Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetős fórum)

Én másképp érzem ezt:))

Lehet,vagy sajnos,ki tudja(?),én elsősorban továbbra is nőnek érzem magam .Az ,hogy férjhez mentem ,gyerekeim születtek ,az életem részévé váltak nem tudott változtatni ezen.

Inkább valahogy úgy érzem ,hogy most elsősorban anyaként ,háziasszonyként kell helytállnom ,de nem szeretném ha az egész életemet ez töltené ki, életem végéig.

Szia Minerva !!

Lehet, hogy félre értettem valamit de az is lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett. Azt írtad, hogy most már szeretnél élni és magatokkal foglalkozni. Ez így helyes !!! De attól még anya vagy !!! Fata írta ha elköltőznek onnan megszűnik az anyaság. Ami nem így van. Viszont azt is írtad, hogy nem tehetsz róla de még mindig beleszólsz az életükbe. Én az élni és élni hagyni elmélet híve vagyok. Félre ne érts nem vagyok alárendelve a lányomnak ő is tudja piszlicsáré ügyekkel nem rohangálunk, hanem megoldjuk!! De igen is ha baj van mellette a helyem. Ettől még én élhetem az életem és foglalkozhatok magammal. A kilököm a fészekből meg átvitt értelembe írtam nem kell szó szerint érteni.

Úgy érzem félreértelmeztél valamit. Természetesen anyák maradunk ameddig élünk,de ha a gyerekeink felnőnek onnan kezdve már önálló emberi lények és nem a tulajdonaink, ahogyan mi sem vagyunk az övék.Szeretném, ha az életemet innen kezdve már a férjemnek és magamnak szentelhetném.Persze ebbe beleférnek ők is,de nem feltétlen róluk fog szólni a továbbiakban. Természetesen nem lököm ki őket a fészekből,hiszen a válás következtében befogadtam újra a kicsit is.De ez nem egy életre szól! Lábra kell állnia,meg kell keresse a lehetőségeit. Ez már csak ideiglenes segítség.Meg kell értenie,hogy az életéért a továbbiakban ő a felelős. Amíg itthon van addig pedig vannak szabályok amit ha tetszik ha nem be kell tartania,még ha elvált asszony is.Pl: Megy amerre akar,de elvárom,hogy tudjam hol van.

Én nem azt mondom el mit csináljon,hanem a lehetőséget az alternatívát vázolom fel neki, ha elfogadja jó, ha nem akkor ő issza a levét. Kegyetlen vagyok és nem vagyok jó anya? Lehet de egyszer meg fogja érteni, hogy érte is teszem amit. Bár szerintem már tudja:-)

Szerintem Minervánál lehetett érezni egy kis "ellökést". "Beleszólok, megmondom, mit csináljanak a gyerekeim, de ha balul üt ki, akkor vállalják érte a felelősséget" - szerintem talán ezt érezhette Any eldobásnak, talán egy kicsit túl erősen fogalmazott :)

Én egyetértek azzal, hogy a szülőknek is legyen magánélete (főleg, ha a gyermekek már kirepültek), de Anynek is igazat adok abban, hogy amikor szükségünk lenne az anyánkra/szülőkre akkor bármikor mehessünk hozzájuk (most nem extrém helyzetekre gondolok, de a saját szülőmhöz ne kelljen már bejelentkeznem! Ismertem egyébként ilyen családot, hát nekik is minden volt, csak nem szeretetteljes a viszonyuk, inkább a hidegség, kimértség volt rá jellemző).

Nem anyaként fogom fel a világot, hanem önálló emberként.

Az anyaság nem éltünk végéig tart hanem addig a pontig amikor a gyerekeink külön életet kezdenek élni.

Szerintem és hangsúlyozom szerintem !!! Az anyaság életünk végéig szól!!! Ám a felelőség vállalás tart addig a pontig, amikor gyerekeink külön életet kezdenek élni! Innen már ők a felelősek tetteikért. És ha ezt már tudják akkor válnak igazi felnőtté.

Szerintem félre érted.

Senki nem beszélt ellökésről ,meg kidobásról.

Szerintem jól csinálod:))

Az igen vicces,amikor sok filmben,meg az életben is látom,hogy a gyerekek próbálják megnevelni a felnőttet.Beleszólnak a magánügyeibe,mikor hova megy mit csinál,miért nem vigyáz az unokájára,mi az ,hogy dolga van egy nagymamának????

Mi az ,hogy Férjhez megy 60 évesen??

:DDD

Vicces:))

Szerintem ne gondolkodj ilyen végletesen, egyszerű példa ehhez az, ha azt az anya szerepedet nézed ami 5 éves korában volt, és azt ami 20 éves korában.

Ugye, hogy másnak kell lennie?

Hát akkor azt kell mondanom nagyon sok gyerek rohangászik a világban ,mert több gyerekes anyák okolják a szüleiket sok mindenért,és sok szülő is gyerek mert a gyerekeit okolja sok mindenért:))

Szerintem akkor válik felnőtté az ember amikor szép lassan ráébred ezekre a dolgokra ,de azt hiszem ,ez egy folyamat amit mindenkinek magának kell végig járnia.

nekem még nincs gyerekem, ezért a saját szülő kapcsolatomból indulok ki-de azt hiszem, ha finoman és következetesen csinálja az ember egyik félnek sem lesz éles az elszakadás.

persze ezt nagyon nehéz megvalósítani.

"Pedig az anyaság a legtermészetesebb és legősibb érzés, fogalom, maga a valóság. "

Az élet rendje ,hogy gyerekeink lesznek ,felneveljük őket ,és külön önálló emberekké válnak.Számomra ők az életem részei,de nem csak róluk szól az életem.

Nem anyaként fogom fel a világot,hanem önálló emberként.

Az anyaság nem éltünk végéig tart hanem addig a pontig amikor a gyerekeink külön életet kezdenek élni.

Rájöttem !!!!!! Tudom Fatánál mi a a baj !! Miért tűnik sokszor ellenszenvesnek !!! Félre érthetően ír ! Mutatok egy példát:

"Nem az én elvem az , hogy fogadd el az embereket olyannak amilyenek.

Te nem tudod elfogadni anyádat, folyton megváltoztatni szeretnéd,....." Na most ha ez ember átszalad rajta már ellentétbe is kerültél. De Ha azt írat volna!! Nem !!! Az én elvem az: Hogy fogadd el az embert olyannak amilyen...... Tényleg Fata bocsánatot kérem ez nem rossz indulatú megjegyzés részemről. Tényleg sokszor nem értettem amit írtál. De most már többször átolvasom, hogy megértselek. Még egyszer bocsi. Tudom itt gyorsan ír az ember nehogy elveszítse a fonalat.

Mikor fog felnőtté válni szerinted?:)))

Ha hagyod ,hogy hibázzon és viselje a következményeit.

Túlmisztifikálod ezt a dolgot. Pedig az anyaság a legtermészetesebb és legősibb érzés, fogalom, maga a valóság. És bizony az anyai szeretet benne a legfontosabb. A sebek pedig, amiket egy anya okoz, nem gyógyulnak be.

Én életem végéig anya leszek, Fata. Nekem ez a legfontosabb az életemben. És ez nem azt jelenti, hogy a gyermekeim nyakán fogok lógni, de az anyaságom mindig előtérben lesz.

Egyébként nem szeretném anyámat megváltoztatni, nem is tudom, hol írtam erről. Nem is reménykednék benne, hogy képes lenne rá.

Foglalkozom a dologgal, keresem a megoldást, nem vagyok erőszakos, nem vagyok tolakodó, stb., de nem is szakadok el teljesen.

Azt, hogy az anyasággal kapcsolatban emlegetjük, hogy nem vagyunk egyformák, ki ilyen és ki olyan, ugyancsak nonszensznek tartom. Igen, ki ilyen, ki olyan, mások az elveink, a magatartásunk, a céljaink, a viselkedésünk, de egyben egyeznünk kell és ez a gyermekeink iránti ragaszkodás és szeretet. Én sem ilyen voltam a születésük előtt, én is pasiztam, szórakoztam, csatangoltam a Balaton-parton, imádtam az életet, de az egy más élet volt.

Én azt gondolom, ha választunk egy utat -ez az út lehet a családalapítás, gyermekek szülése-, akkor azt végig kell járnunk és nem hagyhatjuk ott a velünk jövőket az úton azzal, hogy "ja, bocs, mégsem ezt akarom, én másfele megyek, szakadjatok le".