Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetés)

:):)

Az utolsó mondatod is ismét a helyén van!-DD

Még egyet kihagytam, csal érdekességképpen!

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mért nem szeret, hiszen én vagyok az egyetlen gyereke.Azt válaszolta, hogy azért, "mert apád csinált"!

Én imádtam apámat..nagyon jó ember volt.A mai napig hiányzik!

Hát igen,szép gyerekkor :)))

A legszörnyűbb az ,amikor az ember rádöbben ,hogy boldogtalanok a szülei,és Ő sem képes boldoggá tenni őket,bármit tesz is.

És innen indul a körforgás,egy gyerek ha úgy érzi nem szeretik,akkor önmagát okolja ezért,úgy érzi ő a hibás,és hogy bármit mondanak neki a szülei ,úgy érzi az az igazság.Elhiszi ,hogy nem jó semmire,hogy nem értékes,aki feleslegesen született a világra...stb stb.

A következő lépcső,hogy sokszor ugyanolyan társat talál ,akitől mindez újra bebizonyosodik,jöhet a depi ,az önmarcangolás ,önutálat és társaik:)))

Képtelenné válik önmaga szeretetére,önbizalomra,és minden keserűségét a környezetén tölti ki.

Mintha a felnőtt élete nem rajta múlott volna,mintha mindennek a szülei ,a környezete,majdani gyerekei lenne az oka,hogy mindenki tönkre tette az életét,ő csak egy áldozat.

Anyád tipikus példája annak,hogy nem tudta szeretni és becsülni önmagát,soha az életben.

Sajnos nem lehet őket megmenteni,mert se te ,sem a szomszéd ,se orvos vagy gyógyszer nem pótolhatja azt ,hogy valaki az öntudatára ébredjen,és felelősséget vállaljon az életéért.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod,mert nem a te felelősséged,a tiéd a saját életedért van,és azért,hogy ki tudj lépni ebből az ördögi körből ,és boldog légy:))

Én sokat köszönhetek a szüleimnek ,pl azt,hogy megmutatták nekem ,hogyan nem szabad leélni egy életet:)

Azért ,mert azt hiszem a szeretetet is tanuljuk.Minta alapján.

Azt hiszem Kea írta le azt a folyamatot,hogyan esik bele az ember a kapott minta alapján ugyanabba a csapdába és ez egy örök körforgás mindaddig ,amíg fel nem ismerjük és ki nem tudunk lépni belőle.

Én őszintén sajnálom az ilyen anyákat,mert tudom,hogy miért váltak ilyenné,de ettől még minden embernek a saját életét kell rendbe raknia,és az az ő felelőssége.

Na, most ráérek! Hozzászólnék!:)

nekem van egy anyám, aki megszült, aztán elvált apámtól. 2 éves koromtól hánykolódtam az életben.

Amire vissza tudok emlékezni, az 7 éves kor, amikoris iskolába indultam. Akkor anyámnél "laktam". Vagyis ő is albérletben lakott, és a házinéni felügyelt rám, amikor napokig nem jött haza. gy ilyen incidens után a házinéni felhívta az apámat, akinek már akkor új felesége volt, hogy jöjjön értem, mert nem látták anyámat 4 napja, és nem tudják, h mit csináljanak velem!

Kristálytisztán emlékszem, mikor apu megjelent a kapuban, és ezzel egyidőben anyám a másikba, mármint a szomszédban. Ott lakott egy boxoló, akivel szórakozott 4 napig...engem elfelejtett. Apu hazahozott, az első osztály második felét már itt jártam. Na, a mostahaanyám , az tényleg mostoha volt. Közben született egy húgom, akivel a mai napig jó a kapcsolatom!Az ő kisfia látható a képeim között!

Aztán eljött anyám kálváriája is.

Ideköltözött vissza, kapott egy egy szobás panellakást 30 évvel ezelőtt!!!

Megszülettek az unokái(egyedüli gyereke vagyok).

A mai napig nem tudja, h mikor születtek, hol dolgoznak.

Szóval kapott lakást, amit sikeresen elivott egy alkoholista férfivel. Utcára kerültek. Ez volt 8 éve.

Akkor segítettünk neki albérletet keresni, nem fizették, csak ittak. Kirakták őket. Anyám lekerült a hajléktalanszállóra. Persze, mi nem sűrűn látogattuk. Ő azt hazudta mindenkinek, h én ,az egyetlen lánya, eldobtam őt...azért kell neki ott laknia. Ahogy bekerült a szállóra, nem ivott egy kortyot sem. Gyógyszerfüggő lett. Most a tavasszal vitettük be a kórházba,mert túlgyógyszerezte magát. Naponta felhívott, h mi kell neki: cigi, kaja, kávé, és pénz. Hetente 2-szer jártunk este be,mert vidéken volt.

Ott történt a durva dolog!!

Miközben pakoltam ki a cuccot, mondtam neki, h anyu, most itt vagyunk, most jó vagyok? Azt mondta erre: "Fogd be a pofád, örülj, h eldobtalak, nekem köszönheted, h ilyen talpraesett lettél"!

Ekkor lépett közbe a férjem, mert én szóhoz sem tudtam jutni, aztsem tudom, hogy kerültünk ki a pszihiátriáról!

Hazaengedték 2 hónap után. Kirakták a hajléktalanról.Elintéztem neki, h a nővérszállón kapjon helyet. Jelenleg ott lakik, de mindennapos vendég nálam pénzért. Van, mikor nem adok neki, de akkor lelkifurdalásom van.....

Szörnyű ez az érzés!!!

Bocs, h így kifakadtam:(

Tudod,hogy nem erre a "szeretetre" gondoltam...:) Hanem arra ami valóban arról szól...ez miért nem tud egy anyába kialakulni?Vajon?

Én tudom mi az valójában,anyám megmutatta nekem.Apu már más tészta...

Szeretet?:)))

Manapság mit jelent a szeretet?Szinte árucikk,adok kapok üzlet az egész.

Elvárások,megfelelési kényszer szülőknek,családnak,társadalomnak ,csak épp önmagunknak nem .

Szóval mártír szerep...

Azt nem értem,hogy ezen miért nem tud felül kerekedni a szeretet?

Meg is van:)))

Érdemes elolvasni mindenkinek aki rosszul érzi magát hálátlan gyerek szerepben.:))))

Nem rég olvasgattam szendi oldalát ,remekül leírta a szüleimet,jót nevettem is rajta:))

Szerencsére már kb 15 éve rájöttem a fifikájukra,és nem én leszek az aki megoldja az életüket,nem az én felelősségem:))

Elolvastam a hozzászólásokat.Azon gondolkodom,hogy mennyire eltud egy anya-gyerek kapcsolat romlani....egyszerűen nem értem,hisz ott olyan erős szeretetnek kéne működni...Nálunk szerencsére mindig rendben volt és a kislányommal is úgy érzem rendben lesz.

Talán pont azokból,hogy nem várt gyerek,anyai mártír szerep..meg hasonlók?

Ha függetleníteni tudod magad a manipulációiktól,akkor biztosan:)))

Nem rég írtam valahová,hogy nem lehet a családot ,mint valami mindenekfölött álló szent köteléket feljebbvalónak tekinteni mindennél.

A szüleinket sem ,csak azért mert apuci ,anyuci .

Sok szülő adhat hálát annak,hogy a gyerekei tiszteletből,kötelességtudatból rájuk nyitja az ajtót,de azt sem lehet megkövezni aki nem,mert mindennek oka van.

Hihetetlen, mennyire egyformán jár a gondolatunk:)

pont azt felejtettem ki az előbb, hogy az otthon maradt testvéreim, akik nem alapítottak családot, már nem is fognak, mert mindenkit elmart, aki szóba jöhetett volna. Örülhetek, hogy megmenekültem.... megmenekültem?