Petesejtdonoros lombik (beszélgetés)
Szia Judite!
Ezt a sejtszám dolgot én is kifogásoltam már egyszer itt a fórumon. Szerintem megosztják 2 nő között. Ettől függetlenül jó klinika, csak úgy kell készülni, hogy emiatt lehet, hogy 2 ciklusra lesz szükség.
Mégegyszer mondom, hogy jó a Klinika, csak ezt el kell tudni fogadni.
Azt gondolom, hogy a mostani sikertelenségünk egyáltalán nem rajtuk múlt, még most is terhes lehetnék.
Üdv
köszi :) így akkor sokkal egyszerűbb (nekem nem probléma az angol, de így férj is kényelmesebben érezné magát
Tényleg, olyan furcsa, hogy nem tizenx petesejtet nyernek, hiszen egy lombik stimuláció során (oké az már túlstimu) vannak huszon, sőt harmincas leszívások is. (persze, mennyiség mehet a minőség rovására, de érdekes, hogy fagyiba már nem is mehet így)
Sziasztok!
Sajnálom hogy többen úgy érzitek, nehéz lelkileg elfogadni, egy „idegen, ismeretlen” petesejt befogadását. Elsőre én is arra gondoltam – olvasva titeket -, hogy talán azoknál nehezebb ezt elfogadni, felfogni, vállalni akiknek már született gyermeke. Aztán még ott van egy csomó kérdés amiről már írtatok, hogy fog-e a mamára hasonlítani külsőleg, belsőleg egy picikét? Meg ugye kinek és hogyan mondjuk majd el hogy miként fogant, el kell-e majd mondani egyáltalán, vagy lehet-e egy életen át titkolni (minthogy ugyan sok ismert ember országunkban ezt teszi)?
Igazából azért vagyok szomorú, mert én is nagyon későn eszméltem rá arra, hogy van más megoldás is mint éveken át saját magam stimulálni már 40 év felett. Nem bújtam az internetet se előtte, se közben, az orvosok utasításai szerint cselekedtem. Ami pénz elment feleslegesen, azt szívesebben költöttem volna donorra ha tudok róla hogy más országokban ez működőképes. Mert ugye egy 40-es nőnek ritkán vannak fiatal nő rokonai, akik még akár donorok is lehetnének hivatalosan.
Szóval még csak egy kósza gondolat sem volt a részemről, hogy mi lesz ha… mit szólnak… szabad-e ilyen kórban… hasonlít-e stb… de talán ez azért van mert még nincs gyermekünk és a kor miatt már csodaszámba megy egy terhesség kihordása.
Leírhatnám a történetem – de nagyon hosszú lenne -, hogy jó hormoneredményekkel meddig jutottam, de nem akarlak fárasztani titeket ezzel. A bizonytalanságom az a ReproGenesissel kapcsolatban hogy stimuláláskor miért csak ilyen kevéske (2-3-4) megtermékenyített petesejtet produkálnak? Holott nekem egy negyed petefészekkel (jobb oldalon nincs, baloldal csonkolt!) mindig lett 5 tüszőm 5 petesejttel és sikeres megtermékenyítéssel… Tudom, hogy nem a mennyiség számít, sőt a kevesebb több, de egy fiatal lány sokkal jobban reagál a hormonokra… na mindegy, nekem fura hogy van akinek nincs is mit lefagyasztani…
Szorítok midenkinek!!!
Drága Sára gratulálok és boldog babavárást kívánok! Milyen jó, hogy rátaláltál a dokira, és még műteni se kellett! Tudta ez a pici, hogy mikor kell neki beköltöznie a pocidba!
Tücsök nagyon sajnálom. Hihetetlen, hogy így elnézte az orvos, sok erőt kívánok, hogy újra előre tudjatok nézni. (mikor tavaly kiderült, hogy a picinknél valami nem stimmel, a 11.héten voltunk a dokimnál uh-n, minden oké, pár napra rá a babamozis 4D-n már egyből látták, hogy valami gond van, jobb volt a felbontása)
Bagócsi dr a Brno-i klinikán van? Akkor ő magyar? A kapcsolattartóval milyen nyelven kommunikáltatok?
Szia Tücsök, először is nagyon sajnálom, ami veled történt. Borzasztó, és megértem, hogy szavakban nem is igazán kifejezhető. 😢 Csak annyit tudok mondani, hogy ne add fel. Sikerülnie kell!
A gyógyszerek, amiket használok, 3x1 mg Divigel és 800 mg Progesterone exetils. Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint az Utro csak 200 mg-os kiszerelésben, így csak 2x 2-t kell feltenni reggel és este. Ezenkívül terhesvitamint és aspirin protectet szedek még.
Szia!
Örülök nektek tiszta szívből!
Kíváncsi lennék, hogy milyen gyógyszereket kaptál. Megírod?
Köszi előre is.
Üdv
Kedves lányok, már egy ideje készültem írni nektek, de eddig nem mertem. Mert féltem. Most is félek, de úgy érzem, mostmár itt az ideje valóban, hogy megosszam veletek. Aki már régebbóta tagja a csoportnak, talán emlékszik a kálváriámra. Január végén voltunk beültetésen, ami nem sikerült és csak egyetlen kis bogyókát tudtak lefagyasztani. Rögtön a következő ciklusban el akartunk menni érte, de nem sikerült, mert a nyh-m nem vastagodott meg. Tulajdonképpen az első beültetésnél is elég vékony volt, de most annyira, hogy Bagócsi doki azt mondta, várjuk meg a következőt. És így telt el még 2 ciklus eredménytelenül. Senki nem tudta, miért nem hat az estrofem, ráadásul közben egy orvos azt mondta, endometriózisom van, plusz arcuált méhem, amiket meg kell műteni. Teljesen kétségbeestem, mert ahelyett, hogy közeledett volna a fagyibabám beültetése, egyre lehetetlenebbnek éreztem, hogy valaha a méhem olyan állapotban lesz, hogy ez megtörténhessen. Végül találtam egy olyan orvost, aki csodamód segíteni tudott. Rájött, hogy a májam vmiért nagyon gyorsan bontja ezt a gyógyszert és a hatóanyagnak nincs ideje felszívódni. Felírt nekem egy Divigel nevű gélt, hátha ez hatni fog. És hatott, 4 hónap küzdelem után eljutottam odáig, hogy 9 mm-esre hízott a nyh-m a 12. napra.
Közben az is kiderült, hogy a lombiknak egyáltalán nem akadálya az endo és az arcuált méh, Bagócsi doki azt mondta, ne műttessem meg magam, nem segít, sőt, lehet, hogy rosszabbat tenne.
Lényeg a lényeg, elküldtem Brünnbe a 12. napi szép kövér nyh képét, amire Bagócsi doki azt mondta, itt az idő, 21. napon beültetés. Fel sem bírtam fogni. Június 8-án utaztunk ki, megkaptam a csodálatos kis bogyókámat, ezúttal Bagócsi doki tette be.
Senkinek nem mondtuk el a párommal, még a családnak sem. Nektek sem, ne haragudjatok rám érte. Egyszerűen képtelen voltam leírni. Rettegtem a csalódástól, attól, hogy megint azt kell majd írnom nektek, hogy nem sikerült. Próbáltam nyugodtan tölteni a következő 2 hetet, nem rástresszelni, és úgy éreztem, sokkal könnyebb úgy, hogy senki nem izgul értem, mert senki nem tudja. Aztán június 22-én reggel elmentem vérvételre. Nem csináltam előtte tesztet. Elhatároztam, hogy soha többet nem csinálok, mert nem bírtam volna ki még egy egycsíkos teszt látványát. Aznap végigizgultam a napot. Csak délután kaptam meg emailben az eredményt. Ami döbbenetes látvány volt. 1546 volt a Hcg. Felfoghatatlan. Mindketten sírtunk, nem akartuk elhinni, hogy 5 év keserves küzdelem után tényleg ott a pozitív teszt. És egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy nem az én sejtem. Nem érdekelt és azóta sem érdekel. Mert az enyém, az én kis csöppségem, akinek mostmár ott dobog a szíve az enyém alatt. Tegnap voltunk UH-n, ahol a doki megerősítette, hogy 6 hetes és 1 napos babóka, szépséges és erős szívdobogással.
Még mindig felfoghatatlan, és még mindig nagyon félek, hogy mi lesz, hogy eljutunk-e a 12. hét végéig, hogy tényleg velünk marad-e, tényleg, igaziból, valóban megtörténik velem is a csoda, hogy 39 évesen megszülessen az első babám.
De azt gondoltam, mostmár muszáj ezt leírnom nektek - azoknak, aki még kételkednek, hogy erőt adjak a továbblépéshez, azoknak, akik éppen a beültetésre várnak, és izgulnak, milyen lesz, és azoknak, akikkel már ott van a babókájuk, csak még nem tudják az eredményt -
hogy igenis lehetséges, és sikerülhet és csodálatos dolog és egyáltalán nem számít, hogy az én petesejtem-e vagy sem.
Nagyon bízom benne, hogy a továbbiakban is jó hírekkel jöhetek majd. És kérlek titeket, ne haragudjatok rám, amiért csak most tudtam erőt meríteni ahhoz, hogy mindezt leírjam nektek.
Jajj de jó, hogy betértem ide, olyan jó olvasni és igazatok van, ezek az újtól való félelmek elillannak, ahogy 'kézzel foghatóvá' válik az egész és a mieink lesznek ezek a kis Pöttyök! Várom a klinikák válaszait.
Egyébként az árlistában az embrió donáció olcsóbb jóval, mint a donor petesejtes. Ennek akkor tényleg ennyivel olcsóbb a menete (és azért ennyi, mert így férjnek sem kell mintát adnia) vagy ez valamin felül értendő költség?
Szia!
Amikor egy emailben azt olvastam, hogy :"...3 embriójuk van...", minden eldőlt, már szerettem őket :)!. Ezt így hidd el nekem!
A következő kötődés akkor alakult ki, amikor közvetlenül a beültetés előtt láttuk az embriócskát :)!
Nagyon sok sikert kívánok a júliusi beültetéshez!
lucamami78, g4by
Amint a pocakotokban lesz a pici, és látjátok az első ultrahangon hogy működik a kis szíve, tudni fogjátok hogy a tiétek! Nem számít hogy az az egy kis sejtecske máshonnan származik, bennetek növekszik, titeket hallgat, simogat ott belül, ti lesztek az ANYUKÁJA!
Nagyon boldog vagyok a kicsikémmel, már 7 hónapos rosszcsont kis baba. És azt kell mondjam annyira hasonlít rám hogy az apja sokszor az én nevemen szólítja :D
Kívül is, de belül hihetetlen dolgokban hasonlít már most rám, ennél jobban nem is lehetne!
Mi ketten Ildussal szintén a Repro genesisbe fogunk menni utánad augusztusban, szóval mindent mesélj majd el.Én is most csatlakoztam a fórumhoz és mindenki története úgy megérint.
Sok sikert a júliusi úthoz, már igazán nincs messze.
Amikor az orvos elsőre ezt az utat ajánlotta a lombik helyett én is azt mondtam- szó sem lehet róla... menjen a lombik. De amikor meglettek a vizsgálatok és közölte h nem lesz beültetés mert alacsony hozzá az Anti Müllerem ami akkor 0,74 volt szólni sem tudtam csak az járt a fejemben h nem lehet h közös gyerek nélkül éljünk.
Menjünk tovább. Éjszakákat nem aludtam h ezzel miként barátkozom majd meg, hogy fogom feldolgozni.
Aztán amikor a férjem gyötrődését láttam egy percet sem gondolkodtam hívtam a számot és intéztük. Ma már hálás vagyok a tudománynak a donornak h lesz lehetőség babát szűlni újra 46 évesen. Adná ég h sikerüljön.
És itt mindenkinek...
Sziasztok Lányok!
Már egy ideje olvaslak Titeket, egészen pontosan attól a pillanattól, hogy kipattant a fejemből
a petesejt donoros lombik gondolata...
Röviden rólam annyit, hogy már van egy 12 éves kislányunk, 39 éves vagyok és egy autoimmun folyamat
következtében teljesen megszűnt a petefészekműködésem, tehát annak ellenére, hogy tele vagyok tüszőkkel,
nem lehet megérlelni őket. Egy alkalommal megkíséreltünk egy stimulálást a Versysben, de meg sem moccantak, illetve
nagyon minimálisat, 5-6 mm-esek voltak, 1-1 db 11 mm-es. Ebből sajna petesejt nem lesz. Nagyon szeretnénk, ha lenne
egy testvére a kislányunknak és ez az a megoldás, amivel a legközelebb kerülhetnénk ehhez. Én érzem, hogy 5-10 éven belül
rutin eljárás lesz az éretlen tüszős lombik, de most még sajna nem tartunk ott, ezért el kell fogadnom, hogy ha most szeretnénk kistesót,
akkor számunkra ez lenne a legkivitelezhetőbb megoldás. Nem tudom miért okoz ez ekkora lelki problémát nekem, hiszen örülnöm kéne,
hogy legalább ilyen lehetőség van, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen el tudtam fogadni. Biztos mindenkinek nehéz ez, azoknak is,
akiknek még egyáltalán nincs gyerekük, de talán akinek már van egy saját, még nehezebb lehet. Én konkrétan attól félek, hogy hasonlítgatnám
a "saját" gyerekemhez, vagy másképp éreznék, de annyira azt kívánom, hogy ez ne így legyen, de bennem van a félelem. Közben meg nagyon szeretnék
neki testvért adni és a férjemet sem fosztanám meg a lehetőségtől. Minden esetre pozítívan állok a dolgokhoz, olvastam más fórumokon, ahol
olyan nők írtak, akiknek egy saját gyerek után lett egy donor petesejtes és mind azt vallják, hogy semmi különbséget nem éreztek sem a terhesség alatt,
sem amikor megszületett a baba. Egy pillanatig sem volt olyan érzésük, hogy nem az övék lenne a baba. Én is ebben bízom, de még tudom messze van ez...
Július 24-én lesz a beültetésem Brno-ban a Reprogenesisben, első lépésben csak a beültetésre koncentrálok és arra, hogy terhesség legyen belőle.
Mindenkinek nagyon szurkolok és nem is értem miért nem regisztráltam eddig, hiszen ebben a témában tényleg olyan lányokkal lehet a legjobban konzultálni,
akik hasonló cipőben járnak!!
Köszi, hogy végigolvastatok!!!
Adelus koszonom, akkor szoritok a kicsi Pottyotoknek, hogy jol megkapaszkodjon 9honapra!
Koszonom, hogy leirtad, hogy benned is megvolt ez a felelem, es en is azt hiszem, hogy amint lenne par embriocska, mar eloszlananak a ketelyek.
Most varom a klinikak valaszait.
Szia!
Azzal kezdeném, hogy én is küzdöttem azzal az érzéssel, hogy csak a párom lesz úgymond benne. De amint kiderült, hogy 3 embriónk lett, már nem számított, hogy 1 sejt honnan van. Akkor már az enyémek voltak és 1 most már itt is van velem :)!
Mi február végén vettük fel a kapcsolatot a Reprofit klinikával, majd kitöltöttünk egy halom kérdést. Elküldtük emailben a genetikai vizsgálat eredményét( mert nekünk ezért volt szükségünk a donor petesejtre). Mindig jelezték, ha szükségük volt valamilyen vizsgálati eredményre. Április 12-én megkaptuk a 2 időpontot: a leszívás- máj.25. és a beültetés- máj.30. dátumát. Mi csak a leszívásra mentünk ki, mindent el tudtunk intézni emailben. Minden magyar leletet elfogadnak. Küldenek receptet a szükséges gyógyszerekhez.
Nekünk végül május 30-án nem volt beültetés, mert nem lett elég vastag a nyálkahártya, így 1 hónapot halasztottunk. Június 28-án viszont csodaszép embriócskát kaptunk :)!
Ha bármilyen kérdésed lenne még, szerintem mindenki nagyon szívesen válaszol. Tapasztalatból tudom :)!
Minden jót!
Sziasztok, most jutottam el oda, hogy én is elgondolkodtam erősen a Brno-i klinikákon.
39vagyok, férjem 31.
van egy 8éves gyermekünk (spontán), tavaly egy spontán terhességet down miatt megszakítottunk a 19.hétben, és azóta sajnos az orvos a mielőbbi lombikot javasolta.
Márciusban volt egy stimulációm, lórúgás adag, 1petesejt, sajnos sérült volt, nem lehetett megtermékenyíteni.
Júniusban újabb stimu, 1petesejt, másnap mondták, hogy megtermékenyült, viszont rá két nappal már a rossz hír jött, hogy fragmentálódott. Nem volt beültetés. (ez tegnap lett volna, így most nagyon friss a csalódásom)
férj andrológiája mindig jó volt, nekem 0,22az amh (bár a tavalyi spontán baba 0,14-es amh érték mellett jött)
a donor embriós beültetést csak akkor lehet kérni, ha mindkettőnknél gond van, vagy akkor is, ha mi így szeretnénk?
ha más megoldás nincs, akkor próbálnom kell fejben helyre tenni azt, hogy csak férjhez kötődik majd genetikailag a picink. (igen, ne haragudjatok, önzőség, vagy nem tudom, de most úgy érzem, könnyebben elfogadnám a donor embriós beültetést, mint a donor petesejteset, de annyira hullámzó az érzés ha rágondolok, néha úgy érzem, tök mindegy, csak sikerüljön. Néha meg előreszaladok az időben és hallom a 'nem is vagy az anyám', vagy a 'tiszta apja' stb dolgokat, és tudom, mennyire fájna.
nagyon szorítok mindenkinek, kicsit visszaolvastam, és olyan jó volt olvasni a sok lelkesedést, az eseményeket.
még egyet itthon megpróbálunk, de ha nem megy, akkor szerintem ez lesz a mi utunk is.
Mennyi időbe telt, mire az első kapcsolatfelvételtől eljutottatok a beültiig? A magyar meglevő leleteket elfogadják, vagy mindenből teljesen újakat kérnek? Hányszor kellett kiutaznotok a klinikára?
ne haragudjatok, hosszú lettem. köszönöm, ha válaszoltok.
Dixi ez nagyon jó hír!
Augusztusban nagy forgalom lesz akkor mert megyünk páran.
Én nagyon bízom ebben a ragasztóban.
Ügyesen elintézted és aránylag közeli az időpont is.
Kicsit most jobb a lelkednek h megban az időpont igaz?
Mindenkinek drukk ezerrel!
xi 1 2017-07-04 00:15
Sziasztok csajok nos ma meg kaptam az ütem tervet . És agusztus 24 lesz a leszívás a donortól és a párocskámtol. A beüti agusztus 29 én és meg kapom az icsi vagy mit meg az embrioblue iszt mondta svetlana azt mondta a doki . Úgy hogy peregnek az események. Csak egy kicsit lázadni kellet meg ha nem is nagyon de finoman . Ja és 25 éves lesz a donor mert mondtam az a felső határ. Megy a drukk mindenkinek