Segítség! Kiakaszt az anyósom! (beszélgetős fórum)
Nekem igen, mivel még most is van anyósom, akit szeretek.
Nem kell mindig, mindenben egyetérteni. Már én is anyós vagyok. Remélem, hogy velem sincs gond... :)
Én gyerekkoromban un. "nagycsaládban" éltem. Velünk élt az anyai nagyanyám is. Én őt nagyon szerettem, mert megkaptam tőle azt a figyelmet amire nekem akkor szükségem volt. Érdekes módon visszaköszönt ez amikor már idős édesanyám nálunk lakott. A dédunokái nagyon szerették, és még most is megemlegetik. Toleranciát lehetett tanulni rendesen.A"muszáj"együttélést" így utólag tanulási folyamatnak is felfoghajuk. Nem volt ez akkor tudatos.
Visszatérve a fórum témájához, van egy nagyon jó technika, amivel talán le lehet szerelni az"anyósokat" Kérdezz vissza! " Hogy tetszik gondolni?" Amíg kifejti te fölépítheted a stratégiádat. Ez lehet egy szó,hogy nem, és lehet egy egyértelműen megfogalmazott mondat is.
Akinek gyereke van az előbb utóbb anyós lesz.
Vajon eszükbe jut e akkor, hogy nekik is volt anyósuk?
Miért ne?
Ha valaki/k nem lenne/ének okosabbak, a világ sem fejlődött volna.
Azt gondolom, mindig szükség lesz fura' emberekre, akik megmutatják, lehet máshogy is, mint a régi szokások.
Határ túllépésen a tisztelet hiányát értem.
Nem olyan sok, mint régen. Anno azért több generáció élt együtt, és más értékrend szerint.
Manapság mintha divat lenne túllépni a határokat.
Gratulálok a fórumozóknak! Még egy kis nekifutás és meg lesz a 200.
Az élet játszmái! Ki kivel van? Ha háboruságig fajul a dolog az ártatlanok szenvednek a legtöbbet. Legyen az férj, feleség, gyerek! Akik csak sodródnak a nagy harci hullámok közben.
Van az úgy, hogy nem is akarnak a felek megegyezést. Micsoda izgi, hogy a "másik" tehet róla!
Voltam meny, valamikor talán anyós is. Jól csináltam? Ki tudja! Nincs visszajelzés, nem ér az egész egy fabatkát
Kicsit nagyon.Sztem..
Köszönöm😔😘
Háááát izé, a búzadara, meg a prézli kicsit azért más...
A legjobbakat kívánom! Hátha...🍀
Mondjuk én a grizes tésztát nem tudtam megcsinálni ...nekem ez túl egyszerű...anyós felajánlotta majd ő megcsinálja .na de mikor prézlit piritott és rakott rá kicsit ledöbbentem,közölte ö igy tanulta..hát szerintem ez meg ebben a formában nem grízes tészta.
Kaptam hozzá egy jó recit utána azzal müködik😁
Előfordulhat 😔
Van ilyen is...
Remélem, nem válni készülsz... :(
Igen, de ilyesmibe nem kell belemenni. Semmi értelme!
Otthon mindenki csinálja úgy, ahogy akarja. :)
Igazad lehet! :-)
Csakhogy itt nem elsősorban a pörköltről van szó, hanem arről, hogy mennyire tud toleráns lenni két nő, ha ugyanazt az illetőt szeretik.
Vagyis a féltékenységről. A jobbik esetben.
(A rosszabbik esetben "hatalmi harcról". Hogy "ki az úr a háznál".)
A pörköltről. :)
Mi a férjemmel úgy szeretjük, ahogy én főzöm.
A lányom, és a családja, ahogy ő főzi.
A fiam pedig úgy, ahogy ők főzik.
Mindegyik a legjobb annak, aki úgy szereti.
Ízlések és pofonok ugye...;)
Adott egy hölgy, hívja vacsorázni a családot. A család azt mondja:
- Kösz még nem eszünk, mert nem vagyunk éhesek.
- Hát dehogyisnem, én is éhes vagyok!
Ugyanez a hölgy kikapja a fia/férje kezéből a poharat, hogy ne ezt idd, mert ez nem jó, én nem szeretem.
Vicces, nem?
Dehogy akarlak én Téged meggyőzni bármiről is! Csak replikázok. (A fórumozás már csak ilyen... :-D)
De abban téntleg nincs igazad, hogy nem én főzöm a legjobb pörköltet!!! :-D
...Hanem tudod-e, mi jutott eszembe, míg vártam a válaszodat? Van egy népdal, lehet, hogy ismered:
"Engem szeress, ne anyádat,
Én csókolom meg a szádat!"
Ismered?
Így van, sokfélék vagyunk, és ez mellett helytáll a gondolat, hogy az alapvető dolgokat odahaza a gyerekek nagy rész nem sajátítja el. Erről papolnak a cikkek is...
Kedves PaulA66!
Azt hiszem, joggal állítom, nem kóstoltad az összes pörköltet, szóval nem hiteles ez a gondolatod, hogy te csinálod a legjobbat.... :DDD
Látom, te nem tudod elfogadni, hogy ahány ház, annyi szokás...
Mi ebben a cifra?
Az, hogy nem tudsz meggyőzni az igazadról!??? :D
Mindenkinek más a maga igaza.
Elég vicces ez is, igazad van, csakhogy ez más kérdés, nem pont az, amit a kedves fórumindító felhozott.
...Hogy a "pici fiú" (vagy a "Pici Leány") mit szokott meg...:
Egy család, szerintem, akkor működik jól, ha gondoskodik a gyerekről, amíg kell, és ráneveli arra, hogy helyt álljon az életben.
Ez azzal jár, szerintem, hogy megtanítja elvégezni a dolgait, kicsi gyerekként arra, hogyan mosunk kezet, nagyobbként, hogy rendet rakunk magunk körül, még nagyobbként, hogy megálljuk a helyünket mint diák, mint dolgos ember, mint családfenntartó, mint szülő.
Csakhogy sokfélék vagyunk mi emberek. (Azon túlmenően is, hogy kinek barna a szeme, kinek kék...) Nyilván nem túl boldog az olyan szülő - sem -, aki azt látja, hogy a gyerekének nemigazán "jön össze" a "boldog élet", s még csak arra sem foghatja a dolgot, hogy a "pici fiúnak" ("Pici Lánynak") mélyen 100 alatt lenne az IQ-ja.
Kedves Sherlock!
Elárulom Neked: TÉNYLEG én csinálom a legjobb pörköltet!! :-DD S szívesen megtanítottam volna Kedves Menyemet is a receptjére, ha lenne hozzá késztetése, hogy megtanulja. Csakhogy nincsen, sajnos... (Meggyőződése ugyanis, szent meggyőződése, hogy neki kell megtanítania rá engem! :-D)
Nos, ez már, ugye, kezd cifra lenni?!