Segítsetek Helga lányom hisztijét megszüntetnem!Én már mindent bevetettem!Mit csinálok rosszul? (tudásbázis kérdés)

Hát ettől én is félek, már ma is nehéz volt vele,hogy nem tudtunk kimenni!

Azt hiszem, mind a ketten kapunk esőköpenyt meg gumicsizmát, aztán séta az esőben.

a pelenkázás is nehezen megy,de többnyire sikerül rávarázsolni,ha valamivel elterelem a figyelmét.csak közben rugdalja a hasamat.még jó,hogy nem jön a kistesó......a múltkor is totál gyomorszájon rúgott....:(

este viszont úgy alszik el,hogy átkarolja a nyakamat és hozzám bújik.olyankor elolvadok és minden hisztit elfelejtek:)

viszont egyértelműen apás,nem tudom,hogy fog ez menni később....

és előre félek a rossz időtől,hogyan fogok bírni vele,ha még ki is alig mehetünk!ti hogy vagytok ezzel?

Ne szégyeld magad! Erre szokták azt mondani, hogy mindenkinek a saját keresztje...

Az én lányom is iszonyú hisztis, bár nem vagyunk olyan speciális helyzetben, mint amit pingumaci írt, mert nálunk is "csak" szimpla hiszti van, nem kell figyelni betegségre, stb.

Nálunk gyakran a pelenkacsere is időben számottevő napi program az öltözködésen kívül, és az evésről inkább nem is szólok...

Bence is ilyen volt 11 hónaposan a karmolást, csípést elhagyta /engem már semmiképp nem bánt/

A földön fekvős hiszti az megy :), kis kakaskodás a játszótéren de ez már elviselhetőbb...

sziasztok!hát olvasom itt a történeteket és el is szégyelltem magam kissé....:SSSS,hogy panaszkodni akartam!

az én lányom még csak 11 hónapos,nekünk mostanában az öltözködéssel és az evéssel vannak gondok.ő is verekedik,csíp,karmol,hisztis.....és sokszor elvesztem én is a türelmemet.talán hozzátok képest előbb is,mint kellene....:(

sokszor úgy érzem,hogy fel tudnék robbanni,meg ilyesmi.gyakran kiabálok is ilyenkor,de rájöttem,hogy ez csak ront a helyzeten!ami kellene,az nagyon sok TÜRELEM,TÜRELEM,TÜRELEM,TÜRELEM,...........valahogy meg kéne tanulni türelmesebbnek lenni,szerintem ez lehet a hosszútávú megoldás.de hogyan!?

Senkinek nincs egy hisztis története,amin most vissza gondolva jót nevet és megkönnyebbülve emlékszik vissza rá????

Vagy most történt épp vele,szívesen kiírná a dühét magából?

Senki????

Köszönöm előre is.

Küldtem privit :)

Hova jár oviba?Milyen fejlesztéseket kap?Beszédje lemaradott?Vagy nincs azzal gondja?Ez lemaradt.

Írj,ha van kedved,szia.

Várom a további sikeresen végződött hisztis stroykat.Hogyan oldottátok meg a régóta elhúzódó hisztiket?Talán azért,hogy ne érezzem magam olyan egyedül ebben a problémában. Bizonyára minden gyereknek vannak nehéz korszakjai.Írj privibe is,ha úgy jobb neked.

Köszönöm nektek a hozzászólásokat. :D

Később leírom,hogy van-e változás...

Hát sajnos csak az epilepsziát nőheti ki,de a két oldalt lévő különbség,elmaradottsága,sajnos mindig látható lesz.Míg Ő él neki fejleszteni kellesz még saját magát is!

Talán lehet,hogy igazad van,hogy megerősítést várok,de az mindenkinek jót tesz néha.Talán,hogy Én tudom mi munka van e mögött,hogy így ezért nehezebben veszem a kritikákat.Nem tudom.De mégis kíváncsi vagyok más,hogy csinálná???Vagy éppen Te?

Köszönöm Neked,még megfontolom azért...Várom további hozzászólásod,de tényleg!

Lehet fel sem fogok tudni kelni :DDD

Van egy jó storym még 2évesen Helgával kapcsolatban.Mosogattam és Ő meg megszerezte a távirányítót a konyhai Tv-nek.Rászóltam,hogy-Helga az nem játék.Majd elvettem tőle.Erre ő a szokásos hisztijét elkezdte,de Én folyattam a vizet és nem figyeltem rá.Arra rezdültem össze,hogy újra bekapcsolódott a Tv.Hátra kaptam a fejem és a kicsi lányom,aki nem rég tanult meg szinte járni,fent volt az étkező asztal tetején és hevesen váltogatta a Tv távirányítójával a csatornákat!Felmászott érte az asztalra!Akaratos kis csitri.Nem akartam nagyon megszidni,ebben a helyzetben,mert nem akarom elnyomni sem benne ezt a leleményességet,ezt a céltudatosságot.Nagyon ügyesen feltalálja magát és kitartó,amit elakar érni azt véghez is viszi.Pedig neki oda felmászni olyan nagy erőfeszítés,mint megmászni egy hatalmas hegyet.Mivel a bal kezecskéjével nem tud kapaszkodni,nincs meg ez a finom motorikai érzéke,sőt néha el is felejti,hogy van bal keze :(

Mindenki aki körülöttünk él,tudja,hogy szólni kell neki,és igazítani folyamatosan az ujjacskáját,hogy helyesen tartsa.Megtanítottuk neki,hogy kell fel ülni,kúszni,mászni,menni,föl állni,mászókára felmászni.Ami másnak a folyamat jön magától,neki nem természetes.Hogy fölrakja a lábát a létra első fokára és teszi fel a kezét a következőre a lábát és így föl,míg fel nem ér.Vissza felé meg szintén,nem volt egyszerű.De hála nagyon sok foglalkozásnak,mit vele elértünk sokat javult.Reméljük minden akadályt ugyan így legyőzünk,mit ezeket a nehéz dolgokat.Csak Én tudom és akik hasonló helyzetben vannak,azok élhetik át igazán,hogy itt talán a mindent eldöntő az idő,ami mindent megold,vagy bonyolít számunkra,számukra :( Sajnos néha mi magunk is hajlamosak vagyunk belefeledkezni abba,hogy vajon nekik milyen nehéz lehet.És még mi vár ránk???

Jó éjszakát Mindenkinek!!!

Várom az üziket,akár privibe is. :D

Nézd, eddig itt csak a hiperaktivitásáról olvastam, epilepsziáról és félolldali bénulásról nem.

A féloldali bénulásból gyanítom teljesen rendbejött, az epilepszia pedig- bár betegség, de nem ok a magatartás zavarra.

Szerintem eddig itt legtöbb -vagy talán mindegyik - hozzászólás konkrétan a kérdésedre igyekezett válaszolni, tanácsokat kaptál az ide íróktól. teljesen természetes, hogy nem értesz egyet mindegyikkel, de én most nagyon azt érzem, hogy inkább megerősítészt vársz olyanra, amit te már kigondoltál, vagy eddig tettél.

Én részemről nem tenném magam taccsra, mert ez az egész családnak rossz, de ha Te csak ezt tartod az egyetlen lehetséges megoldásnak, akkor úgyis ezt a hajnali-estés főzés-takarítást fogod tenni.

sok sikert hozzá :-) (ez itt egy barátságos mosoly)

Nem beteg???Hát végül is igyekszem nem úgy kezelni,mint egy beteg csajszit.De szerintem sajnos egészségesnek sem mondható az akinek: Csecsemőkori féloldali bénulása van és ehhez még epilepszia is párosul.De itt még nem is említettem,ezt a hiperaktivitást..Talán nem az,de mégis minden jellemző tulajdonság illik rá :(

A gyógyszerezést Én is ellenzem,azért is érdeklődöm,hogy ki ajánlotta.De kizártnak sem tartom,sajnos,hogy kellesz majd neki szednie valamikor!A neurológián már említették Nekem,de nemet mondtam.Még most korainak tartom 3évesen,főleg,hogy szedjük ezt az epilepszia elleni szirupot.

Ja igen és rég olvastam egy cikket,hogy mivel a jobb oldala kisebb,így az érzelmi dolgokat,mikor dühös nem tudja kezelni.

Hát mindent megszeretnék tenni,hogy a lányommal is tudjak lenni sokat.Segítség híján,ez marad végső megoldásként. :( Bár már sokszor volt olyan is,hogy este főztem meg.Párom nem örült neki,sajna.

Köszönöm a hozzá szólásokat Nektek!Az együtt érző szavakat,biztatásokat.

Főleg annak örülök,hogy végre a feladatra koncentrálunk,így az ötleteket azért továbbra is várom.

pingu, ne tedd!!!:-((

A lányod szerencsére nem beteg, csak hiperaktiv. (bár nekem bevallom rejtély, hogy egy kicsi gyerekre hogy lehet kapásból ráhuzni egy ilyen "diagnózist -mostanában divatos egyébként...talán csak nem a gyógyszergyárak eröltették a dolgot??. Na mindegy, ez itt off)

szóval lesz neki egy végletekig kimerült anyukája...az jó lesz.

Én is együttérzek veled és azért is próbálok veled és rajtatok gondolkodni, de ne mártir legyél, hanem anya, feleség és nő.

pusz

Igazad van,teljes mértékben egyetértek veled!Már erre Én is gondoltam,hogy átváltoztatom teljesen az időbeosztásom,mert nagyon szeretek a lányommal lenni.És nem szeretem a háztartást sem elhanyagolni!De ha az fog segíteni,hogy hajnalban kellek fel és főzök meg,vagy pakolászok,akkor inkább ezt fogom választani.Igaz,hogy ahogy írod nagyon kimerítő,de megéri!Ezt a kapszulát doki ajánlotta neked?Ezen az elérhetőségen rendeled meg?Nagyon jónak hangzik,mert idegrendszeri károsodásra is írják.Nekünk úgy van,hogy a jobb agyféltekéje kisebb,mint a bal :( Ti is jártok fejlesztésekre?

Köszönöm együtt érző szavaid és Én is kívánok Neked a továbbiakban is nagyon sok kitartást és rengeteg türelmet.A lányodnak meg jó egészséget.

Kérlek,ha van kedved és időd engedi akkor várom üzidet,akár priviben is.Ha csak volt egy nehéz napod és csak együtt érzésre vágysz,Én szívesen fogadom.És örömmel is válaszolok is rá,persze,ha csak nem zavarlak vele.Köszi a segítséget!!!!

Nyilván a hiperaktivitás tesz néhány kanyart a történetbe. Az én hisztisem még csak 1.5, de tipikusan így csimpaszkodik rám néha a konyhában, hogy vele foglalkozzak, ne a főzéssel, de éhen csak nem maradhatunk. Ráadásul mellé még a 4 éves is bontja a lakást. Ilyenkor én eltávolítom a hisztibajnokot, megy a szobájába/kiságyába, s míg kitombolja magát, én is lenyugszok kicsit, ahogy te is írtad, és az ebéd is készül.

Egyébként a nagy nekem sem volt se sírós, se hisztis, a kicsit talán ezért is viselem nehezebben. S tény, hogy így, hogy nálunk van tesó, könnyebb figyelmen kívül hagyni a hisztizést. Sokszor az is működik, hogy a naggyal leülünk valamit játszani, s a kicsi is jön érdeklődve, a hisztit pedig el is felejti.

Nekem egyébként a kicsi babának volt ilyen, hogy örökké sírt, bármit csináltunk vele. 3.5 hós koráig a babakocsiba sem tudtam berakni, játszótérre is úgy jártunk a naggyal, hogy a kicsi rajtam kenguruban. Kiértünk a játszótérre, a kicsi üvöltött. Kb. 10 perc alatt elaludt, aludt fél órát a kenguruban, aztán üvöltött tovább, úgyhogy hazamenekültünk. Nálunk az első 1 év volt ilyen, hogy lépni nem tudtam tőle kettőt, és a házimunkát, főzést csak este ill. hétvégén tudtam elvégezni, mikor a férjem itthon volt (hajnalban nem tudtam kelni, mert ha kijöttem a szobából, rögtön ébredt, ha délután az ágyában aludt és én elmentem hazulról, akkor is). De nálunk szépen lassan elmúlt.

Tény, hogy az elején kemény munka volt elfogadni, hogy másodjára egy ilyen kis 0-24-es bőgőmasinát sorsolt az élet (a bátyja igazi mintababa volt). Szépen lassan elfogadtuk hogy ő ilyen, s szépen lassan ő is változott, ahogy nőtt egyre könnyebb volt vele. Ezek a hisztik újkeletű dolgok nála, de bízok benne, hogy néhány hét alatt rendeződik majd. Évekig biztos, hogy én sem bírnám idegekkel. Minden tiszteletem a tied, hogy így küzdessz, és nem adod fel, keresed a megoldást.

Mi lenne, ha "kihagynád" a szokásos forgatókönyvet, amíg eljutsz a szobábaküldésig és mindjárt az elején megbeszélnéd vele, hogy most főzöl, és addig ő menjen be a szobájába játszani vagy ha szeretne a közeledbe lenni, akkor a konyha egy sarkában babráljon valami érdekessel, amit nem mindig kaphat meg (veszélytelen konyhai eszközökre gondolok pl.) Ha nem működik így, akkor rögtön átléphetsz az általad végső megoldásként írt bezárod a szobájába verzióra.

Ő várhatóan rövidebb ideig hisztizik, Te közben haladsz a munkával, és több, mint valószínű, hogy hamarabb végzel is, mint a most alkalmazott változatnál, hisz Ő mindenképpen hisztizne. (ezek azok a bizonyos játszmák, amik mindig ugyanúgy zajlanak:)

Előbb-utóbb megszokná, hogy akkor küldöd a szobájába egyedül, ha olyasmi dolgod van, ami egyedül könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb, és a jutalmazás pedig az lenne, hogy hamarabb kész vagy, és mehettek a "dolgotokra" együtt.

Valamiképpen pedig csak meg kéne akadályozni, hogy főzéskor ne tébláboljon ott, mert csunya baleset lehet a vége.

Ha nincs saját szobája,amit esetleg kis ajtóval el lehet zárni (annak rácsos félajtók is, amin azért belátsz rá, de ő nem tud kijönni, akkor ilyenkor pl. járóka. (én sosem szerettem, de bizony néha hasznos lehet)

Úgy látom a leírtak kicsit félre érthetőek voltak :(

Én is így teszek.De ha láb alatt van,mert jön oda és nem hagy csak folyton lóg a lábamon és hisztizik,verekszik.Ekkor próbálom lefoglalni először: kockázás,rajzolás...néha bejön,teát akkor nincs is gond vele kb: 5-10percig.De mikor semmi nem használ,még a csend se hat rá,tehát,hogy figyelmen kívül hagyom,vagy a mese a tv-ben sem jön be neki,mint legtöbb gyereknél..Mert Ő neki épp az a baja,hogy ki akar menni az udvarra,akkor fejem tetejére is állhatok,akkor sem fog neki semmi tetszeni.Mert rendkívül kitartó,akár milyen következetes is vagyok vele,vagy határozott.Így elég nehéz figyelmen kívül hagyni,szerintem!!!Mikor már végképp nincs megoldás és nem nyugodott meg semmire,még a hideg víz sem használt,akkor nincs más módszer.Mert szerintem már más ilyenkor rég megtette volna.Vagy jól elfenekeli,idegességében :( Én inkább bezárom a szobájába egy rövid időre,hogy mind a ketten kifújjuk magunkat,és valamelyest átértékeljük a történteket.Volt mikor 5-10perc után elkezdett játszani csendben :D

Tehát nem biztos nála egy módszer sem,kiszámíthatatlan.És nem biztos,hogy ha ma hatott akkor holnap is fog működni!Szerintem képzeld bele magad ebbe a szituációba magad és,hogy hiába nem törődsz vele,Ő jön csimpaszkodik rád-Anyaaaa..tá-tá,oda..ááááá!Csak sír,sír,fáradhatatlanul.De közben Te jösz-mész a konyhába,mert főznél,és ahogy fordulsz meg,Ő folyton a lábad alatt van.Netalán tán még egyszer fel is lököd a lendülettől :( Majd jönnek a praktikák hasztalanul.Először kedvesen,majd később emelt hangon.De közben alig haladsz valamit.Épp csak megpucoltad a krumplit.Neked mennyi idő alatt nyugszik le a gyermeked?Mert az enyém nem adja fel olyan gyorsan és könnyen.Hát az viszont szerintem is jó lenne már,ha az Én lányommal is lehetne beszélni.Ettől is várom a megoldást :) Ja..a barátnőm nem vállalja,mert kettő perc alatt kiakasztja,és hív,hogy menjek érte,mert nem tud rá hatni :( A nagyiék szintén,pedig minket is felneveltek.Azért ilyen nagy a problémám :( Mondják mindig mikor haza érek,hogy hát nem irigyelnek.Anyukám is megjegyezte már nem egyszer,hogy hát kislányom nem irigyellek,nehéz lehet egész nap. :(

Talán az idő mindent megold.Vagy egy jobb pszichológus :)

Egy kis ízelítő. Tekintélyelvű nevelést pártolóknak nem ajánlom ezeket a könyveket.

Thomas Gordon: P.E.T. A szülői eredményesség tanulása A gyereknevelés aranykönyve

„A szülőket vádolják, de nem képzik. Évente sok millió új anya és apa „veszi fel” azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecsemőt, aki majdnem teljesen magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, és úgy nevelni, hogy tevékeny együttműködő és hasznos polgárrá váljon. Van-e ennél nehezebb és igényesebb munka? És hány szülőt tanítottak meg rá?”

A szerző a humanisztikus pszichológia egyik legnagyobb képviselője, aki klinikai pszichológusként és szülőként ad a gyakorlatban használható tanácsokat a gyermekneveléshez.

-------------------------------------------------

F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…

„- hangzik el százszor nap, mint nap majd minden családban. Vajon mi az oka annak, hogy a „megmondással” akkor is újra meg újra próbálkozunk, ha nyilvánvaló, hogy hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, ami a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Lényegük az, hogy közléseinknek háttér üzenetük is van: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, amit a másik fél- már a kisgyerek is- pontosan érzékel, de mindaddig csak ugyanilyen kendőzött –indulatban, cselekvésben megnyilvánuló- formában ad rá választ, amíg ő maga nem kap nyílt, szavakban megfogalmazott „eligazítást”- éspedig nem a tennivalóiról, hanem az indulatokról, igényekről. A tapasztalat szerint minden ember megtanítható saját érzelmei és eddig rejtett, nem vállalt szándékai felismerésére, megfogalmazására és egyenes közlésére.” Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző.

Pingumaci!

Szerintem is komoly probléma, hogy nem EGY módszer mellett teszed le a voksod, hanem próbálkozol ezzel is azzal is.

A kislányod nem tudja, hogy "merre hány méter", mert a fentiek alapján valószínűsítem, hogy ugyanabban a szituációban másként is reagálsz. Értem, hogy mindig új és új dolgokat próbálsz ki vele, hátha hat valamelyik, de ez nem olyasmi, mint a fájdalomcsillapító, hogy beveszed és 20 perc múlva hat. (Tudom, hogy hülye hasonlat.:)

Tartsd ki egyfajta reagálás mellett, azt alkalmazd néhány hétig, hónapig. Tudom, hogy nehéz, de megéri.

Írtad, hogy sok neveléssel kapcsolatos könyvet olvastál, én is ajánlanék néhányat, ha még nem ismered:

Thomas Gordon: PET (A gyermeknevelés aranykönyve, A szülői eredményesség tanulása)

F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam

(Az utóbbi a Gordon könyvre épül szerintem. Mindkettő olvasmányos, kellemes kikapcsolódást is nyújt.)

Eric Berne: Játszmák

Én is hiszek a következetességben, és igaz, hogy roppant fárasztó, és a világon a legnehezebb dolog. DE: a következetesség nem egyenlő a szigorral és a feltétel nélküli engedelmességgel. Vagyis a a tekintélyelvű nevelésben a lehető legkevésbé sem hiszek.

A neveltetésünknek, családi mintáknak, társadalmi elvárásoknak, tapasztalataiknak, stb. megfelelően alakul az értékítéletünk, így mást gondolunk dolgokról, és más érzést is kelt bennünk.

Vagyis hiába hiszek a következetességben, mégsem tudok és akarok veled egyetérteni. De ez így van rendjén, hisz mások vagyunk.

Az sosem érdekelt, hogy népszerű leszek-e avagy sem, azmiatt, hogy leírom a véleményem.:)

Sajnos most abba maradt,mert pont terhes lett a pszichológus.De járunk elég sok fejlesztésekre.De kimondottan a hiperaktivitás miatt gyógyszert akartak felírni most,de nem fogadtam el,sőt nagyon elleneztem.Még nagyon kicsi ahhoz.Meg elég neki most ez az epilepszia elleni szirup is :(

Várom,talán kinövi,reméljük.

Az Én kicsi lányom igazi csavaros eszű,skorpió!

A legelvetemültebb fajtából.De ugyanakkor segítőkész,gondoskodó,már most huncutkodik,viccelődik.És elég okos is ezek szerint,ha ilyen nehéz fejtörést okoz az Anyjának!

Tudom mindenki azt mondja,ha látja,hogy mert el van kényeztetve,azért ilyen hisztis :( de mikor látják,hogy ott hagyom a hipermarket közepén fetrengeni.Persze közben nézem a szemem sarkából.Lassan távolodom...Majd gyorsan szalad utánam megfogja a kezem és megyünk tovább,mintha semmi nem történt volna.Persze megdicsérem,hogy vissza jött és szót fogadott :)

Tehát az idők múlásával,azért nekem is volt elég sok siker storyaim.A végén mindig sikerül valahogy jobb belátásra térítenem.Csak néha nem mindegy meddig tart,egy-egy ilyen kirohanása.Mert mindenkinek egyszer elszakad a cérna,nem de???Helga is eléggé határfeszítős,ahogy Te is jellemezted és betegsége is frusztrálhatja,ami szintén a dolgát nehezíti,egy egy feladat közben.Tehát neki nehéz kihívás egy magas székre felmászni,vagy a nadrágját lehúzni,mert egy kézzel akarja végrehajtani.Figyelmeztetni kell rá,hogy van másik keze,de még ha segít is magának a másik kezével,akkor sem egyszerűbb a feladat. :(

Talán ez is lehet számára gond és elviselhetetlen egész nap megküzdeni az apró,ám számára nehéz feladatokkal :(

De igyekszem mindig a következetességre oda figyelni,és ha kell határozottan lereagálni a dolgokat.Csak mostanában egyre nehezebbek a harcok,ahogy nő a drágám :( És mi vár még rám?Vagy rátok?Kamaszkor...