Önmegvalósítás vagy szülés? (beszélgetős fórum)

"Persze, ne azért szüljön valaki, hogy ne legyen egyedül."

Ez is benne volt a hozzászólásomban, ha figyelmesebben olvastad volna. Csupán arra próbáltam rámutatni, hogy lehet, csak egy ideig "buli" az önmegvalósítás.

Én sem azért szültem őket, hogy ne legyek majd egyedül. Sőt, nem bánom, ha elmennek, ha úgy tudnak boldogulni (nyilván fájna azért a hiányuk).

De tudni fogom akkor is, hogy van emberi lény, aki belőlem (is) egy darabka.

Még valami eszembe jutott a témáról.

Semmi problémám azokkal, akik nem akarnak gyereket. De. Fiatalon, vagy egy bizonyos korig jó dolog "önmegvalósítani", szórakozni, utazni, stb. Aztán ahogy telik az idő, a partnerek, bartátok kikopnak, mert családjuk lesz, stb. A szülők meghalnak, a rokonok a saját életükkel, családjukkal vannak elfoglalva. Akkor mi a helyzet? Még a jobbik eset, ha legalább van egy társ, akivel együtt lehet megöregedni. Feltéve, hogy ő meg nem gondolja magát idővel, és le nem lép egy fiatalabb nőért, akitől gyereke lesz...

Persze, ne azért szüljön valaki, hogy ne legyen egyedül, de idővel valóban dönteni kell, és aztán vállalni a következményeit, akármi legyen is a döntés.

Nahát, én is ilyen voltam anno. Tartózkodó a gyerekekkel, de annál jobban "tapadtak rám" mindenhol. :) Akkor még el se tudtam képzelni, hogy valaha sajátom is legyen. De aztán jött a párom... :-)

Most annál jobban szeretem a sajátjaimat. :-)

Azokkal értek egyet, akik azt mondják, lehet valakinek az élete kudarc gyerekkel, és anélkül is. "Unalomból" szülőt én sem ismerek. Én elég későn szültem, volt időm "élni", de amikor a gyerekeim lettek, akkor jöttem rá, hogy mi hiányzott az életemből. Az a feltétel nélküli szeretet, amit adnak, és amit adhatok nekik.

Nem hiszem, hogy azért születünk, hogy nyom nélkül tűnjünk el. Mi marad utánunk? Nem lehet mindenki művész, feltaláló, stb., aki maradandót alkot. De a gyermekeinkben tovább élünk.

Na most ez így elég "lilán" hangzik, ugye? :-)

Azzal is egyetértek, aki azt írta, hogy a "rácsimpaszkodás" a gyerekre inkább egyéniség függő, nem feltétlenül abból következik, hogy nem volt jobb ötlete, mint a gyerekszülés. Amúgy is, valamennyire is értelmes ember felfogja, mekkora felelősség a gyerekvállalás, nem hinném, hogy unaloműzőnek bevállalná. Az meg egy természetes igény, hogy a szülő azt szeretné, hogy a gyerekének jobb élete legyen, és próbálja a helyesnek vélt irányba terelgetni (amíg lehet).

Nem,de az sem általános,hogy valaki 100% meg tudja valósítani gyerek nélkül is önmagát.

A 36 éves barátnőmnek,hiába nincs férje,és gyereke, diplomával boltvezető helyettes fedő tevékenység alatt,raktári segédmunkát végez,napi 12 órában,és még van egy csomó ilyen példa,ez csak 1 a sok közül,amit írtam.

A kettő nem zárja ki egymást,lehet egy nő attól sikeres az élet más területein,hogy gyereke van.

Miért gondolják azt,a még gyermektelen nők,hogy gyerek után már csak az otthonka marad és a nyanya frizura? Jó, lehet topmodell már nem lesz,meg popsztár sem,de lehet munkahelyeket teremtő sikeres vállalkozó.

Mondjuk a popsztárra is van ellenpélda,pl: Volf Kati:-)

Szerintem a másik csapdája az elvakult utód hajtásnak, hogy könnyen szemet hunynak a nagy teperés alatt komoly hiányosságok fölött (partner alkalmatlansága, nem kielégítő anyagi háttér, önismeret hiánya), aztán jön a nagy kopp, mikor a seggük a hideg falhoz ér.

A környezetemben is látok ilyet, meg itt is olvastam már sok mindent.

Unalmi szülős lányból is látok nap mint nap szomorú esetet, amiket előre meg lehetett jósolni nagy valószínűséggel.

Az évek, meg a tapasztalat :)Elég csak egy kicsit nyitott szemmel járni.

Nyilván egyik szélsőség sem egészséges (és lehetne még a példákat sorolni), ha valaki a helyzetét nem tudja elfogadni és pótol, pótol, pótol, az sok jóra nem vezethet.

Én speciel nem tudom megérteni azokat a nőket, akiknek a legnagyobb vágyuk a gyerek és ha bármi más rendben van az életében, de gyereke nincs, máris sikertelennek és csökkent értékűnek érzi magát.

Azokról, akik ezt éreztetik velük, csak mert szültek egy-két gyereket, meg elég sarkos véleményem van.

Nagyszerű dolog, ha az embernek vannak gyerekei, de nélkülük is lehet teljes, izgalmas és minden tekintetben kielégítő életet élni. Egyszerűen csak csinálja mindenki azt, amivel teljesnek érzi az életét, ha az a gyereknevelés azt, ha a karrier, akkor azt.

Igen, itt is hasonló a helyzet.

Ő meg az istenért se fogna meg egyet sem :)