Segítség! Kiakaszt az anyósom! (beszélgetős fórum)
Ezt biztosan jól is tetted.
Az első, rövid életű házasságomban volt egy após, de talán a hangját sem hallottam.
A (második) férjem édesapját nem ismerhettem meg.
:)))))))
Érdekes, nekem az apósommal voltak harcaim! Az is csak azért, mert számára a fia egy nagy senki volt, mert nem volt hajlandó fejet hajtani. Én meg nem viseltem el az autrokrata marhaságait.
Az idő mindenképp telik. Akár sárkányszelídítéssel, akár csak passzív utálkozással.
Viszont nem mindegy, hogy közben hogyan érzem magam: csak passzívan utálom, vagy legalább megpróbáltam, amit lehetett...
(Aranyos a hasonlatod, nekem a Himalájával kapcsolatban semmi nem jön zsigerből.)
Ami azt illeti, agyonütni mégse lehet.
Meg kell próbálni kijönni vele. Optimális esetben a házastársunk mellettünk áll.
Vannak a vele született tehetségek. :)
Na de az más kategória.
Azt gondolom, az intelligencia hiánya, vagy a nem megfelelő készlete.
Ez az elfogadom a másikat olyannak amilyen, nagyon nem működik a mai napig se ebben a kategóriában (se).
Így így! Jobb a békesség.
:)))) A munkaebéd! Aki elkészíti annak munka, meg annak is aki megeszi!
De eltértünk az eredeti témától! Nem tudom mit segíthetünk a fórum indítójának? Mivel minden helyzet más, célfeladatot kitűzni képtelenség! Talán a megelőzés! Kérjen tanácsot, hallgassa meg, aztán legszívesebben azt írnám felejtse el::))))
HÚ!!!! Előjött belőlem a gonoszabbik énem! Megyek is aludni. Legyetek jók,ha tudtok a többi nem számít
Persze.
Van ismerősöm, élelmiszermérnök is volt, meg jó háziasszony is, mégsem tudta megcsinálni a grízes tésztát. Sosem sikerült neki. Aztán mire végre egyszer úgy nézett ki, hogy kezd rájönni, addigra a férje cukorbeteg lett...
Nem gondoltam bele, hogy egyáltalán van kockázata. Ez meg a tapasztalatlanság. :D
Mindegy, mert finom volt, de a meghökkenésre emlékszem. Szerencsére azonnal kapcsoltam, nem bántottam meg Nagymamát.
Ok.ilyen is van.
De ha már ott az asztalon a kipakolt cucc hozzá...érted ugye?
Mondja h nem tudja megcsinálni..ennyi..nem?
Hát ha ő úgy tudta?
Egyszer a saját nagyanyámmal értettük félre egymást. Apuéknál a másik nagymamám főzött, sváb lévén, a tésztát Nudel-nek mondta, nudlinak.
Kértem anyai nagymamától "mákos nudlit", hát nagyot néztem, amikor sima mákos tészta helyett mákos nudlit kaptam. Szegénykém megcsinálta a kedvemért. Én pedig azt is bedörgöltem, miután rájöttem, hogy akaratomon kívül egy újfajta ételt kaptam - nudlit nemigen főzött Nagymama.
Köret ok ...na de grízes tészta helyett ne ezt tolja a képembe😁
Bár már megtudom csinálni magamnak az eredetit❤️
Én is meglepődtem, amikor láttam a TV-ben.
Lám, attól is lehet kivétel, ami annyira megszokott, hogy azt hisszük az egyetlen lehetőségnek.
Szóval: attól, hogy másképpen készíti, még nem biztos, hogy megbolondult. Simán lehet, hogy más tájegységben nőtt fel.
Nem néztem külön utána, de igen, létezik prézlivel pirított tészta. Sváb ételben. Az Ízőrzők sorozat óbányai adásában ilyennel tálalják a paprikás csirkét. Kipróbáltam, és nagyon könnyű köretnek találtam!
(a csirkepaprikás 10:56-nál kezdődik9
Ahhoz, hogy okoskodjon valaki, előbb okosodnia kellene. Talán.
Vagy ki tudja?
...Hogy ne tiszteljük a másik embert, ehhez pedig nem tudom mi kell... Modernség? Önbizalom? Hamarabb valami olyasmi, amit "önértékelési zavarnak" lehetne nevezni.
No, mindegy is. Igaza van Kerinezsuzsinak, jobb a békesség!
Így van! :)
Nálunk is akadnak néha kis konfliktusok, de megoldjuk.