Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetős fórum)

Szerintem nem csak erről van szó:)

Arról is ,hogy nem tudnak kiszakadni az anya szerepből,pedig ha "kirepülnek" a gyerekek ,akkor át kell állni a "hátvéd" szerepre:))

Igen éreztem,hogy ezt megkapom:-)

Sajnos amit hoztam magammal az engem is befolyásol ha akarom ha nem. Tudom én is elkövetek hibákat. Mit tegyek ha nem tudom befogni amikor látom, hogy fejjel megy a falnak?

Addig amig egy gyerek nem válik felnőtté addig nem is lehet őt úgy kezelni!

Drága kicsi lány!

Ne haragudj de a lányom is 30 éves mint te.

Miért van még mindíg szükséged a szeretetére,miért kapaszkodsz belé? Ami nem jön magától azt nem lehet erőszakkal kivívni. Miért engeded ,hogy megsebezzen? Nem minden anya egyforma nem lehet egy dobozba tenni mindenkit,hogy csak az a jó anya aki a mi véleményünk szerint azt cselekszi amit mi,vagy a társadalom elvár tőlük.Vagyunk ilyenek és vagyunk olyanok.Nem az a lényeg,hogy minket szeressenek,hanem az ,hogy önzetlenül mi szerethesssünk!

"És az anyaság abszolút ilyen helyzet. Azért hiszem ezt kétgyermekes anyukaként, mert tudom, hogy mostmár nem elég, ha magamat nézem, felelősséggel tartozom másokért."

Igen felelősséggel tartozol a gyerekeidért ,hogy felneveld őket ,és felnőtt önálló boldog emberré váljanak.Utána már bizony az Ők tartoznak felelősséggel a saját életükért és a gyerekeik felneveléséért.

"A Te gondolatod ezt nem tükrözi, csak a "magunkért való felelősségvállalást". Én akartam a gyerekeimet, normál esetben csak jót szeretnék nekik nyújtani, a hasznukra válni."

Én is ezt szeretném ,de úgy ,hogy amikor felnőnek akkor szeretném úgy is kezelni őket.

Mindenki azt mondja ,hogy "te az én pici fiam,lányom maradsz örökre",és egész életükben irányítani,befolyásolni akarják őket,beleszólnak az életükbe,és sokan nem tudják elfogadni,hogy a felnőtt gyerekük másképp éli az életét ,más dolgokban talál örömet ,stb.

Hát én nem szeretnék ilyen anya lenni,aki élete végéig csak "anya".

Nem az én elvem az ,hogy fogadd el az embereket olyannak amilyenek.

Te nem tudod elfogadni anyádat,folyton megváltoztatni szeretnéd,ahelyett ,hogy a te hozzáállásodat változtatnád meg őfelé.

Ez így nem fog menni ,mint ahogy írod is,ezért írtam ,hogy ami nem megy ne erőltesd.

Már miért vetnénk meg??

Nekem inkább az ötlött az eszembe, téged olvasva, hogy egyes kijelentéseid ütik a másikat, de ezt nem rosszból írom, csak megjegyzésként.

Mert teszem azt, leírod, hogy bizony te is belszólsz az életükbe, de azért éljék csak azt szabadon :) a végén meg hogy nem élheted helyettük az életed, s nem mondod utólag, mikor elbaltáznak valamit, hogy ugye megmondtam, de mivel azt is hozzáteszed, hogy vállalják érte a felelősséget, annak ellenére, hogy te szóltál... szóval ez a dolog ott lebeg a levegőben.

"Azt válaszolta: Amilyen van!"

Mindig rájövök milyen bölcsek a gyerekek:))

Én nem hiszem, hogy ez igaz, amit írsz. És nem arról van szó, hogy nem szeretem. Hidd el, próbáltam már nem szeretni, de nem megy.

Én azt hiszem, hogy bár lehet, hogy nem várhatjuk el, de vannak helyzetek, amikor igenis kell a másiknak változni. És az anyaság abszolút ilyen helyzet. Azért hiszem ezt kétgyermekes anyukaként, mert tudom, hogy mostmár nem elég, ha magamat nézem, felelősséggel tartozom másokért. A Te gondolatod ezt nem tükrözi, csak a "magunkért való felelősségvállalást". Én akartam a gyerekeimet, normál esetben csak jót szeretnék nekik nyújtani, a hasznukra válni.

Az utolsó mondatod számomra pedig abszolút irreális és kicsit olyan "lazán nemtörődöm". Ugyan már, nem akar az anyám velem jó kapcsolatot, megtehet velem bármit, okozhat nekem megannyit fájdalmat, nem gond. Egyébként ha esetleg a gyermekeiddel -nem tudom, vannak e- lesz majd egy-két komolyabb összezördülésed (nem nehéz kamaszkorban megélni), akkor is ezt az elvet fogod követni? Azt hiszem, a Te elved anyámé is: ha valami nem megy, nem kell érte tenni, nem kell változni még a számunkra fontos emberek miatt sem, könnyebb az elengedés...

Szia !!

Hát igen az a bizonyos köldökzsinór. De valljon mikor van az az idő amikor el kell szakítani. Ezt nehéz megítélni sajnos. Én most sem vagyok biztos benne, hogy helyesen cselekedtem mikor hagytam elmenni 18 évesen és láttam fejjel megy a falnak.

Tudtam, hogy nem lesz neki fenékig tejfel. Ha valamit mondtam legtöbbször bejött. De soha nem vágtam a fejéhez "Hogy úgy megmondtam" Mindig magától jött rá és csak annyit mond "Már megint neked volt igazad"..... Elengedtem ha menni akart menjen de azért tudja rám számíthat. Na nem uncsi megőrzésbe rendszeresen meg ilyesmikben. Persze ha lesz, és látom nincs más megoldás segítek, de mondtam neki ha szülni akar magának és ne nekem. Aztán mire odakerül a sor addigra már rég megkattanok mert van egy 3 és fél éves kisfiam is. Persze mi gyereket akartunk erre kaptunk egy ördögöt angyal képében. De őt is imádom.

A kicsitől rákérdeztem milyen nagyit szeretne ha az ő választásán múlna?( A másik nagyi ugyanis "mamucika" a szó klasszikus "lekvár föző"

értelmében:-)

Azt válaszolta: Amilyen van! Ezek szerint elfogadta. A nagy lányomnál azt érzem elfogadja,bár lázad kicsit ellene.

Maximálisan egyetértek ,én is hasonlóképp gondolkozom:))

A gyermekeid megértenek?Vagy duzzognak a nem hétköznapi "nagyiságod" miatt?

Lindus:))

Ne akarj "jó" anyát:))))

Neked ilyen anyukád van és őt kell elfogadnod,és azt a kapcsolatod vele ami adatott.Akkor fogod tudni majd szeretni,ha elfogadod ,hogy ő ilyen.

Ha változást szeretnénk,akkor csak önmagunkon és a gondolatainkon tudunk változtatni,nem várhatjuk el,hogy a másik ember változzon meg.

Tudom megpróbáltad ,de nem igazán megy,ami nem megy azt meg nem kell erőltetni:))

Szia Minerva223!

Bátor voltál !! Én az elején írtam mind a két szemszögből, hát mit mondjak kaptam hideget meleget.

Nem hittem a szemnek mikor jöttek a hsz-ok. Mint írtam nekem is van egy 21 éves lányom is magyarul kinyaltam a seggét, imádtam imádom. Mikor megtudta hogy kistesó jön majdnem a katasztrófa védelemhez fordult. Aztán azt hittem, hogy megnyugodott de tévedtem... elköltözött. Most külön életet él. Én nem szólok semmibe sem bele de ha jön a vállam mindig üres ott kisírhatja magát. Nem mondom akkor se hogy mit tegyen és mit ne, csak arra kérem mielőtt dönt mérlegeljen. Ha bármi gond adódik tudja az ajtó nyitva áll. Most ugyan duzzog és nem beszél velem, de tudom majd megnyugszik és jön.

Sokszor nagyon nehéz jó döntést hozni. Nem is mindig sikerül.

Szia !!!!

Hát neked sem volt könnyű, de remélem egy kicsit jobb lett, hogy kiönthetted azt ami a szívedet nyomja. Én úgy vettem észre aki valóban elmesélték nagy vonalakban a történetüket, azoknak mind önző egoista az anyukájuk. Mindenkinek más és más volt a fontos mint a saját gyermekük. Volt akinek a pia, vagy a pasi, a lumpolás stb. Az éb anyámat csak apám érdekelte szinte alárendelte magát minket félre tolva. A "tojt egy nagyot már ott is volt és törölte a seggét" Ha apu késett rohangált egyik ablaktól a másikig, hogy mikor jön, ha én éjjel mentem haza és volt az agyamba 13 évesen észre sem vette. De hála ő nagyon rossz példa volt nekem és én nem olyan lettem mint ő. 25 év után le tettem a cigit minden segítség nélkül. Semmit nem használtam se tapaszt se ki tuja miket. Azt mondtam magamnak én olyan erős vagyok hogy egy cigi nem lehet nálam erősebb. "Anyu meg edzett" Már nem keresem vele a békét bele fáradtam. Ő olyan amilyen. Egyszerűen már kerülöm. A kicsire is vigyázott de nem tudom, hogy mit csinált vele mert ha meghallotta a nevét sírva mondta " Ugye nem kell oda menni" Hát ezek után inkább félre álok, nem keresem már, és nem akarok vele semmilyen kapcsolatot ápolni. Tudomásul vettem, hogy ő hozott a világra de szeretni már nem tudom. Nos hát ennyi !!

Mindenkinek legyen további szép napja !!

Sziasztok!

Végig olvastam a topicot és sokat gondolkodtam azon vajon megszólaljak-e?

Nagyon sajnálom ami veled történt. Vannak ilyen felelőtlen anyák akik meg sem érdemlik ,hogy anyának nevezzük őket.

Most a másik oldalról szeretnék beszélni. Koromnál fogva már túl vagyok azon,hogy gyerekként,függőségben éljek,most inkább az anyák táborát erősítem. Két felnőtt lányom van. Születésük pillanatától,számíthattak mindenben rám. Olyannyira,hogy még a párom is háttérbe szorult ,mellettük.Amíg gyerek voltam az édesanyám szeretetteljes környezetet biztosított számomra,de sajnos érzelmi függőségre nevelt. Nem hibáztatom érte,mert az én felnőtt életemnek nem ő, nem az ő cselekedetei a mozgató rugói. Egy felnött ember el tudja dönteni,hogy a múltban látott páldák alapján,vagy a saját önnálló véleménye alapján alakítja -e ki az életét,vagy bűnbakot keresve a saját felelőségét a szülei hibáira hivatkozva,hárit. Egy ideig én is a sebeimet nyalogattam és úgy éltem a SAJÁT életem,hogy mindenki másnak,különösen az Anyukámnak megfeleljek. Meg is lett az eredménye, amit sikerült túlélnem.

Ma a gyerekeim élnek függőségben!.Sajnos a példa ha akarom ha nem befolyásolt a gyerek nevelésben. Bármennyire is nem akarom beleszólok az életükbe,folyamatosan megjegyzéseket teszek ami valószínűleg megbántja őket. Mentségemre szolgáljon,elmondom kéretlenül is a véleményem,viszont, nem várom el, hogy úgy is cselekedjenek. Ha elbaltázzák nem mondom,hogy "én megmondtam",hanem ha tudok segítek. Viszont nem vagyok hajlandó magamra vállalni az ő életüknek a felelőségét . Nagymama vagyok igen,de e-mellett felnőtt önálló nő is és most vessetek meg,de úgy gondolom eljött az idő,hogy végre fontos legyek saját magamnak ,hiszen ami még hátra van szeretném a saját akaratom szerint élni. Ez nem jelenti azt ,hogy nincs szükségem a lányaimra, az uncsikra,de nem vagyok klasszikus értelemben nagyi. Nekem is csak egy életem van,ezt szeretném szeretetben,boldogságban letölteni. Ők felnőttek,vállalják az életüket és a felelőséget ami ezzel jár.Nagyon szeretem őket de nem élhetem helyettük az életet!

Rossz volt most visszaolvasnom némely hsz-eket... nem ezért indítottam ezt a topicot, hogy utálkozzunk, fröcsögjünk, meg arra biztassuk a másikat, hogy ha veled úgy, akkor te tedd ám méginkább azt vele, mert jogod van hozzá...

Én csak értelmes kibeszélésekre, a megoldáskeresésben ötletekre, egymás segítésére gondoltam. Továbbra is úgy vélem, hogy Gandhinak volt igaza, amikor azt mondta, hogy a gyűlöletnek soha nem a gyűlölet, hanem a szeretet vett véget. Ha arra panaszkodunk, hogy milyen rossz a világ, meg az emberek, de mi dettó ugyanazt csináljuk, akkor mire fel reklamálunk mégis?

Szeretetteljes szép napot mindenkinek!