Önmegvalósítás vagy szülés? (beszélgetés)

:)

Barátnőm se szereti a gyerekeket. Ebben az a vicc, hogy ők viszont nagyon szeretik őt :))

Miért gondolod, hogy sok nő csak pótcselekvésből szül??? Komolyan kérdezem! Mert én egyetlen egy ilyet sem ismerek!

És mi van az olyan nőkkel, akik a munkába menekülnek meg utazásokba vagy mit tudom én, mert a magánéletet nem sikerül úgy alakítani, hogy a legnagyobb vágyuk, a gyermek jöhessen?

Én is furcsán néztem az egyik barátnőmre, amikor kijelentette, ő nem akar gyereket.

Mi csajok folyton erről beszélgetünk, őt hidegen hagyja a téma.

Nem karrier vagy önmegvalósítás miatt, hanem egyszerűen nem szereti a gyerekeket.

Ezt nem titkolja. Mi nem bántjuk őt, őt nem zavarja a mi gyerek iránti rajongásunk.

Így van. Gyáva dolog mondvacsinált okok mögé bújni, nekem is mondták már, hogy inkább mondd azt, hogy "még nem akarsz", és akkor nem néznek hülyének. Márpedig én vállalom, hogy nem akarok, mert nem érzem szükségét, nem vonz, és mert teljesen elégedett vagyok az életemmel így.

De azért a nőknek nincs könnyű dolguk ilyen szempontból. mert két férfitípus van, akinek lehet szülni és aki nem akar. Már itt bukhat egy csomó dolog a nő nélkül. Aztán ha esetleg nem akarsz szülni, akkor mit képzelsz, mert ez a nő dolga és a legjobb dolog anyának lenni, bla bla, ha meg görcsösen akar, akkor meg biztos menekül az anyaságba....

Végre valaki megmondja. Ilyen vagyok én is csak a másik oldalon. Egyszerűen nem vágyom rá és kész.

Az elfogadottsági faktotrom sehol sincs emiatt a nőknél.

Arra gondoltam hogy amikor nyaralni mész, akkor elsősorban olyan helyre mész ami a gyerekenek is jó. Például sziget fesztivál helyett állatkert vagy valami ilyesmi.

Tehát nem arra gondoltam hogy a gyerekeim akadályoznának bármiben is, csak azok a terveim amiket még azelőtt gondoltam, azok már nem csak a saját kényem-kedvem szerint valósíthatok meg, "ha még aktuálisak".

Igen. én is ezt mondom, csak aki így van vele, nem meri bevallani (önmegvalósításra meg karrierre fogja), mert a társadalom nagy része képtelen elfogadni, hogy van olyan nő, aki simán csak nem akar gyereket.

Bevallom, nekem is furcsa volt, amikor a barátnőm közölte ezt velem - mármint hogy ő nem akar gyereket. Ő nem akar önmegvalósítani meg nem talál egyéb kifogást, egyszerűen nem akar gyereket és kész. Elfogadom, sokkal tisztább, mint kifogásokat gyártani (függetlenül attól, hogy mi kényszeríti az embert a kifogások keresésére). Szerintem önmagában az önmegvalósítás útjába nagyon ritka esetben állhat a gyerek (pl az említett veszélyes munka vagy hobbi esetében lehet akadály, de ez arányaiban kevés nő). Aki önmegvalósításra fogja, azoknak nagy részénél szerintem egészen más okok vannak. Félelem a gyermekvállalástól, rossz nevelési példák (anya, apa, nagyi, szomszéd stb.), nincs potenciális partner, így ebbe menekül az ember stb stb stb.

Ugyanígy van a másik oldalon olyan - és szintén nem kevés, akinek nem volt jobb ötlete, épp volt partner, úgyhogy szült 1-2 gyereket. Azt hitte, ettől jobb lesz, csak általában pont hogy nem.

Nekem is van egy listám, amit az életem során el akarok érni.

Bár nálam a férjemnek köszönhetően kicsit átrendeződött. :)

Amit gyerek nélkül akartam megcsinálni, mind megvan már. Mindenhova eljutottam, ahova akartam. Kipróbáltam mindent, amit szerettem volna.

Van még olyan, ami nem teljesült, de ezek már mind olyan dolgok, amit baba mellett is tudok csinálni. :)

Férjem egy szem gyerek.

Mivel náluk folyton sértődés van valamiből, már szinte semmit nem mondunk el neki.

De visszatérve a témára: anyósom tökéletes példa.

Megszületett a férjem, ő lett a mindene. Közben tönkrement a házassága, nincsenek barátai.

Férjem kirepült, amit nehezen viselt, és visel most is.

Még mindig próbálja megmondani, hogy mikor, mit tegyen. Csak férjem rájött, most már azt tehet, amit akar, így nem nagyon hallgat rá.

Azt hittem, anyósom beletörődött ebbe, de nem. Most az unokával nyaggatja a férjem. Hogy majd mit fog neki megtanítani, hova fogja vinni, mikor lesz nála.

Igaz, nekem még nem mondott semmit.

Nekem anyósom.

Férjem elmúlt 30, és még mindig meg akarja szabni, mit tegyen.

Már évek óta együtt éltünk, mikor még mindig megsértődött, hogy nélküle vett a férjem zoknit :)

Közben férjem fejét rágja, hogy én mikor szülök gyereket, mert ő annyi mindent eltervezett vele.

Szerintem egy nő a szülés után válik teljessé az hogy ki, mikor az az ő dolga. Nekem két kis fiam van és az biztos hogy a gyerek nevelés a világon a legnagyobb kihívás ezt jól csinálni és látni a végeredményt semmilyen karierrel nem lehet összehasonlítani.

Az is igaz hogy némelyiknek nagyon kár gyerek, ismerek olyat akinek 8 van és én nem tudom, hogy ezt unalmában vagy megélhetésből csinálja. Nagyon gáz.