Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetős fórum)

Angi986 hsz-hez szólt az, nem arra, hogy te okolnád, hanem, hogy vannak olyan anyák is.

Azért 20-30 éve még az nem volt az általános, hogy ilyen sok lány egyetemre ment, meg karriert akart építeni, kevesen szültek akkor 30 felett, ma meg már ez az általános inkább.

De mondom, szerintem is inkább egyén, mint korfüggő az anya-gyerek kapcsolat.

Itt van pár dolog, amit leír a pszichológus, s az anyákat állítja középpontba:

[link]

Nem várom el azt, hogy változzon, írtam is, hogy én próbáltam máshogy viszonyulni, és úgy érzem, hogy befuccsoltam, mert semmi nem vezetett eredményre.

Nincs elég türelmem, és rohadtul fáj, hogy olyan nyersem és bután ami a szívén az a száján kijön neki felém minden, meg pont tőle, és még csak az se veszi észre, hogy fáj nekem. Az is egy más dolog lenne, ha elmondaná a véleményét, csak normálisabban.

Persze, lehet nem kéthetente kellene látogatnom őket (nem egy városban élünk, hanem 180 km-re), hanem csak havonta, de lelkifurim lenne, ha ritkán néznék rájuk. Meg apám a mag hülyeségeivel együtt is százszor normálisabb ember nála, és hát ki tudja meddig láthatom még őket. De akkor sem tudok, és nem is akarok minden sértő megjegyzést elnyelni az anyámtól, meg ennyit, nem hiszem, hogy az jót tenne velem és az egészségemmel.

sziasztok

anyu15 éves volt amikor megszülettem és sajnos nem szoros a viszonyunk, nem beszélünk csak felületes dolgokról, anyósom 67 éves nem túl modern de nagyon szeretem és akár miről beszélek vele, és ő is úgy szeret mint a lányát

sajnos sokan vagyunk így

anyu még az esküvőnkön sírt, valószínű hogy én vok a hibás mert tönkretettem az életét azzal hogy megszülettem

Elmúltem 30 és van két gyerekem.

És miért írsz ilyeneket? Bántottalak?

Úgy el lehet fogadni, hogy kerülni a viszályt...

Ergo ritkítani a találkozást.

Eszembe jutott egy ismerős testvérpár esete, az otthon lakó, minden munkát elvégző fiút folyton toszogatta az anyja, semmi se volt jó, a Pestről évente egyszer hazajövőt azt se tudta, hogyan ugrálja körbe.

Ez lehet a megoldás.

Szerintem is inkább személyiségfüggő ez a dolog, mint korfüggő. Az én anyám 26 volt, amikor én születtem, szerintem átlagos a kapcsolatunk. A párom anyukája 32 volt, amikor született a fia, és most 66 éves, és sokkal fiatalosabb gondolkodású, mint az én anyám, aki pedig 8 évvel fiatalabb nála. Úgyhogy ennyit az általánosító kor teóriádról.

Amúgy meg szerintem a 21 éves lányok döntő többsége - főleg ha megnézem őket és beszélgetek velük - alkalmatlan a gyerekvállásra még. (Tisztelet a kivételeknek. Akiknek meg már van, azoknál ott szerintem 99 százalékban csak "becsúszott" a gyerek és megtartották, nem tudatosan akartak már gyereket. )

Te hány éves vagy? Elmúltál már 21 éves? Remélem, van gyereked már, mert különben tuti nem fogod megérteni, mert öreg leszel hozzá! :)

Addig próbálj meg ezen változtatni, amíg él. Én nem tettem. Mindig azt gondoltam, van még idő. Aztán egyszer csak nem lett. Ne kövesd el ezt a hibát.

Ne várd el tőle, hogy változzon, változz te. A kor nem érdem, az egy állapot, az önmagában bennem még sosem ébresztett tiszteletet, maximum elfogadást.

Az hogy a kapcsolatotok milyen lesz, szerintem csak rajtad múlik. Ha elfogadod olyannak amilyen, ha puffogsz rajta folyton, hanem úgy döntesz, hogy lehet ő akármilyen, te elfogadod, nem ítélkezel, egyszer csak elkezd harmonikusabb lenni.

Kár, hogy én későn jöttem rá.

Úgy értettem, hogy ha valaki, aki huszonévesen szül sokkal rugalmasabb, lazább, mint egy harmincas.

A velem egyidős ismerőseimet véve példának: az én anyukám sokkal fiatalosabb (nem csak külsőleg), mint az övéké, akik harmincas éveikben szülték a gyereiket.

Az enyémhez hasonlítottam, ezért írtam, hogy idős.

szerintem jobb, ha az anya és gyereke között nem olan nagy a korkülönbség, mert jobban megértik egymást. Bár az is számít otthonról milyen példát hozott.

29 éves korban szülni neked az azt jelenti, hogy öregen vállal valaki gyereket? Az teljesen normális kor. Manapság már a többség csak 30 körül vállal gyereket, sőt egyre többen csak 35 felett. Szerintem a nagy korkülönbség az úgy 38 évnél kezdődik.

Azonkívül szerintem egy anya-gyerek kapcsolat inkább személyiség, mint korfüggő. Lehet valakinek a gyerekével a kapcsolata akkor is pocsék, ha 20 évesen, fiatalon szülte. Sőt, én személy szerint 25 év alatt nem is tartom jónak a gyerekvállalást, hiszen nem is élt még addig egy nő...

Jó hogy nem 50 évesen akar szülni. :)))

Anyum 21 volt mikor születtem és sokan mondják, hogy milyen fiatalos. Anyósom 60 múlt és olyan, mint egy őskövület. Ahogy a párommal is bánik kész vicc. Szóval látom, hogy az a 10 év korkülönbség is mit jelent.

Idős? 29 éves volt, amikor születtem, szerintem egyáltalán nem túl idős. (Manapság meg a szülési korokat nézve aztán különösen nem, sőt! ) Igen, apu is él, ő tök más. Szerencsére. :)

Igazából olyanok véleményére lennék kíváncsi, akiknek hasonló a kapcsolat az anyukájukkal, hogy ők hogy élik meg, mit tesznek.