Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetős fórum)

Kiforgatni a szavaimat az megy,látom:DDDD

Képzeld ,szoktam neki segíteni amikor épp ráérek,sőt fel is szoktam ajánlani ,csak annyit kérek tőlük ,hogy pár nappal előbb szóljanak,ha szükségük van rám,és ha elmegyek ,nem kötelességérzetből teszem ,hanem azért mert szeretem őket a magam módján (már).

De tudok nemet is mondani,hisz nekem is meg van a saját életem ,főleg olyan dolgokra amik számomra nem fontosak ,ráadásul csak macerának tartom őket.

Ilyen nálunk a hegy téma.Az övék ,sokszor mondtam már ,hogy adják el ,a pénzből meg menjenek el kétszer nyaralni,de nem.

Csak mindig az orrom alá dörgölik,hogy így a hegy meg úgy a hegy ,meg hogy lerohadt a gyümölcs:))))

Sajna akkor sem vagyok hajlandó kimenni,csak ha esetleg kedvem van hozzá,mert egyszerűen feleslegesnek tartom .

Ha nem akarják eladni ,akkor műveljék ,nem az én gondom.

Szerintem mindent le lehet tisztázni,ha nem csak tűrünk,és duzzogva hagyjuk ,hogy ők irányítsák a napjainkat.

"Tűrtem, nyeltem mosolyogtam, kedves voltam, még sem ment. "

Hát ez volt a baj.

Amíg gyerek voltál ,addig kénytelen voltál tűrni,nyelni,mosolyogni,én pont arról beszélek,hogy már nem vagy gyerek,ezért szembe kellene szállnod a magad igazáért,az életedért ,a döntéseidért ,önmagadért.

Ha hátat fordítasz neki ,és megpróbálsz külön életet élni az sem jó megoldás ,hisz az összes sérelmed,bánatod vele kapcsolatba benned marad,hisz avval még nem oldottad meg a problémát .

A probléma akkor oldódik majd meg,ha elfogadod azt ,hogy anyád ilyen ,és megbocsátod neki amiket ellened elkövetett.

Szia. Ezt úgy érted, hogy pl. ha egy szobában vagytok és elkezd kritizálni, akkor átmész egy másik helyiségbe?

Én gondoltam rá, hogy ki kéne próbálni, azt mondva: "Ha nincs egy pozitiv gondolatod felém, akkor most elmegyek... folytatjuk, ha majd pozitivabban viszonyulsz felém..." - de mi van akkor, ha az anyám éppen nálam van? Mindig mégsem dobhatom ki :) Na jó, ez durva volt, de ha belelovallja magát, tényleg nehéz leállítani. Csak mondja és mondja én meg tűröm és tűröm. Közben meg érzem a gyomorideget magamban és rettenetes éhségérzet tör rám. Ha belegondolok, ez lehet egyfajta szeretetéhség, hogy fogadjon már el végre, mint egy igazi édesanya...

Igen igen megint egy segítőkész,megértő hozzászólás !! Semmi számonkérés, vagy kioktatás nincs benne !!! Hát köszönöm szépen. Inkább ne fáradj !! Még jó, hogy nem írtál lekezelően mert sírva fakadtam volna.

Tehát ha jól veszem ki: Segítesz balek vagy ez a lényeg. Még jó hogy te nem tetted soha. Ezért olyan felhőtlen a kapcsolatod anyáddal. Legalább neked sikerül, ennek örülök !!!

Szia !!

Így van egyet értek veled !!!! "Jogosa 2 pont" Mindenki máshogy vezeti le a dühét. Van aki kiírja egy naplóba, van aki pszhihologushoz fordul, van aki elmegy egy távoli helyre és ordít egy nagyot, Én csúnyán beszélek, És akkor mi van ??? Akkor már én nem vagyok normális ?? Nekem is volt molesztálásom még pedig a nagyapám 5-6 éves lehettem én azon túl tudtam lenni. Mégsem bagatelizálom el ha valakinek nehéz ezt feldolgozni. Én nem mertem segítséget kérni senkitől. Nem bíztam meg senkiben. Mégis elszörnyedek ha ilyet hallok és átérzem pedig én már túl vagyok rajta. Együtt érzek vele, és próbálom megérteni. Már az is segítség szerintem.

Akinek más a véleménye az sem baj Hisz mindenki magából indul ki !!

A lelki seb sokkal nehezebben gyógyul be mint egy

horzsolás. Akinek már begyógyul az örüljön neki !!

Én sajnos nehezen bocsájtok meg pláne ha ok nélkül bántanak. Ezeket a géneket örököltem. Azt kérdezték nem próbáltam-e a kapcsolatot helyre hozni de igen. Kudarcot vallottam. Nem sikerült. 20 éven keresztül próbálkoztam. Tűrtem, nyeltem mosolyogtam, kedves voltam, még sem ment. Az utolsó csepp a pohárba.... ÁÁÁ nem írom itt le mert megint csak megkapnám a magamét. " Mi csak segíteni akartunk" címszó alatt. Hát most ennyi.

Ezt azért kérdeztem ,mert én közöltem anyámmal,és apámmal is,hogy sok mindenbe ne számítsanak rám,főleg ne úgy ,hogy felhívnak ,hogy na most ezt azt kell csinálni,menni,stb .

Azt is elmondtam nekik (többször is ,mert olyan kis feledékenyek a drágák:D)legyenek kedvesen ne beosztani az én időmet ,hagy tegyem meg én.

Ugyanis az volt a stílusuk ,hogy nem kérnek ,nem előre szólnak,csak felhívtak és mondták amit meg kellene csinálnunk.

Hát ez nálam,nálunk nem működik :))

Még most sem fogták fel teljesen ,hogy nem a gyerekük vagyok,hanem felnőtt többgyerekes családanya:))

De a többszöri visszautasítástól már kezdik pedzegetni,mert ugye az már nem felel meg nekik ,ha azt mondom ,hogy mondjuk 3 nap után tudok menni segíteni takarítani ,vagy gyümölcsöt szedni,de hát ez már az ő bajuk ,nem igaz?

Én úgy gondolom ,hogy nem kell ezért se mentegetőznöm ,de még okot se mondanom ,hogy miért nem akkor és azonnal.

Azt akarom kihozni ebből,hogy mai napig duzzogtok a szüleitek miatt,de még egyszer sem viselkedtetek felnőtt módjára,pattogtok nekik ,ugratok,aztán meg panaszkodtok ,milyen anyám van ,még meg se köszönte??:))))

Kedves Bred!

Jobban egyedül van, mint gondolnád. Ha nem velem akarsz beszélni, akkor mért nekem írtál? Nem kell válaszolnod!:)

Ezt kérdeztem én is, de valahogy átsiklott rajta anyácska!-D

Nem hűl ki a kávéd?:)

"Viszont anyámnak nem volt semmi baja és tellett volna festőre is csak egyszerűen smucig."

Na meg van egy balek lánya,meg egy veje,akiket kihasználhat:)))

Miért rá haragszol,nem ti festettetek ki nála kedvességből ,mert megkért rá?

Mondhattátok volna ,hogy bocsi ,nem érünk rá,vagy nem?

Miért vágod anyád fejéhez azt amit te és a férjed saját elhatározásból tettetek meg érte?

Miért vársz köszönetet,ha x éve ismered ,hogy milyen?

A te kezedbe volt a döntés ,mondhattál volna nemet is,inkább magadra légy dühös,hogy már megint behúzott a csőbe:DDDDD

Én értem sőt megértem,de ha jól olvastam a lányod már önálló nő ,és nem veletek él .

Jól olvastam?

Azért mert beszélgetünk és kiírjuk magunkból a bánatunkat, még nem nyavalygás. Most nem leptél meg a te történeteddel, sajnos ismeretes, hogy több szexuális áldozat él a világban, mint azt bárki is gondolná. Most mondjam rólad azt, miközben te is megnyíltál nekünk, hogy na, csak kijött belőled is a nyavalygás? Nem írom. Az nem az én stílusom. Meghallgatlak, a lényeg, hogy ne bagatellizáljuk le egymást, ne sértegessük a másikat, csak mert megnyílt. Azt mondod, boldog vagy. Én is. Nem lettem depressziós (bár volt egy időszakom, mikor talán annak mondhattatok volna, de szerencsésen kievickéltem belőle a saját erőmből), nem lettem alkoholista/dohányos/drogos. Ha a múltban élnék, talán valamelyik szenvedély rabja lennék. Egyetlen dolog van, amit a múltamra is vonatkoztatnék: hogy néha az evésbe folytom a szorongásaim (de ez főleg anyámhoz kapcsolódik, akiről-amiről a blog is szól), amúgy ugyanúgy élek, mint egy családanya férjjel, gyermekkel, háztartással, kertes házikóval. Talán egy kutya hiányzik még az életünkből, de az is csak azért nem lehet, mert nem lenne rá időnk. Ennyi.

Nem értem, miért veszitek nyavalygásnak, amit írtunk. Az életben, rám pl. pont, hogy nem illik a szószártyárság, a panaszkodás. Nem vagyok a szavak embere. Viszont van, amikor igenis ki kell magunkból beszélni/megbeszélni/átbeszélni, de nem fogok baromijókedvvel beszélni a történtekről. Dióhéjban leírtam a történteket, se többet, se kevesebbet. Elsősorban Anynek. Hogy érezze, nincs egyedül.

"Felháborodtak, hogy a lányomtól kértem segítséget. Ők kihez fordulnak, ha a férjük dolgozik??."

Nem háborodott fel senki,csak nekem kissé fura volt ,hogy ugyanazt teszed mint anyád,és közben szidod őt ,hogy nem ismert el,nem köszönt meg semmit stb:))

Nem azt írtad ,hogy olyan édes volt a lányom ,mert segített takarítani ,hanem azt hogy micsoda dolog ,hogy strandra ment másnap?

:))))

Kicsit visszás nem gondolod?:)

Kávézóna, üzeni Woody Allen...Millikém!!!!!!

:)

Nem értem hol olvastál "negatív véleményt" rólatok?

Ha a dagonyázás helyett figyelmesebben olvasnál,akkor feltűnhetett volna ,hogy arról írtunk ,hogy mi hogyan oldottuk meg az életünkben ezt a problémát,és veled ellentétben sikerült ,és úgy ,hogy még a szüleinkkel is rendeződött a kapcsolat.

Kifogást mindenre lehet találni,sőt mi több a legkönnyebb másokat okolni a fájdalmainkért.

Ha ezen a stádiumon túl leszel ,akkor majd megérted miről beszéltünk egész eddig ,minden negítívum nélkül.

Remélem így lesz:))

Meg kell állapítanom, hogy sajnos Te nem vagy normális! Ráadásul boldogtalan is vagy!

Nagyon sok a "szar" az írásodban, és a " baszott"-at sem hagytad ki. Csúnya egy szád van anyácska!:)Arra vigyázz, hogy a lányodnak nehogy ezt a példát mutasd, vagy már talán késő!:(

Üdv!

Ja, és ha ennyit kell vécére járnod egy hozzászólásodban, akkor nem értana, ha vennél be hasfogót!-D

Szia !!!

Szerintem is a holnappal foglalkozzunk, mert talán egy kicsit megnyugszik a lelkünk, hogy kiírtuk magunkból a bánatot. De nem azért ám mert itt egy páran osztották az észt. Legalábbis szerintem, hanem azért mert nem vagyunk egyedül. Néha sokkal könnyebb idegennek leírni a bánatod és ha megértőre találsz szerintem enyhíti is. A negatív véleményt meg leszarom. Vissza olvasgattam hát sokszor nem hittem a szememnek.

- Nőj már fel... -Ne gyerekeskedj... -Lépj már túl ezen....A másiknak meg még nem dolgoztad fel...Felháborodtak, hogy a lányomtól kértem segítséget. Ők kihez fordulnak, ha a férjük dolgozik??.Rettenetes okosak.... De amíg az ember ezt nem dolgozza fel ami a szívét nyomja addig nem is tud túl lépni rajta. Viszont nekem segített, hogy nem vagyok egyedül.

Már nem azért de megkaptam azt is hogy milyen anya vagyok és mit visz tovább a gyerekem de erre a véleményre is szarok. A baszottjókedv is csak utasító hangnembe tud írni, semmi kedvesség nincs benne hát itt jövők rá, hogy még rosszabb ha ilyen anyám lett volna. Legalább az enyém nem utasítgatott, parancsolt. És az egyik hozzászólása megdöbbentett azt írta . "boldogságot elviselni"... Hát ki ír ilyet??? A boldogságban fürödni, lubickolni kell, minden percét élvezni, nem elviselni.És egy mondatra vissza térnék, ha olyan rossz anya lennék, akkor a lánykám nem Anycácskának szólítana.

Szóval kedves BREDAMAZON igen is írd ki magadból ami bánt, írd addig amíg a lelked megnyugszik én is azt teszem, és igen is ha az kell írj dühből, méregből add ki magadból ami fáj. Meglátod megkönnyebbülsz talán. Utána gondold át, hogy lesz jobb. Én azt tettem és azt hiszem anyám nélkül folytatom. Így nem látom és nem jut eszembe róla a múlt.Ha segíteni nem tud akkor ártani se ártson. Éljen boldogan. Én is azt teszem. A negatív véleménnyel meg ne foglalkozz !!