Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Működhet még valaha egy rossz kapcsolat? Merni és menni vagy maradni? fórum

Működhet még valaha egy rossz kapcsolat? Merni és menni vagy maradni? (beszélgetős fórum)


1 2 3
70. 8285925b39 (válaszként erre: 69. - Szilvamama)
2010. nov. 16. 18:37

.. hja, a másik fórumban kérdeztem. Egyet dönts el magadban... kell-e Neked olyan férfi, akinek más kell? ... ehhez persze kell egyfajta önbizalom, egészséges énkép, hogy igenis szeretnivaló vagyok, azért mert....

Amikor kiderült, hogy a párom megcsalt, akkor én már nem sírtam, nem szenvedtem, hanem léptem.... tudtam, hogy a veszteség a másik oldalon van.

69. Szilvamama (válaszként erre: 68. - Pom-pom-pom)
2010. nov. 16. 18:35

Háááát ... azt hiszem megvagyok. A szerdát-csütörtököt végigbőgtem, azóta csak néha-néha törik el a mécses. A hétvége volt rossz, ha dolgozom legalább akkor nem ezen agyalok. Ha ráérnék gondolkodni, inkább előveszek egy könyvet, az mindíg el tudja vonni a figyelmem. Próbálom tudatosítani magamban, hogy ő lépett félre, ergó már nem szeret, tehát nekem is el kell érnem azt, hogy "elengedjem". Az egy hét alatt egyszer sem mondta, hogy meg akarja menteni a házasságunkat, tehát gondolom nem is áll szándékában.


Le kell ülnünk megbeszélni a hogyan továbbot, talán a hét végén.

68. pom-pom-pom (válaszként erre: 67. - Szilvamama)
2010. nov. 16. 12:49
Hogy vagy?Tudom,hogy csak pár nap telt el,de mi történt azóta?
67. Szilvamama (válaszként erre: 66. - Ildi24.)
2010. nov. 16. 12:12
A férjemnek fél éve már kapcsolata volt egy nővel, azon a napon küldtem, el, amikor ez számomra kiderült. Szerinted ezek után én visszahívnám? :)
2010. nov. 14. 21:11
mert azt mondta hogy én küldtem el.én is hivjam vissza.hát nem.mert ö volt a hülye,nem én.szóval hosszu nagyon...
65. ildi24. (válaszként erre: 64. - Pom-pom-pom)
2010. nov. 14. 21:09
Mi 3hónapja vagyunk külön.megromlott nagyon a kapcsolatunk.5 évig voltunk eggyütt.van egy 3 éves kislányunk.elhidegültünk egymástól.aztán 3 hónappal ezelött összeszedte a cucait,és elköltözött a szüleihez.jött minden héten a kicsihez.hiányzik amugy..vagy nem tudom mi van.csak az a baj,hogy miután elment,rá egy hónapra jött valaki,aki teljesen más.de vele meg nagyon bonyolult,mert a szüleim nem fogadják el soha ,soha.ugyhogy...van mindenkinek gondja.de hiányzik az exem nagyon,de ö egyszer nem mondta hgy haza jönne.
2010. nov. 14. 21:00
Ja és amikor mondtam neki,hogy nyugodt vagyok van hol aludnia,mert gondolom az éjjel sem a padon aludt a parkban azt mondta,hogy "te mondtad,hogy ne jöjjek haza..."
63. pom-pom-pom (válaszként erre: 62. - Szilvamama)
2010. nov. 14. 20:57

Sziasztok!

Nos eljött a pillanat,most kicsit megkönnyebbültem,de tudom,hogy a következő pár nap után leszek még mélyponton...pénteken a nagyok elmentek az apukájukhoz,a kicsivel maradtam.Kértem,hogy pénteken haza tudna-e jönni hamarabb mint este 7,mert elszeretnék menni szoliba és futni...(saját maga osztja be a munkaidejét)(futni kb 5 éve voltam utoljára,szoliba valamikor augusztusban,gondoltam elkezdek kicsit magammal is törődni)természetesen (?) nem jött haza csak este fél 9-kor,köszönt,hogy szia kicsim,zuhanyzott,lefeküdt,megkérdezte mi újság és már horkolt is mire válaszoltam volna...hajnal 2-ig járt az agyam,olvasgattam,a megasztárból semmire sem emlékszem,pedig néztem,de abszolúlt nem ott jártam agyban...

szombat reggel fél 7kor elment,akkora lelki ürességgel ébredtem,egész nap kint sétáltunk céltalanul a jó időben a kislányommal és gondolkoztam...latba vettem mindent,mérlegeltem és arra jutottam,hogy este lesz egy mély beszélgetésünk és békében különmegyünk.aha,ahogy én azt elgondoltam...

Szintén fél 9 volt mire lefeküdt mellém,de 3/4 9kor csörgött a telója,felöltözött és mondta,hogy megiszik 1-2 pohár sört a haverjával és jön.nagyon pipa lettem,mondtam,hogy ide ne jöjjön vissza ha most van pofája elmenni és fontosabb mint megoldani a problémánkat.elment és ma reggel fél 10 kor jött haza,amikor is mondtam neki,hogy menjen el,oda ahol volt és hagyjon minket.Tudomásul vette,semmi ellenvetés nélkül és ez fáj a legjobban,hogy nem harcolt...,de mondta,hogy holnap jön majd.Kérdeztem,minek?Vigye el ami most szükséges a pár napban és utána egyszerre vigye a többit,ne zavarja meg az életünket,napjainkat a jelenlétével.Azt mondta,hogy az én életemet nem is zavarja,de a gyerekéhez ha én nem is akarom,úgyis jön minden nap...egy alsógatyát nem vitt magával,tehát tuti jön...

szerintem ez nem lesz békés...nem lesz felnőtt emberhez méltó elválás részéről.

62. Szilvamama (válaszként erre: 61. - Pom-pom-pom)
2010. nov. 14. 18:09
Mesélsz majd, ha tudsz?
2010. nov. 14. 13:27
köszönöm mindenkinek!MEGTETTEM AZ ELSŐ LÉPÉST....
60. Zsu_123 (válaszként erre: 59. - Csimpilimpi2)
2010. nov. 12. 08:57
Egyetértek csimpilimpivel. Én is gondolkodtam, hogy reagálok az ő hozzászólásáara. Teljesen más (általában) a mozgatórugója annak ha egy nő hagy el egy férfit. Ahogy mondani szokták a férfi olyan, mint a majom. Addig nem engedi el a régi ágat, amíg biztosan nem kapaszkodik az újban. Viszont ha úgy érzi erősen fogja, akkor minden lelkifurdalás nélkül hagyja ott a régit. És igen, csak a saját boldogsága reményében. Ez a nagyfokú önzés.
59. csimpilimpi2 (válaszként erre: 49. - Kand Úr)
2010. nov. 12. 05:03

Amit most leírtál, az a mi életünk másik oldala. Lehetnénk Szilvamamával, pom-pom-pommal együtt a feleséged helyében. Tűrünk, zsörtölődünk, majd elhagynak minket a boldogabb élet reményében. Érted? Elhagynak, mert MI nem felelünk meg. Nem az lép ki a házasságból, aki úgy érzi, hogy reménytelenül harcol a házasság jobbá-tételében, hanem az, aki megunja a küzdelmet.

A férjem azt mondta, hogy tulajdonképpen miattam ment tönkre a házasságunk, hiszen sosem veszekedtem vele. Most honnan lehet megtudni, hogy mi a jobb? Persze, utólag lehet magyarázni, hogy hogyan kellett volna csinálni, hogy jobb legyen. Erre mindig csak utólag jövünk rá.

Ezért írtam, hogy pom-pom-pom tűr, harcol, szenved, félt, sajnál, de mégis valószínűleg a párja lesz az, aki az első adandó alkalommal lelép. Nem azért, hogy mindkettejüknek megadja az új boldogság esélyét, hanem a saját boldogságát keresve. Persze utána jön a késő-bánat, de az - mint ahogy Te is írtad - már nem ugyanaz.

58. acf14b3ecb (válaszként erre: 36. - Szilvamama)
2010. nov. 12. 04:43
Istenem! Hát neked se lehet könnyű, mint nekem.Én egy üres emailből aminek tárgya a férjem neve volt,tudtam meg,hogy megcsal a férjem....Ha az nincs lehet még a mai napig titkolja...A férfi ráadásul egy haverja volt,akinek az élettársával jött össze a férjem.De ez nem túl sokáig,pár hét max 1 hónapig tartott...
57. acf14b3ecb (válaszként erre: 49. - Kand Úr)
2010. nov. 12. 04:38
Nagyon tetszett,amit írtál!Teljesen igazad van!
56. d68657db8f (válaszként erre: 50. - Szilvamama)
2010. nov. 11. 22:21

Igen, ismeros a harc onmagaddal...

Ez a legrosszabb benne. Es igazabol az idon kivul nem nagyon van csodaszer, ami segit.

Kiveve a gyonyoru kislanyodat es a szeretteidet! :)

55. d68657db8f (válaszként erre: 49. - Kand Úr)
2010. nov. 11. 22:18

Na, ez egy korrekt, egyenes es hiheto erveles.

Egy ilyen eszmefuttatas utan en - azt hiszem - meg tudnek bocsatani. Latszik benne az elszantsag es hogy tovirol-hegyire at lett ragva a dolog.

Az a keserves benne, hogy szinte minden hazassagban van egy ilyen buktato, ami iszonyatosan fajdalmas.

Arra meg nem tudtam rajonni, hogy miert van szukseg a nagy fajdalomra, mielott az ember eleri a boldogsagot. Az elet nagy talanya...

2010. nov. 11. 22:06
És igenis az a fontos, hogy Te jól érezd magad a bőrödben, mert akkor tudsz adni igazán azoknak akiket szeretsz. És egyetértek veled, nem másoknak kell megfelelni, főleg nem úgy, hogy arra Te rámenj.
53. Zsu_123 (válaszként erre: 35. - Pom-pom-pom)
2010. nov. 11. 22:00

Igen, az első lépés ami nagyon nehéz. De ha azt megteszed, utána már menni fog. Hiszen annyira tisztán megfogalmaztad már magadban, hogy mi miért nem jó, stb. Tudod is, hogy mi kell legyen a következő lépésed. Mert igenis lépni kell! És csak magad miatt, hogy egészséges maradjon a lelked, ezáltal a tested is. Mert csak így tudsz maximumot nyújtani a kislányodnak. Ha csak eszed tovább magad, egy idő után jönnek a pszichoszomatikus betegségek, és már nemcsak a lelked, de fizikailag is kikészülsz. Hidd el, tudom mit beszélek. Én is megjártam, nekem is azt mondták, nagyok az elvárásaim. És nem kell itt azon agyalni, hogy ráijesztesz, vagy bármi hasonló, mert nem tudsz ráijeszteni. Nem a mi fejünkkel kell gondolkodni, nem a mi érzéseinket kivetíteni rájuk. Az ő EQ-juk a 0-hoz közelít, mert ők alapból ilyenek, és az önzőbbjei még olyanabbak.

Egy szó, mint száz, lépd meg, amit meg kell lépned! Csak magadat hibáztathatod, ha rosszul döntesz, ő már mindent megtett azért, hogy azt lépd, amit kell. Bocsi, ha keménynek túnt, de amikor már így megfogalmazódott benned minden, akkor a válasz is, csak nem akarod elhinni, hogy azt kell tenned.

Hajrá! Sok-sok lelkierőt a véghezvitelhez! :-)

52. cbe6ba1fa9 (válaszként erre: 7. - Szeszipuszi)
2010. nov. 11. 21:31
Személy szerint én is megtettem. Hetekig gondolkodtam mi lenne a helyes döntés. Szerelmes voltam még a volt páromba, de tudtam, hogy semmi sem változik. Ha elhagyom, akkor sem fog utánam kapaszkodni, nem néz majd vissza. Végül döntöttem, pedig a szívem szakadt meg. De az élet adta új élmények kicsit könnyebbé teszik, látszólag.
2010. nov. 11. 21:25
Egyértelműen menni.
50. Szilvamama (válaszként erre: 48. - D68657db8f)
2010. nov. 11. 21:13
Nem tudom. Az a baj, hogy a szeretetem még mindíg erősebb, mint a gyűlölet. Egyelőre biztos, hogy szó nem lehet róla, akkora ürességet érzek a mellkasomban. Talán idővel jobb lesz, tisztábban látok. Nem tudom.
2010. nov. 11. 20:45

Hogy lehet erre "készülni"?

Alakoskodsz? Színlelsz boldog hitvest, miközben azon ügyeskedsz hogy minél jobban jöhess ki egy szakításból? Mit veszíthetsz 17 év után: pénzt, vagyont, biztonságot? Mit remélsz a kilépéstől: szabadságot, nyugalmat, kalandokat, izgalmat?


Mintha csak magamat látnám néhány évvel ezelőtt. Én is így voltam ezzel. Fojtogatott a házassági kötelék. Untam a családi programokat, az állandó anyagi problémákat, a nejem örökös panaszáradatát. Ha néha esténként kimaradtam pár órát a kollégákkal egy-két fröccs erejéig, vagy elmentünk egy meccsre, kifakadt.

Kiléptem. Elváltunk. Nehezen összekuporgatott vagyonkánk (családi ház Józsán, kocsi, üdülő Hszoboszlón) elkótyavetyélve. Fiatal, csinos barátnő, új haverok, buli/buli hátán. Kell ennél több?


Ma már tudom: KELL!!!


A nejem anyagilag és morálisan is összeomlott, a gyerekeim tanulmányi eredménye és viselkedése visszafordíthatatlanul lezüllött.

A munkahelyemről (KLTE) kiléptem, új munkahely egy privát cégnél (szerencsém volt, hogy találtam), munkaidő sokkal több, fizetés kevesebb.


Egy éve újra együtt vagyunk: 2,5 szobás panel (a Malomparknál) elcsigázott, fásult hétköznapok. Megpróbáljuk előről kezdeni. Mert hülyék voltunk (voltam). Azt hittük (hittem), hogy ha kilépek, enyém lesz a világ. Azt hittem, hogy a családom (nejem) áll az álmaim megvalósulásának útjában. Azt hittem, egy új kapcsolat egészen más, élménydúsabb, boldogabb lesz. Tévedtem.

Ma újra nyugodt, kiegyensúlyozott, férj/családapa vagyok. Anyagilag lezüllve, de lelkileg megerősödve. Mi a boldogság? Nekem a szeretteim közelsége, az hogy érzem (tudom) szükségük van rám. És nekem is rájuk. Soha többé nem adnám fel a családi biztonságot. Nincs az az izgalom, kalandvágy, ami eltántoríthatna a családi fészektől. Ma is sokat zsörtölődünk, vitatkozunk, néha kiabálunk is. De senkinek nincs kétsége afelől (a tinédzser fiaimat is beleértve), hogy egymásért haragszunk, nem pedig egymásra. Kár, hogy ezért ilyen nagy árat kellett fizetnünk.


Csak azért írtam le a történetemet, mert úgy tanultam: okos ember a más kárán tanul...

Hölgyeim, csak óvatosan a nagy önmegvalósítási ábrándokkal. Az élet sokkal zordabb az álmoknál!

Nem biztos, hogy mindenkinek megadatik, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lépjen. Nekem szerencsém volt, bár ez a folyó már nem teljesen ugyanaz, mint amelyikből kiléptem, de legalább újra hazai vizeken vagyok.

48. d68657db8f (válaszként erre: 47. - Szilvamama)
2010. nov. 11. 19:14

:(

Szivbol remelem, hogy az a par het, ami az unnepekig hatra van, enyhiteni fogja valamelyest a banatodat! Es hidd el, hogy o is szenvedni fog majd nelkuletek - ez a legkevesebb, amit megerdemel...

Amugy meg tudnad neki bocsatani? Mert gyanitom, hogy errol akart veled beszelni. Vagy vegleg lezartad mar?

47. Szilvamama (válaszként erre: 44. - D68657db8f)
2010. nov. 11. 18:43
Igen, csak most elég nehéz elhinni, hogy valaha lesz ez jobb is ... A karácsony. Hát igen, de szerencsére a gyönyörű kislányom itt van velem, számíthatok a szüleimre, húgom családjára. Neki pedig csak a nő maradt ...
2010. nov. 11. 17:57
ráadásul mindenkinek igaza van
2010. nov. 11. 17:56

mindig lesz olyan, aki azt fogja mondani, hogy menni: menekülés. maradni: gyávaság


te döntesz

2010. nov. 11. 17:52

Hat le vagyok dobbenve...

Nagyon sok erot kivanok Nektek, es biztos vagyok benne, hogy lesz ennel sokkal jobb is!

43. pom-pom-pom (válaszként erre: 41. - Szilvamama)
2010. nov. 11. 14:13

EZT ÍGY KELLETT TENNED!!!!

Nagyon ügyes vagy.Erősen,elkérni a kulcsokat,odaadni a ruháit és bezárni az ajtót!!!A lelked nagyon soká fog rendbe jönni,főleg,hogy jön a karácsony és az elgyengíti az embert.Én személy szerint ettől félek nagyon...

42. Szilvamama (válaszként erre: 38. - D68657db8f)
2010. nov. 11. 13:47

Sajnos igaz, egy szóval sem tagadta. És még volt pofája azt mondani, hogy nem akart megbántani ...


Erős voltam, nem sírtam, még mosolyogtam is, amennyire bírtam. :)


Le akar ülni beszélni ... erre mondjuk úgy fél évvel ezelőtt kellett volna sort keríteni, és akkor talán nem jutunk el idáig.


Köszönöm nektek a bíztató szavakat, jól esik.

41. Szilvamama (válaszként erre: 37. - Pom-pom-pom)
2010. nov. 11. 13:44

Hú de ismerős a szitu ...


Egyébként minden szavát elhiszem a pasinak, mert kb. fél éve messze nem olyan a házasságunk, mint azelőtt, meg név szerint keresett meg, hogy: te vagy az x.y. felesége?


Este hazajött, én elmondtam, hogy reggel volt egy kellemetlen beszélgetésem, és ennyk fényében szeretném, ha elköltözne. A kulcsot elkértem, fogta a szatyrot, amit összekészítettem neki, hogy ma legyen mit felvennie, és elballagott.


Szarul vagyok, de túl fogom élni, mert muszáj! Fél 5-kor megyek az ügyvédhez, megbeszélni a továbbiakat.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook