Önmegvalósítás vagy szülés? (beszélgetés)

Vigyázz, vékony jégre lépsz! :)

Nehogy valaki úgy értelmezze, hogy szerinted akinek karrierje van az igényei is magasabbak, nem éri be akárkivel, mert szétszednek, mint kutya a lábtörlőt ;)

Tudom, hogy nem fogsz győzködni. Túl magabiztosnak és éretlennek tűnnék, ha azt írnám, tudom, hogy nem fog megváltozni. Szóval nem írom.

De! Amiket itt leírtál, (és tényleg ne haragudj) nekem nem érték. Engem taszít a gondolat, hogy valami növekedjen bennem, taszít az, hogy egy üvöltő kis csomag matasson a mellemen, hogy beáldozzam életem húsz évre egy bizonytalan végeredményű élőlény miatt. Egyébként egy nagyon érzékeny és családcentrikus ember vagyok, a családom a mindenem, de egyszerűen alkalmatlan vagyok erre a szerepre, mert nem bírom a kötöttségeket, nem akarom máshoz igazítani az életem és idegesítenek. Ezért meg lehet engem kövezni, el lehet ítélni, magasról teszek rá. De úgy gondolom ezek olyan indokok, amik megkérdőjelezik azt, hogy a biológiai órám beindul és ha be is indul, ne lennének észérveim a tarsolyomban....

Nem akarok okoskodni, győzködni sem foglak. Én sem akartam soha. Aztán így alakult és most el sem tudnám képzelni az életet nélkülük. Fárasztóak, az agyamra mennek néha, sikítva tudnék a világból kimenekülni. De lepisilem a bokámat, amikor a lányom, aki nem egy érzelmes típus, azért kel fel korábban, hogy ágyba hozza a reggelit, vagy amikor a terroristafióka csak úgy odaszalad, megfogja a fejem és csak annyit mond: olyan szép vagy. Vagy amikor tegnap este mind a kettő rajtam kuporgott és rajzfilmeket néztünk a laptopomon.

Szóval csak annyit akartam mondani, ne lepődj meg, ha ez mégis megváltozik :)) Azon meg pláne ne, ha amikor megtörténik, úgy érzed, hogy ez nem is lehetne másképpen.

Mert ez így van????

Értettem Orákulum, térdet, fejet hajtok, nem vitatkozom.

Te tényleg azt gondolod, hogy magasabb rendű élőlény az, aki képes volt arra, hogy egy-két gyereket kipottyantson magából?

Ha a barátaid ajtaja bármi okból bezárul előtted akár nyolckor, akár máskor, akkor itt az ideje újak után nézni :)

Bizony, ez már szinte kereszteshadjáratnak tűnik. Mit nem lehet érteni azon ha valaki nem akar gyererket? Nincs misztika, magyarázat mögötte. Tudja és kész. Ez tényleg ennyire elképzelhetetlen. Olyan mint a kutyások meg a macskások. Ki ezt akar, ki azt. Ék is ölik egymást állandó érvzáporokkal.

Viszont őszintén meglepőnek találom az "anyatigrisek" alacsony toleranciaszintjét a másként gondolkodókkal szemben. De bizakodom, hisz Gallilei-t is rehabilitálták...

Ááááááááááá, dehogy. A skorpió mindent megtesz a családjáért :))))

Eltaláltad. Kezdek félni tőled. Nem lehet, hogy többfelé hasadt a tudatom és te vagy az ötödik Sally?

:))

Magabiztos kijelentésed mögött nyilván valóan az áll, hogy minden egyes karrierista nőt megkérdeztél és azt a választ kaptad, hogy ő bizony vágyik gyerekre.

Én csak magamról tudok ilyen megingathatatlanul nyilatkozni, gyerekek nélkül is teljes volt az életem, velük egy új dimenzió nyílt. Ők is fontosak, a karrierem is az.

Nekem gyerkkorom óta megvolt a vágyam,hogy mit szeretnék az életben csinálni...ezért sokat tanultam és dolgoztam is,és most azt csinálhatom.Közben szültem egy gyönyörű kislányt és ha összehasonlítom a vágyaimmal,akkor azt kell hogy mondjam a legizgalamasabb feladat anyának lenni.Olyan dolgokra tanít meg,amire azt gondolom,ha nincs gyermeke az embernek nem fejlődik ki benne....

Igaz sok lemondással jár szülőnek lenni,aki ezt nem tudja bevállalni,az tényleg jobb ha nem szül,mert előbb utóbb az olyan szülő elhanyagolja vagy érzelmileg vagy máshogy gyermekét...mellette csak cseperednek a gyerekek.

Bár szerencsés helyzetben vagyok mert nekem egyszerre ment mindekttő,nem tudom,ha nem teljesíthettem volna be vágyaimt,akkor hogy érzeném magam a bőrömben.

Úgy gondolom az már az én abszolút magánéletem, szóval nem fogom a neten teregetni, de igen, mi valószínűleg nem tudnánk beszélgetni.

És még mindig nem érted a lényeget. Az életem így jó, tehát nem üres, mert vannak dolgok, amik kitöltik, tehát nem kell kitöltenem valamivel.

Nem akarok gyereket, mert nem érzem szükségét, nem szeretem őket, stb... és nem azért, hogy ne kelljen feladni semmit...

Kezd derengeni??