Segítség! Kiakaszt az anyósom! (beszélgetős fórum)
:DDD
Talán....
Olyat én is. :D
Csak sajnos több az életképtelen" Ember, mint nő.
Vagy a oici lánya. Mert nem csak a fiús anyukák lehetnek ilyenek.
Ismerek nőt, már házas, gyerek is van, de még mindig anyuka főz, még a melltartóját is anyukával mosatja.
Nézhetjük máshogyan is:
Jót akar neki, kitörli a fenekét 8-12 éves korában is, a reggelit is megcsinálja neki 18 éves korában, a szobáját is takeszolja 20 évesen is, a bögréket tányérokat is anyuka viszi vissza a konyhába stb.......
Az Ember segítség nélkül nem találja a farmerját, a pólóját.....
Tisztelet a kevés kivételnek!
És a szöveg: Ugye hogy én csinálom a legjobban a pörköltet!????
:DDD
Nem, nem a drága mama, csak a pici fia azt SZOKTA MEG. :D
"Egy anyós elsősorban anya, s a saját gyerekének többnyire nem akar rosszat."
Ja, a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Ha nem te vagy a fórumindító, akkor ki vagy? Mert úgy beszélsz, mintha ő lennél :-)
Egyébként ha láttad rajta, hogy ahogy jobban érzi magát, máshogy gondolja, akkor miért kellett volna még külön is mondania? Vagy miért nem kérdeztél rá, ha láttad? Mindent meg lehet beszélni!
Utólag meg panaszkodsz rá!
Igen, "vagy"! :-)
Húzod a nyelvem, Bözsi néni, hát legyen!
Egy anyós elsősorban anya, s a saját gyerekének többnyire nem akar rosszat. (A menyecskék néha rájátszanak erre, és feszítik a húrt, amíg csak lehet.)
Pedig anyós "pajtás" is mondhatna viccet...
Mondjam?
Egy anyának 20 év kell, hogy embert neveljen a fiából. Aztán jön egy kiscsaj, és 5 perc alatt majmot csinál belőle.
Nem én vagyok a fórum indító!
Tudom mekkora dolog ez nekik, nagyon sok mindenen mentek keresztül ennyi év alatt, rengeteg szomorúság érte.
74 éves, nem halálos beteg (szerencsére), de ez a műtét életmentő volt. Pár hét és jobban lesz, legalábbis ezen vagyunk!
Mérges vagyok rá, mert eddig mindig mindent megbeszéltünk, de most igazából inkább azt láttam rajta, hogy nincs kedve ehhez az egészhez, aztán ahogy napról napra jobban lesz, már máshogy gondolja. De basszus akkor szóljon! Mindent meglehet beszélni!
Hát már a fórumod címe sem a dícsérő nóták kategóriájában van :-)
Annyiszor olvastam már, hogy minek dumál bele az anyós a dolgainkba. Akkor a meny minek dumál bele az anyóséba?
Tudod, hogy nekik mekkora dolog, hogy leéltek egymással 50 évet? Nem kis dolog, szerette volna megosztani az örömét a családdal, plusz gondolom nem minden nap látja őket, tehát ez lehetőség lett volna egy nagy családi örömködésre. Talán utoljára... bár nem tudom, hány éves anyósod és milyen beteg.
Te örülnél neki, ha ő a saját szája íze szerint intézné a te házassági évfordulódat?
De ezen már átesett, kész. Meddig kell hallgatnia, hogy mi lett volna, ha ….
Az 50 év meg most van, hagyd, hogy ünnepeljék, akkor is ha gyenge és esetleg ledől a buli közben!
No igen, anyóst szidalmazó fórumokból van számtalan.
Azok a szemét anyósok meg nem nyitogatnak menyt szidalmazókat.
Ja, mert a menyek biztos teljesen hibátlanok, és mindent sokkal jobban tudnak...
vagy ...
Ha már úgyis volt ünneplés, miért nem lehettek ott a többiek? A sajátaranylakodalmuk miért nem lehetett olyan, amilyet szerettek volna?
Mert te úgy gondoltad?
Anyós csinált volna veled ilyet, már szidnád hetedhét határba!
Szervusz!
Először az jutott eszembe, hogy nyitok egy fórumot "Kiakadok a menyemtől" címmel, de azután erről lebeszéltem magam, inkább Hozzád intézek pár szót...
Mert "az anyós kérdés örök téma"...
...Leírta már itt valaki, hogy az anyós akkor jó, ha porhanyós... Viccnek jó..!
Csakhogy: egy anyós porhanyósítása nem megy mindig zökkenők nélkül.
Nekem akkor lett elegem, amikor ráébredtem, hogy a kedves menyemben fel sem merül, hogy az anyós-meny kapcsolat MELLÉRENDELŐ VISZONY, amennyiben én, az idősebb, (kvázi tapasztaltabb) is úgy határozok.
Nos, egy cseppet sem boldog pillanatomban úgy döntöttem, hogy kiállok a potenciális szolgálattevői sorából.
Felnőtt emberek, szívesen segítettem nekik, és segítenék továbbra is, de ha ez azzal jár, hogy kiterjed rám is a "diktatúra" - ebben nem vagyok partner.
Neked nem kötelességed őt "nevelni", megmondani, mi hogy van.
Hogy levonta-e a tanulságot, vagy nem, azon sem változtathatsz.
De odaülhettél volna az ágya szélére egy jegyzettömbbel, megbeszélgetni, ő hogyan szeretné az ünnepséget (a család nyilván nagyon fontos neki, talán ez lenne az az alkalom, hogy még láthatná őket), és úgy egyeztetni, hogy az lehetőleg mindenkinek jó legyen.
Én nem biztos, de én nem ő vagyok. És nekem nem lesz 50. házassági évfordulóm sem sajnos (elváltunk).
Akkor is meg kellett volna velük beszélni, esetleg meggyőzni, hogy halassza.
Nem gondoltuk, hogy két héttel a műtétje után, ez neki ennyire fontos, főleg hogy csak fekszik, felkelni is csak segítséggel tud.
Te kívánkoznál társaságba ilyen állapotban?