Utálom az anyósomat! (beszélgetős fórum)
helló kedveseim.
asszonyok, lányok, csajszik, sorstársaim...
legyetek szívesen jelezni ha még él ez a fórum.
Anyós alkoholista, pénzsóvár... stb...stb... nagyon durva dolgokat olvasok. Hihetetlen mit ki nem áll némelyikőtök... Leírom az enyémet is:
A mostani párommal egy borzalmas kapcsolat után ismerkedtem meg, aki nagyon megértő, jobb embernek ismerem, mint akikhez a 32 évem alatt eddig "szerencsém" volt. Hamar összekötöttük az életünket, mert "éheztük" egymás társaságát. Ő Anyujával él, megvette azt a lakást (a párom),amiben már több generáció óta laktak... igaz, a nélkül is lakhattak volna benne, hogy megveszik, de valamiért így látták jónak. A hitelt a párom fizeti. Anyukájával eleinte kijöttünk, sokat voltam a páromnál, de otthon is ( Anyum beteg, sokat kell foglalkoznom vele is ). A problémák elkezdődtek: Pl. nem kopogott a wc-n, én meg ott voltam (szerencsére van rajta zár, így nem nyitott végülis rám). De ugyanígy a fürdőbe is, épp a kádban ültem, szappanos volt az arcom, így csak azt hallottam, hogy valaki bejön, azt hittem a párom, mert van, hogy együtt fürdünk, így nem szoktuk zárni az ajtót. De anyósom volt kopogás nélkül (pedig hallania kellett, hogy csobog a víz), aztán ugyanazzal a lendülettel, amivel bejött, ki is ment. Wc-zés után a kezét akarta megmosni gondolom... Mondjuk ezt én mindig úgy oldottam meg, hogy ha láttam hogy ott van, vagy bekopogtam, és kiszólt, hogy "itt vagyok", akkor a konyhában mostam kezet, elvégre az ember feltalálja magát (legalábbis én), ott is van csap. Értem én, hogy xx éve ott lakik, a megszokásainak rabja, és én vagyok a "betolakodó" (ezt a szót nálatok olvastam, és elloptam tetszik :-D), de azért ha pl. hozzám vendég jön, de teljesen mindegy milyen státuszban ott van valaki, akkor azért figyelek rá. Szóval egy kopogás nem kerül semmibe, de megkímélhet egy kellemetlen helyzettől. Mellesleg az illem is úgy kívánja, hogy az ember kopogjon. Azt nem is kell mondanom, kitaláljátok, hogy ez még egy kevésbé intim helyzet volt, amiben megzavart, mert volt olyan is, hogy a párommal épp szeretkeztünk, és akkor akart bejönni hozzánk. Igaz akkor kopogott, de már nyitotta is volna befele az ajtót, ha ki nem ordítok, hogy : Most nagyon ne...!!!! Szóval "Anyóssal" együtt lakni nem leányálom. A konyhában való cigizése állandó feszültségeket szül bennem. Gyűlölöm, hogy ott cigarettázik, ahol mi eszünk. Az a helyiség nem arra való. Most, így télen ha kint van, utána kitárunk ablakot ajtót, és ilyenkor teljesen kihűl a konyha jéghidegben kell elkezdenem főzőcskézni, ha nem éjjel akarunk enni, mert az is idő, amíg újra bemelegszik... Az a baj, nincs erkély, a saját szobájában pedig nem akar rágyújtani. De egyébként is zavar, hogy a lakásban dohányzik, mert beveszi a tapéta, az előszobában felakasztott kabátok, minden. Múltkor a párom szerelt egy konnektort a wc-be, hogy ott is legyen fűtés, mert most nincs, és megkértem rá, hogy amíg ott vagyok, legalább had kapcsoljak be egy kis hősugárzót(régebben volt petefészek-gyulladásom, akinek szintén, az tudja, milyen "kellemes" tud lenni). Kicsit több, mint egy éve vagyunk együtt, ezeknek a problémáknak a jó része már tavaly kezdődött. Akkor annyira magamra vettem ezeket a dolgokat, és meg akartam oldani, hogy belebetegedtem... ( én hiszek abban, hogy ami bennük zajlik, az betegség formájában kiütközik a fizikai testre, hiszen az ember belülről mérgezi magát.) Agyhártyagyulladásom volt, ami nem egy veszélytelen betegség, és nálam olyan fokú fejfájással járt, amit el se tudtam addig képzelni. Az orvos közölte a párommal, és a barátnőmmel -mikor végre kórházba kerültem- hogy túl későn hoztak be... gondolhatjátok mit éreztek akkor. De a lényeg az, hogy valami csoda folytán felgyógyultam, és hálás vagyok minden napért. Mindenesetre ez a betegség valamit jelzett nekem, azóta figyelem a "jeleket". Tudom, hogy változtatnom kell az életemen, mert én meggyógyultam, de a probléma megmaradt... A párom fizeti a lakást, ha albérletbe megyünk, akkor ugyanúgy fizeti a lakást (amibe benne se lakik, mert anyuja maradna ugye benne...), meg még az albérletet is?! Ez nagyon nem jó. Mindenesetre elkezdtem jógázni, ami nagyon sokat segít nekem. Azóta rengeteg érdekes dolog történik velem... Úgyhogy nagyon remélem jó úton haladok valami felé. Megoldódnak a problémáim, ÉS OLYAN ÉLETET ÉLHETEK, AMILYENRE MINDIG IS VÁGYTAM. Ebben bízok. Nektek sok ugyanezt kívánom, sok erőt, és kitartást!
Kedves Mindenki!
Szintén anyóséknál lakok. 20 éves vagyok, párom 23. 19 évesen költöztem oda, úgy, hogy párom és az édesanyja erőltette a dolgot. Elkezdték a szobát felújítani anélkül, hogy én azt mondtam volna "igen, szeretnék". Az első pár hónapban nem volt probléma. De sajnos ahogy az idő telt, egyre nehezebbé vált az együttélés. Párom a tipikus "anyuci kicsi fia", egyszerűen nem akar önálló lenni. Így elköltözni sem. Anyósom pedig ... Igazi boszorka. Hiába igyekszek, hiába végzem el a házi munkát, fizetünk havonta 60ezer Ft-ot... Semmi sem jó Neki. Minden hónapban nagybevásárlást csinálunk párommal, volt hogy ugyan olyan wc papírt vettem, direkt, mint amit Ő szokott, csak családi csomagban, mert úgy olcsóbb volt... De persze az nem volt jó, mert "vékonyabb". Sokszor nem tudok már mit kitalálni, hogy a kedvébe járjak. Napi 1,5 órát utazok és a munkahelyemen 8 órákat dolgozok, de van hogy többet. Hétvégente szoktam sütni, direkt a kedvenceit. De van olyan eset is, amikor hétközbe csinálok valamit, persze Ő abból nem eszik, általában amit én készítek, az nem kell neki, pedig ... Jobban főzök, mint Ő (talán ez a gond?). A lakásban állandó cigifüst terjeng, mivel ott dohányzik, nem jár ki, pedig KERTESHÁZBAN él.
Tudom, én vagyok a betolakodó, de úgy gondolom, hogy nem csak az én dolgom alkalmaszkodni, főleg úgy, hogy nem én akartam odaköltözni. Szerelmes vagyok, ezért tűrök, de sajnos igen gyakran párommal pont az édesanyja miatt veszekszünk.
Nem tudom mit tehetnék, költözni nem fog a párom, mert manipulálva van a pénzzel, úgy gondolja, hogy az anyja nélkül "nélkülözne". Gondolhatja mindenki, hogy ez nekem hogy esik, de amíg a rózsaszín köd nem száll fel, sajnos nincs mit tenni, csak tűrni és tűrni.
Ezeket csak azért írtam le, hogy Bernadettaa ne érezze magát nagyon egyedül. :)
Nagyszerű, amint módod van rá menjetek el onnan. Nem kötelező maradni,sőt...A párod 41 évesen még anyuci pici fia, nagy szó egyáltalán hogy oda vitt.De még mindig nem érted, ő van otthon, te ott egy bérlő vagy aki két éve ott él. Nem kell telesírni a netet, lépni kell.Amúgy találsz itt olyat aki utálja a párja anyját.Amúgy ne írj nekem privit, ettől nem változik a véleményem. Tapasztaltból tudom, ha kerülgetnem kellet volna a anyóst biztos nem szeretném ennyire.... Külön konyha a békesség biztos záloga.Persze azzal is járt hogynem tálalt elém a mama, az meg hogy ahol élek ott megcsinálom amit kell , már bocs de ez a leg természetesebb.
Mennyit kér, a lakhatásért, vagy csak a rezsibe szálltok be?
Nézd!
Ha a Párod ezt tűri, akkor a Pároddal is van gond....
Nem egy hibás van, mikor érted meg?