Segítség! Kiakaszt az anyósom! (beszélgetős fórum)
Tekintve, hogy az ő házassági évfordulójuk, ráadásul az arany, ami nem kis dolog, velük illett volna megbeszélni.
"Úgy gondoltuk a férjemmel" És ezt miért nem beszéltétek meg anyósékkal is?
Az én anyósom ma verte ki a biztosítékot nálam. Két hete műtötték, nagyjából örüljön hogy él, mert nagyon nagy műtétje volt, de az a legnagyobb problémája, hogy az 50. házassági évfordulójukra nem hívtunk össze a rokonságot. Úgy gondoltuk a férjemmel, majd ha jobban lesz, tartunk egy kisebb összejövetelt, de besértődött, mert szerinte most kellett volna tartani. Ha csak a legszűkebb kört vesszük, akkor is kb. 25-30 főről van szó, és nem hiszem hogy ez lett volna a legmegfelelőbb alkalom az ünneplésre. Persze a legnagyobb bánata az, hogy a faluban nem tud dicsekedni. Falra mászom tőle! 😡
Szerintem meg akarja bántani, csak nem meri, fél tőle. :D
De akard megbántani. Szólj ha nem tetszik valami
Igen.
Nálunk ilyen ugyan ritkán volt, de mi nem találkoztunk túl sűrűn. Ráadásul én még most is szeretem. A szüleimmel felváltva vigyáztak a gyerekeinkre sokszor. Mi meg az unokáinkra. Így van ez jól. Nehéz lenne máshogy megoldani.
Csak mint tudjuk,nem mindenki emlékszik rá, hogy ő is volt valaha fiatal,és nem örült a hívatlan anyósnak.
Szerintem ez így jó mindenkinek. És nincs vitára sem ok.
Én is veszélyeztetett terhes voltam másodjára.
Leültem anyósom jelenlétében. Ő a többi családtag okulására nyilván, rám se nézve, mesélte el, hogy amikor kezdődtek a fájások, még megfőzte az urának a pörkűttet, és amikor az megette, akkor szólt neki szerényen, hogy talán indulhatnának a kórházba.
ez nálunk is pont igy van,minek üljek a nyakukon,mikor van elég dolguk,ha meg nincs akkor meg pihenjenek,
Mondjuk, magától is tudni kellett volna. Mikor elmegyek unokavigyázóba, csak addig vagyok ott, amíg kell, és húzok haza. Nem tartom fel őket, van dolguk bőven.
Na igen. Az úgy volt, hogy veszélyeztetett terhes voltam, és nem volt telefonunk. Anyós meg vállalta, hogy mellettem lesz, ha bármi probléma adódik. Amiért hálás voltam neki.
Na de reggel hétkor nyomta a csengőt, aztán már nem voltam annyira hálás. Így kapott kulcsot.
Aztán a kölök megszületett, a kulcs meg maradt.
Mindennap jött, ahogyan írtam is, pedig már nem kellett volna, de hogyan mondd meg neki, hogy "anyuka most már nincs szükségünk rád."?
Minket. Aztán megtalált.:)
Volt nekem is rendes anyósom, a (második) férjem anyja. Ő már nincs közöttünk.
Mi a f@szt keresett a hálóban?
Remélem, azóta kiengedte...
:)
Meglepetés elkerülésére a kulcsot belül bele kell tenni a zárba... Tudom, utólag könnyű! :)
Azért más lakásába nem megyünk kulccsal, ha tudjuk, hogy otthon van/lehet. Kopogás nélkül pláne. Telefon ide, vagy oda! Az én szememben ez taplóság. Nálunk ilyet soha senki sem csinált.
Akkor gőzölt be, mikor terhes lettem.
Próbáltam. Sértődés, hattyú halála, stb, ami még meg sem hat. De az a baj, hogy unom óránként ezerszer ezt elmondani. Ráadásul amikor a gyereknevelés volt a téma, és mondtam, hogy én így meg így szeretném, azt felelte, hogy "ez nem így működik". Szerencséje, hogy a döbbenettől nem jutottam szóhoz. De mindegy, itt most tényleg nem az én anyósomról van szó.
Aki egyedül él, annál más szabályok vannak. Két ilyen kolléganőm van, rendszeresen nyitott wc ajtónál végzik dolgukat. Akkor rántják be, ha valaki benyit a z előtérbe... így szokták meg.
Hazaérni úgy, hogy gyerek éhes, tisztába kell tenni, tutul, nyomomban dohogó anyóssal, táskányi hűtetlen nyers hússal, nem leányálom. Még jobbik eset, ha azt kéri, kísérjem vissza a buszmegállóhoz, mint hogy nálam alszik :)
Telefon... rég volt, akkor még nem volt telefonunk. Na de be volt zárva az ajtó. De kopogtatni csak lehetett volna.
Amúgy nem volt tapló. Csak egyedül élte le az életét. Nem is gondolta, hogy fényes nappal ilyesmi is megtörténhet.:)
Most már igen. De én időmben nem volt még senkinek. Megesett, hogy anyósom hirtelen elhatározással disznót vágott, és buszra ült, behozott faluról egy cekkernyi kóstolót. Gyanútlanul sétálni mentem babával, eszembe sem jutott, hogy itthon kellene lennem, sárga földig lehordott, mert az ajtóban kellett állnia egy órát :)
Ja, de mondom, még ő volt felháborodva. Basszus...a saját férjemmel, a saját hálószobámban...ahova ő csak úgy begyalogolt....
Hááát, meg is érdemelte...
:D
Mekkora tapló... ;)
Szép 3 hónap lehetett! :)
Nekünk is van kulcsunk, de soha nem megyünk váratlanul. Feltalálták már a telefont. ;)
Jaj,szegény sokkot kapott.
Ne kérdezd, hogy oldódott meg.
Ma már nevetek rajta, de akkor és ott nem volt vicces.
Na... mégis elmondom, nem tudom megállni.:)
Anyósnak kulcsa volt, és egy szép nap megérkezett, kinyitotta a bezárt ajtót, bejött az üres konyhába, átgyalogolt a gyerekszobán, ahol mélyen aludt a kölök, és simán, kopogás nélkül, benyitott a hálószobába. Ahol mi épp kihasználtuk, hogy a gyerek alszik.:)
Hát el tudod képzelni...sarkon fordult, és elrohant...és még ő volt felháborodva.
Három hónapig nem láttuk.
További ajánlott fórumok: