtattak, hogy négy órától van ügyelet és oda vihetem nyugodtan. Csúcs!
Az orrszívással addig nálunk sincs baj, amíg le nem fogom, a nélkül meg nem mindig sikerül, így muszáj.
Nálunk is ez a helyzet.Én még nem találtam rá megoldást,ha te igen azonnal írd meg.Stellának szövet könyvet vagy ezt a fürdős könyvet adom oda.Persze néha megkaparintja Ákos könyvét.
Ákos már szépen használja.Ő most a matricás füzetekért van oda.Imádja és már nagyon szépen tud bele ragasztani.
Megmondom őszintén,hogy nem igazán tekintünk úgy rájuk.Mivel az "anyósom" is fiatalabb.Meg elöttem Attila nem is igazán tartotta az apjával a kapcsolatot.Szóval nincs az az igazi apa-fia kapcsolat.Persze szeretik egymást és számíthatunk rájuk.
Ja ráadásul mikor apósom visz engem vhova a gyerekekkel mindig azt hiszik,hogy a férjem.Erre viccesen mindig megjegyzem,hogy ez egy nagy család.:DD
Hidd el nem sokkal fárasztóbb.Már megszoktam,hogy nem alszom át az éjszakát.Sokat mászkálok velük,sok baba ismerősünk van.Nekem inkább a társaság szokott hiányozni,de arra itt vagytok nekem ti.:DD
Néha igaz úszik a lakás,de kell,hogy kicsit kimozduljak a mindennapokból.Néha összejön és kibukok,de utána lefekszenek aludni és annyira édesek.De szerintem értitek.
Ha úgy érzed, válaszd az EDA-t, nekem nagyon jó volt.
Csíkok: Nekem is lettek, úgy a 38. héten, pedig kentem. De én büszke vagyok rá, mert mégis azért lett ilyen a hasam, mert 9 hónapig Anna Baba házikója volt. Amúgy sokat halványodtak már.
Mindegy hogy hogyan szül az ember, milyen fájdalomcsillapítást választ a végeredmény a fontos, hogy van egy gyönyörű gyermeked!!!
Szerintem még ne is sresszelj erre rá, hogy hogyan fogsz szülni!!! Mert akkor a végén nagyon fogsz félni.
Én nem féltem és milyen jól tettem, minden jött magától!!
De azok azok a csíkok, az enyém is olyan...
a 38. hétig nem is lett csíkos, de utána, mivel én 39+4 naposan szültem várhatott volna még :)))
Majd kifakul de sosem múlik el! Nem is lesz feltünő!!!
Olvasom itt a dolgokat...
Hát az én szülésem viszonylag jó volt így utólag :)))
Pedig azt mondtam többet nem szülök.
Amikor bementem ctg-re 3 ujjnyira voltam kitágulva, nulla fájással. Akkor ugye mivel indított a doki, felmentem a szülőszobára 12kor bekötötték az oxit, kb 10 percenként emelték az adagot és kb így éreztem a fájásokat is. A párom sétált vele, állítólag szaladtam :)))
10 perc, majd 5 és 2, na ekkor már nem volt kedvem se sétálni se szaladni. Inkább csak feküdtem és szívtam a gázt. Voltak nagyon dúrva fájások, kettő között nem szívtam és mikor levettem a maszkot csak néztem a plafont és röhögtem :)))
Hehe ez milyen lehetett :)))
Aztán tulajdonképpen én mindenre emlékszem, kellett volna az EDA!!! De túléltem és itt vagyok.
1 öltésem lett csak mert olyan szépen fokozatosan tágultam. És kb 5 perc alatt varrtak össze. Utána egyedül zuhanyoztam egyedül mentem a szobámba. Fáradt voltam de összességében jó volt.
Másnap éreztem mikor menni kellett volna a babámhoz, hogy basszus mindjárt elájulok, na akkor visszafordultam és inkább lefeküdtem, de többet sem éreztem utána ilyet!
Én rögtön az elején kentem magam. Hiába... Az hogy ne legyél csíkos, pusztán hajlam kérdése. Ha Anyukád csíkos lett, nagy valószínűséggel Te is az leszel, hiába kened magad drága krémekkel, olajokkal, mint én tettem...
A doki is megmondta, ez kötőszöveti gyengeség és ha meg van rá a hajlam akkor csíkos leszek...
Hát az is lettem, ahogyan Anyukám is az volt és a lányom is az lesz...
Nálam kifogyott a gáz, ezért elég jól emlékszem mindenre. :)
Andris lefényképezett minket, amikor a hasamra rakták Kisfiút, olyan picike volt és lila és maszatos.
Hát minden esetre nagyon érdekes dolog a szülés és a születés.
Azt hiszem én szültem itt a leggyorsabban, így nem tudom, hogy ha hosszabb ideig tartott volna, mennyire szenvedtem volna, de azért a végén egy pillantás alatt elmúlt a fájdalom, vagy csak az agyam felejtette el, hogy fájna, még azt sem vettem észre, hogy összevarrnak. Én emlékszem Katámra. Kettő vagy három nyomás után mondták, hogy nézzek fel a lábam közé, s akkor megláttam a kis kékségemet. Valami hihetetlen kis kék kis picur volt. Előtte féltem, hogy mi lesz mikor odaadják, de abban a pillanatban ahogy odarakták a hasamra semmi ilyen nem jutott eszembe. Csak az, hogy milyen gyönyörű. Mikor visszanézem a képeket, akkor látom, hogy milyen kis "csúnyácska" volt. Kék színű, deformált fejű (ez ugye azért mert gyorsan jött), meg ugye rajta volt az a fehér máz. De akkor is csak azt éreztem, hogy milyen gyönyörű.
Engem ugyan nem műtöttek, így nem tudom, hogy milyen, de biztos vagyok benne, hogy összehasonlíthatatlan a kettő.
De a párom azt mondta hogy az arcomon valami leírhatatlan boldog érzés látszott. Állítólag vigyorogtam ezerrel :)
Aranyosak akkor a babák, olyan picikék, csak szuszognak, néznek nagyokat.