Rossz a kapcsolatom az anyámmal... (beszélgetés)

A tolerancia nem meghunyászkodást,irányíthatóságot jelent.

Elfogadást,minden negatív érzelem nélkül.

Te döntöd el,hogy helyt kap -e az életedben vagy sem.

A tolerancia,nem helyeslést jelent,hanem elfogadod ,hogy ő más,másképp él ,gondolkodik ,más az értékrenje stb.

Én a HELYTELEN viselkedést tettem volna idézőjelbe.

Lehet hogy én úgy gondolnám ,helytelen,de vajon ki dönti el ,hogy mi a helyes és a nem helyes?

Erkölcsi normák,szokások ,elvek ,sokszor annyira beleégnek az emberbe ,hogy a saját érzéseit sem érzi,vagy a gondolatai sem őszinték miattuk.

Egy ember akkor válik tudatossá,ha mindezeket elhagyja ,és a saját értékrendje szerint cselekszik,nem pedig úgy, ahogy tanították,megnevelték.

Te írtad, hogy nem akarsz csak anya maradni. Mi meg erra úgy reagáltunk a legtöbben legalábbis, hogy az anyai szerep és odaadás nem üti egymást más szerepkörökkel.

S erre kérdeztem még, hogy a rossz gyermekkori tapasztalatok hatására nem akarsz "csak" anya maradni!:) te írtad, nem mi. Ez még valahol ott kezdődött, amikor Any erősen nyomta meg, a kidobom a fészekből a gyermekem kifejezést... :)

Nem egészen értem itt most mit is akarsz mondani?:))

Én jelenleg maximálisan anya és feleség vagyok ,és nem kívánok ebből kilépni ,mert ez az életem:)

Természetesen a saját "anyai karakteremet" "játszom",és nem akarok/tudok,megfelelni a tökéletes anya szerepnek,de ez vagyok én:))

A gyerekeim ennek ellenére szeretnek,nem is értem ,miért?:DDDDDDDDDD

Nem értek egyet!

Egy olyan gyermek, akit vernek, akinek a szülei drogoznak és sem testileg/sem lelkileg nem törődnek a lányukkal/fiukkal, az a gyerek felnőve (mert csak akkor fog lázadni) mégis hogyan tolerálja továbbra is a szülő (ön)pusztító életmódját???

Én sem tolerálom tovább az én anyám viselkedését, cselekedeteit. Csak akkor tudnám most már elfogadni, ha érzem benne azt az igazi anyásat...

Rájöttem valamire :) te szeretsz provokálni. Szereted a gondolatmenetet a legvéksőkig kihúzni, hogy vajon hol szakad meg a beszélgetőpartnerednél a cérna?

Nos, én mindig is nyugodt természetű voltam. A hölgy mamájaként, akiről beszélünk, én sem veregetném meg a lányom buksiját, hogy jaj, de jól tetted kislányom, hogy elhagytad a családod egy hirtelen jött "szerelemért"... az más kérdés, hogy nem fordítanék neki hátat. Viszont ez esetben bizony elmondanám a rosszálló véleményem neki. Nem kioktatóan, hogy hát erre tanítottalak én, nem tagadnám ki, meg miegyéb, de ha van, itt bizony figyelembe kell venni az unoka helyzetét/érzéseit is az anya ("lányom") helytelen viselkedése miatt.

Ehhe:))

Nincs hát,egészen addig ,amíg felemelt fejjel nem mondod el neki ,ki vagy és mit akarsz az életedtől ,amit tőle kaptál.

Ne várd már el tőle ,hogy ő tudja ki vagy ,ha te magad sem tudod,és nem is tudod elmondani neki.

Te és a többiek ,eddig mindig anyátok ELLEN harcoltatok,de nem ÖNMAGATOKÉRT!

Nem ugyanaz!:))

A tolerancia ,az tolerancia.

Abban nincs egészséges és egészségtelen változat:))

Vagy elfogadod őt vagy nem.

Ennyi:))

Bocsika,de az nem elfogadás,meg tolerancia,ha csak akkor teszed ,ha épp véletlenül egyezik a te véleményeddel,értékrendeddel ,eszményképeddel.

Miért külön eset?

Nem azt hangoztatjátok ,hogy az anyai szeretet az feltétel nélküli?

Én ebben a helyzetben is mellette állnék ,és nem fordulnék el tőle.

Egyetértek Lindussal. Főleg, hogy én is végigrágtam magam mindannyiunk véleményén.

Tulajdonképpen miért lenne baj, hogy ő úgy érez, ahogy? Ezzel szerintem nincs is baj, de ugyanúgy, ahogy ők nem értik meg, hogy mi miért cselekszünk/vagy miért nem teszünk meg, ugyanúgy nekünk is furcsa az ő álláspontja. Ezért jó, ha mindenki kifejti, megvitatjuk, megbeszéljük, kölcsönösen tisztelve a másikat és persze meg is hallgatva.

Az a jó, hogy nincs semmi baj :)

Az enyém is ma van utoljára oviba. Imádja, de úgy vettem észre, most már jobb szeretne otthon lenni. Két hét múlva csak velem lesz, jó kis szabi lesz, mert amúgy 5-től 17-ig távol vagyok tőle a munkám miatt. Ingázom.

Igen.

én nem ítélkezem az emberek felett és a szüleim felett sem,mert minden ember egy külön álló valaki,és csak ő tudhatja mit miért tesz ,vagy nem tesz.

Nem tudhatjuk mi a jó és a rossz,nem tudhatjuk milyennek kell lennünk,hogy jók legyünk valaki számára ,minden csak viszonyítás kérdése és a gondolatainké,hogyan viszonyulunk a történésekhez.

Én tanultam a hibáikból,tehát a rossz gyerekkorom jó dologgá változott,bármik történtek is,már nem tudok rájuk haragudni,csak sajnálom őket ,hogy amit én tudok már ,általuk,azt ők még nem tudják,és boldogtalanok lesznek életük végéig,vagy addig ,amíg rá nem jönnek bizonyos dolgokra.

Azt hiszem ,sőt tudom ,hogy félreértetek:))

Talán írtam már ,hogy én hálás vagyok a szüleimnek(már).

Azáltal amilyenek voltak ,ahogy éltek olyan dolgokat tanultam meg általuk ami nap, mint nap segít ,hogy boldogan élhessem,az általam fontosnak és helyesnek vélt életet.

Úgy, ahogy én gondolom,úgy ahogy én érzem ,úgy hogy önmagam tudjam adni,a hibáimmal,az erényeimmel együtt.

Szeretem őket,és hálás vagyok nekik,már mosolyogni is tudok a gyermekkoromon,mert tudom miért voltak olyanok ,és mai napig miért ilyenek ,mint amilyenek.

Nem vitázom ,nem veszekszem,nem fáj ha gyerekként utasítgatnak,megfeddnek,vagy nem büszkék rám,nem bánt ha elvárnak dolgokat és nem köszönik meg .

Megteszem amit meg tudok tenni ,de tudok nemet is mondani,mert már nem vagyok gyerek ,és szeretném ha ezt belátnák.

Fata finoman árnyalva megemlítette, hogy saját tapasztalatai és érintettsége miatt talán nem érzi a teljes anyai odaadást. Olvastad?

Tudom, hogy Te mindig egyetértesz vele és ott jársz, ahol ő, de legyél figyelmesebb.

Annyi a probléma, hogy nem érzékelitek azokat a finom árnyalatokat amit Fata ír.

Az anya szerepet úgy értékelitek, mint mindent vagy semmit -nagyon végletesen, ezért egy másfajta viszonyulást is szélsőségesen negatívnak és nem helyénvalónak kezeltek.

Kb. ennyi.

Ja, értem...akkor minden rendben van! Csak az óvónők ijedtek meg. Na, meg téged is megijesztettek!:) De jobb félni, mint megijedni!-D

Az utolsó bekezdésedet pedig köszönöm szépen!!

Drukkolok, hogy Neked is sikerüljön véghez vinni az álmaidat! Csak rajtad múlik..goo!!!!:):)

Szia Köszönöm, hogy érdeklődsz, vak lárma volt. De haza hoztam. Ez volt az utolsó nap holnaptól itthon van szünet lesz. Már csak pár gyerek volt az oviba.

Kin voltak melege volt piros lett azt hitték lázas, azt mondta valami savanyú kenyér volt a reggeli nem ízlett neki az óvónő meg azt hitte azért nem eszik mert beteg. 36,2 volt a láza mikor haza hoztam. Tehát semmi. Most épp a mesekönyveiből épít garázst.

Utólag is bocsi de be néztem az adatlapodra és megkukkoltam a gyerköcöket. Nagyon helyesek gratulálok. Látszik, hogy boldogok vagytok. Még egyszer elnézést, és gratulálok. Maradj ilyen anyuka még vagy 100 évig

Fata !!!

Egyfolytában idézed a szavaimat aztán ledegradálsz !

Kiforgatod, máshogy értelmezed, Miért teszed ????

A te slágáred mindenkit fogadjunk el olyannak amilyen. Mégis egyfolytában belém kötsz. Nem értem, nem értelek !!!

Az egészséges tolerancia teljesen oké.

De amikor már valaki direkte negatív a saját gyerekével szemben, vagy még csak bele sem akar gondolni abba, hogy jééé, tényleg, lehet, hogy mégiscsak van valami abban, hogy házisárkány vagyok... s a gyerekem évekig áldozata volt a zsarnokságomnak... hát akkor már nem oké a tolerancia, meg a fogadd el olyannak, amilyen slágerek.