Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetős fórum)

Igen, próbáld ezt meg. Nálam bejött. Anyósom szokta vala kicsi fiacskáját nekem mószerolni. Egy ideig hallgattam, majd közöltem vele, hogy két okból hagyja abba, egyrészt nem szeretném hallgatni, másrészt meg nem egyezik a véleményünk. Én is látom a hibáit, de azt is, hogy mennyit megtesz azért hogy jobbítson a helyzeten, másrészt ha egy kapcsolat nem működik, akkor ott soha sem az egyik a hibás, úgyhogy lesz szíves ezt a fiacskájával megbeszélni és a saját háza tájékán is körbe nézni.

Próbáld meg meg anyáddal is, mit veszíthetsz?

"Mert Apu is akarta, hogy szent legyen a béke. De aki nem akarja azzal nincs mit tenni."

Megpróbáltad nem ment.

Ne rágódj rajta,éld az életedet és ne hagyd ,hogy tönkre tegye,csak mert az anyád.

Viszont próbáld meg más szemmel nézni őt.

Látod,neki úgy érzem megbocsájtottál,hiába bármi történés amit a múltban tett,próbáld megtenni ezt anyáddal is ,abban a tudatban ,hogy egyenlőre ő még nem látja be a hibáit.

Ez nem azt jelenti,hogy jogosnak,elfogadottnak érzed ,amiket mondott vagy csinált,hanem azt ,hogy elfogadod őt a hibáival együtt.

Hidd el ,sokkal nyugodtabb lesz az életed,olyan mintha egy nagy csúnya kő gördülne le az ember szívéről!:))

Szent habakukk már ennyi az idő mennem kell az oviba a törpéért. Majd jelentkezzetek sziasztok !!

Bred gyere ám te is !!!!

Ismerős a szitú. De avval a különbséggel, hogy apu belátta, hogy valami csúnyán elcseszett. Mielőtt meghalt az utolsó három évet majdnem, hogy heti kapcsolatban voltunk. Minden hétvégén jött, hozott valami kis apróságot a picurnak. Leült mindig ott volt körülöttem és csak nézett, ahogy a dolgomat végeztem. Volt mikor elkezdet mesélni a gyermekkoráról. Én meg csak hallgattam. Látszott rajta, hogy megpróbálja rendbe hozni amit elcseszett. Nem bántottam nem hánytam semmit a szemére. Mikor kiderült, hogy haldoklik, már nem volt senkije és semmije. Csak én maradtam. Ő is tudta és én is. Mindent megtettem amit lehetett, sajnos magamhoz nem vehettem mert kicsi a lakásunk és neki a tüdejét támadta meg a kor. 2 éves kisfiammal nem tehettem meg, hogy lássa ahogy kiköhögi a tüdejét. Rohangáltam, kórház, család, között. Nehéz volt de nem bántam meg. Mikor utoljára bent voltam nála már nem tudott beszélni mert a hangszála leszakadt. De valamit nagyon akart mondani. Próbáltam segíteni keresni k betűs szavakat de intett a szemével, hogy egyik sem az. Aztán láttam lecsukja a szemét mintha azt mondta volna hagyjuk. Másnap jött a telefon. Ő már nincs többé.

Sokáig gondolkoztam mit akart mondani aztán egy éjjel arra ébredtem mintha azt ő hangját hallottam volna és azt mondta köszönöm. Aztán néma csend volt csak a pici szuszogását hallottam.

Ezt csak azért írtam le mert talán egyszer anyu is rájön, hogy mekkora hibát követet el. Habár neki szikla van a szíve helyén.

Nálunk is így volt, bár fenyítés nélkül, egyéb ok miatt zűrös gyerekkor.

A testi kontaktus, ölelés, puszi, simogatás nagyon hiányzott, a páromban ezt szeretem leginkább.

Néha olyan érzésem van, hogy sokkal többen vagyunk hasonló gondolattal, mint ahányan ezt elismerik.

Köszönömöt most már anyu mond ,de apu nem nagyon ,csak nyugtázza a dolgot,hogy megvan a munka:))

Puszit egy évben 3 szor kapok ,ez születésem óta nem változott.Karácsony ,névnap,szülinap.,ölelés nélkül természetesen:))

Én ebben nőttem fel,gyerekkoromban furcsa volt amikor valamelyik barátnőméknél elnéztem milyenek a szülei,hogyan viszonyulnak hozzá,akkor még fájt,de ma már elfogadom ,hogy ők ilyenek.

Sosem voltunk olyan viszonyban ,hogy bármilyen magán jellegű problémát meg tudtam volna osztani velük,ezért ez sem hiányzik,mindig meg oldottam ....valahogy:)))

Nálunk a tekintély elvű nevelést részesítették előnyben,hogy úgy mondjam,testi fenyítéssel,megalázással,lelki terrorral egybekötve.

Nem nem untatsz. Legalább is engem nem. Ha úgy gondolod írj én végig olvasom akár privibe is.Meg értelek. Amíg hetesbe jártam én is ilyen voltam. De miután megszűnt a hetes suli beírattak naposba. És ott nem volt senki aki suli után ránk nézzen. Lejártam a térre ott megtanítottak, vagy megvéded magad vagy elvesztél. Lehet, hogy rossz tanács volt de akkor jónak tűnt. Megtanítottak, hogy kell lógni a suliból. Élveztem aztán a szüleim rájöttek, egyszerre vertek mind a ketten, hogy össze pisiltem magam. De nem érdekelt. Csak röhögtem kiöltek belőlem minden érzést. Nehéz volt megtanulni szeretni. Sokat kapta az öcsém helyett is engem vertek, az a kis köcsög mindent rám kent de nagyon szeretem. Sajnos ő káb-szer függő és nem engedte, hogy segítsek. Nem ismeri be, hogy segítségre szorul. Nem tehetek semmi már teljesen elvesztettük egymást. Azt sem tudom hol van.

Jajaj már elmentem a témától. Na lényeg ha segít neked írj !!!!

Igazad van:))

Már megint túl előre szaladtam,ezért olyan nehéz talán megértenetek,hogy miket is mondok.

Az elfogadás ,megbocsátás,és a múlt elengedése egy nagyon hosszú folyamat,és nem megy egyik pillanatról a másikra.

De a kiindulási pont az csakis az lehet ,ha először önmagadat fogadod el és tiszteled,és szereted úgy ,ahogy vagy ,akivé váltál.

Csak akkor tudod megvédeni önmagad,ha tudod ki az az ÉN egyáltalán,ha tudod mit akarsz,hogyan érzel,mik a gondolataid,ha ismered önmagad.

Ez pedig csak úgy lehetséges,ha nem mások,a szüleid ,más emberek véleménye alapján ítéled meg önmagad,hanem ezeket a régmúlt fájó mondatokat ,tetteket nem a részedként kezeled,hanem csak történésekként.

Ha önmagad megismered,és elfogadod,akkor őket is el tudod majd fogadni,és ha bántani is fognak,már tudni fogod,hogy mit mondjál nekik,tudni fogod azt mondani nekik ,hogy Igen anyám,ez vagyok Én ,fogadj el ilyennek ,amilyen vagyok!:))

Én nem tudom, Any hogy van vele, de én nem tudom magam megvédeni. Se az anyámmal szemben, sem mással. Jól kiírtotta belőlem.

És ezt most nem csak úgy mondom, nem csak úgy írom. Nekem ezt a dolgot meg kell tanulnom, hogy néha igenis nemet mondjak és ami a legfőbb, hogy meg tudjam védeni magam. Miért olyan nehéz elhinni, hogy ez nem adott? Én nem vagyok nagyszájú, aki akkor is hangoztatja a saját igazát, ha nincs is neki. Inkább kerülöm a vitát, bárkivel is.

Ez a megbocsátani dolog is szépen hangzik. Csak éppen a valóság nem ilyen egyszerű. S most hiába jöttök azzal, hogy ragaszkodom a múlthoz, nem akarok kitörni, miegyebek. Amit belül érzel, az sokkal rosszabb. Egyébként a szeretet sokkal jobban fáj, mint a gyűlölet .) pl. csalódhatsz egy férfiban, de szerintem az anyádban csalódni/megrendülni sokkal borzasztóbb (férfiből több is lehet, de anyád csak egy van a szó szoros értelmében).

Miközben az ölelésére vágynál, hogy elfogadjon, ugyanúgy rémiszt, ha hozzád ér, undort érzel, ha átölel (én ezt érzem testileg). Lelkileg meg hát, még mindig nem tudtam magamhoz térni az "árulása" óta. A szigorúságát, állandó kritizálását, stb. még csak-csak elfelejtené az ember, de azt a tényt, hogy amikor kijött belőlem a 20 évvel ezelőtt történtek, hogy megbeszéljük és letagadja, majd pofán akar vágni és be akarja beszélni nekem, hogy meg sem történt, s még sorolhatnám, de nem untatok vele, no, ezeket nem lehet elfelejteni.

Nem ,nem voltam durcás sem ideges,egyszerűen kénytelen voltam nemet mondani,és nem hagytam itt csapot papot,mert épp nem tudta volna előbb felvenni a telefont ,hogy mit tervez.:))

A durcás ő volt egy kicsit,de megértette.:))

Nem dehogy :))

Én is végig mentem már egypár stádiumon,amikről ti beszéltek pl,azokon is.

Most épp ott tartok,hogy életemben először elvárom tőlük,hogy ha szeretni nem is tudnak igazán ,de TISZTELJENEK,és ne viselkedjenek velem úgy mint egy taknyos kölyökkel,mert mint már azóta észre is vették felnőttem ,és határozott elképzeléseim vannak az életemről ,és nem kívánom ,hogy ebbe beleszóljanak.

???? Miért te nem ezt csinálta??? Csak berágtál, hogy nekik adj uram azonnal kell minden !! De te magad írtad ha nem is rögtön de három nap után mennél segíteni de az nekik már nem jó !(Mintha te is egy durcás kisgyerek lennél, aki daffke sem csinálom) Akkor most mi van segítsünk vagy ne segítsünk ???

Egyébként meg már olyan három hónappal ezelőtt lezártam anyámmal az egész témát. Megkértem, na jó nem kértem de mondtam, hogy hagyjuk egymást békén akkor jelentkezzen ha nagy baj van addig hagyjon minket békén és én sem nyitok rá ajtót. De persze ennek is vannak előzményei de nem írok le minden, mert az túl hosszú lenne. Lényeg ordítva közöltem ne sértegessen a saját otthonomba elegem van ebből menjen haza. Persze ordítozott valami, ő is de nem érdekelt már az egész. Most egy gonddal kevesebb. Csak jó volt kiírnom magamból.

- Az hogy nem egyezik a véleményünk nem kell ölre menni. Ennek a fórumnak csak az a címe, "ROSSZ A KAPCSOLAT AZ ANYÁMMAL" nincs ott hogy mit tegyek, vagy az hogy segítség !!

"Más fórumba is bekukkantottam ami érdekelne de egy két nevet megláttam és menekültem."-DDD

Nem harapunk!-DD

Persze hogy nehéz,de muszáj.

Azon szomorkodtok ,hogy nem tudtok elég jók lenni nekik ,mégis folyton mást sem tesztek,mint meg akartok felelni nekik,ezért tűritek ,hogy irányítsanak benneteket szavakkal ,és tettekkel is.

Nem vagytok már gyerekek ,mégis úgy viselkedtek a szüleitekkel ,mintha azok lennétek,ezért tudnak ők még mindig hatással lenni negatív értelembe rátok,tönkre téve a mindennapjaitokat.