Segítség! Kiakaszt az anyósom! (beszélgetős fórum)
Akkor ez nem kérdés!
Maradjon ott, ahol lakik, a másik meg a fiadé. Nem kell arra várni, míg választ.
Ha meggondolják magukat, bármikor cserélhetnek. Ez a gond máris kipipálva! ;)
az jó kérdés,
eddig a fiam ott hagyott 250-ezret,
de ez nem lesz mindig igy,
jó lenne ha hiszti helyett a munkában ,,,önmegvalósitana,,,
még a házat sem kell eladni,
van amiben laknak,meg van egy lakótelepi amit befektetésnek vettek,
egyik ide ,másik oda,
de ehhez az kell,hogy a drága eldöntse melyiket akarja,
az egyik itt van,a lakótelepi a megyeszékhelyen,
csak választani kéne neki,nem hisztizni,
de azt könnyebb,
Én is ezt mondtam a fiamnak,írjon le mindent mit szeretne. De azt mondja,forditva kéne írni,mert úgysem lenne jó,ahogy ő képzeli.
Már arra rávettem, hogy legalább a vállalati jogásszal beszéljen.
Az is azt mondta,jussanak egyezségre, de beszélni sem hajlandó a dologról.
Úgy meg nehéz egyezkedni.
Minek igyekezzen, ha a fiad rohan oda?
Válásnál meg kell osztani a vagyont. Akkor minél előbb el kell kezdeni! Időhúzásnak semmi értelme sincs.
A gyerekek meg nem hülyék, sokszor okosabbak, mint a szüleik! Sajnálom őket...
a békülésre semmi esélyt nem látok,
az lenne jó ha megegyeznének azon ami van,
mindkettőnek lenne lakás,kocsi,
kezdhetnének valamit még,hiszen csak 42.évesek,
mehetne dolgozni,mint más asszonyok,
de ilyen mentalitással nehéz lesz,
Valami szerintem sem kerek, de arról nem szól a fáma.
Anyós-vej pedig azért más, mert ha gond van, a lányának mondja el az anyós a gondokat.
Én meg úgy szeretem a vejemet, ahogy van. A menyjelöltemet is.
Semmi sem lehet tökéletes, ezért apróbb hibákra nem adunk. Javíthatók! ;)
Nézd, tényleg megrázó sorok, de ennek a történetnek is két oldala van, és mi itt csak az egyik oldalt látjuk, olvassuk. Mondjuk, nekem eleve kissé visszatetsző hálát emlegetni a gyerekünkkel kapcsolatban. Én úgy gondolom, hogy azért csak úgy, minden ok nélkül, nem szakítja meg egy gyermek a kapcsolatát a szüleivel.
Mondom ezt úgy, hogy már magam is a anyós vagyok, igaz lányos anyós, és viccek dacára az a tapasztalatom, hogy anyós-vejnek könnyebb dolga van. Mert kevesebb a súrlódási felület.
csak a gyerekek miatt csinálja,
ne érezzék annyira a hiányát,hogy nem otthon alszik,
Hmmm, elég érdekesen gondolkodik. Tényleg el kell válni, hogy keressen munkahelyet. Így kénytelen lesz. Most akkor "önmegvalósíthatja" magát.
A fiad helyében pedig nem hagynám magam ugráltatni esténként.
hát,nemtudom milesz a vége,
az hogy válás az tuti,mert inkább itt van a gyerekekkel,csak nekelljen ott lenni,
pedig minden ami a házon meg az udvaron van,azt ő csinált,
mostmeg rosszul van ha ott kell lenni,
a menyem nem akar egyezségre jutni,
most tessék-lássék keres munkahelyet,de nem igazán akaródzik neki dolgozni,
pedig francia tanári diplomája van,
de ő most önmegvalósit,amiből meg nincs bevétel,
hát????????????
Persze, hogy nem csak az anyósok! De ugye a gyerekek miatt meg kellene sok dolgot beszélni. A fiad helyében nem loholnék haza az ország másik végéből! Vagy szól a menyed neked, mert szóba álltok egymással, vagy nem kéne kiszolgálni most is a fiadnak őt. Előbb-utóbb elgondolkodna talán, hogy jobb a békesség. Ha meg nem, akkor ne rángathassa a fiadat. Én nem ugranék a helyében. vegye már észre magát! ;)
Elméletileg az ember szóból ért, főleg egy tanár. Persze akadnak - rossz - kivételek is. :(
mi most elég faramuci helyzetben vagyunk,
az egyik fiamnak megfeneklett a házassága,
7-ik hete hogy itthon lakik,
kb 8-éve látom hogy baj lesz,
a menyemet párszor kissé helyre kellett billenteni,de mindentől függetlenül,jóban voltunk,
tudta ha vigyázni kell a gyerekekre,csak szólni kell,
persze most,nem vagyok jó,
az apjuk vágtat haza sokszor az ország másik végéből,hogy hazaérjen ha megy tanitani este,
pedig én itt vagyok segitek,
azt mondta, nem kell,
pedig a gyerekek úgy is itt kötnek ki,mert az apjuk idehozza,
hétvégén meg mennek mindig valahová,
ha a kicsinek nincs kedve itt marad velem,
mért kell ellökni a segitő kezem azért,mert megengedtem a gyereknek hogy hazaköltözzön,
beszélni nem lehet vele,hisztizik,
akkor csak az anyósok a rosszak?
Olykor igen. Attól függetlenül, milyen férfi az, akit a szülei ellen lehet fordítani?
Nagyon nehéz az ilyet megérteni - nekem.
Gyakran elfelejtik,hogy az Édesanyjuk nevelte fel nekik.
Természetes van féltékeny anyós is,aki nem engedi el
a fiát.A veszekedés nem jó senkinek sem.
Lehetséges, hogy a menyek sem mindig angyalok?
Idézet a cikkből
„Több mint 18 éven át küzdöttem azért, hogy a fiam a vér szerinti családjával szemben is ember maradjon; sajnos nem értem el eredményt, a menyem és családja áskálódása megtette a maga hatását. A fiam azt írta egyik levelében, hogy „azon kevesek, akikkel tartjuk a kapcsolatot, mind egyetértenek velem”. Egyetértenek azzal, hogy a fiam olyan dolgok miatt ordítozik velem, a saját édesanyjával, amik meg sem történtek, csak a felesége állítja, hogy igen, „ezt meg azt mondta az anyád”, és a fiam hisz neki. A menyem sírást mímel, műkönnyeket ejt, hogy a sztorija hihetőbb legyen. Több mint egy éve, hogy nem láttuk az unokáinkat, mert a fiam nem látogat bennünket, nem hozza a gyerekeket. A kisfiuk áprilisban tölti a második életévét, de még nem látta az apai szülői házat. 2018 decemberében megszakított velem minden kapcsolatot, már telefonon sem beszélünk, nem köszöntött fel a névnapomon, és karácsonykor sem jelentkezett. Az eltelt sok év alatt a felesége valótlan állításai és féligazságai miatt nagyon sok gonoszságot követtek el ellenünk. Nagyon fáj a fiam szeretetének elvesztése. Ez egy igazi hullámvölgy, egy olyan érzelmi kavalkád, amit képtelen vagyok feldolgozni. Minden, amit érte tettünk, hiábavaló volt? Az a sok szeretet, amit tőlünk kapott, a gondoskodás, a törődésünk, hogy mindig ott voltunk neki, ha szüksége volt ránk, ez mind nem számít neki. Soha nem hittem, hogy velünk is megtörténhet, de megtörtént, a gyermekem hátat fordított; ha évek múlva szembejönnek velünk az unokáink, nem fognak megismerni bennünket, és mi sem fogjuk megismerni őket.”
Köszönöm!
Nehéz is megérteni, idő kellett hozzá nekem is.
Ja! És hogy el ne felejtsem: nem panaszkodni akartam ezzel, se pedig nem segítségért kiáltozom, csak vázoltam a helyzetet. Azt is csak azért, hogy jelezzem, hogy az anyós-meny huzakodásnak is vannak ám "árnyalatai".
Három évig próbálkoztam a Sárkányocskám szelídítgetésével... Mostanára belefáradtam.
És hogy hogyan is érzem magam mindeközben?
Hát nem jól: látom ugyanis, hogy kellene a segítségem, csak éppen hogy nem tudom megfizetni az árát. (Túl nagyok az igények. Főleg Sárkányocska részéről.)
És ha Anyósocska nem állja a sarat, akkor pisloghat, nincs unokázgatás. És punktum! (No, ez a "cifra"!)