Önmegvalósítás vagy szülés? (beszélgetős fórum)

Mér'? Nem az kell a gyerekhez?

Akkor mi a férjemmel hiába igyekeztünk?;)

Hát úgy jön ide, hogy - most ez komoly kérdés?... - sok karrierista lányt látok én, hogy minden vágyuk egy család, csak mivel nem találnak maguknak egy normális férfit, inkább buliznak stb., úgy adják elő, h szuper egyedül..

Mondhatnám, ezzel is egyetértek, de már biztos unjátok! Pedig így van: egyetértek! Örülök, hogy sokan hasonlóan látják ezek szerint a dolgokat.

Meggyőződésem, hogy adott esetben még több energiát is tud adni a szülőnek a gyerek.

Azért ne felejtsük el, hogy itt egy alapvető ösztönről beszélünk. Lehet önmegvalósítani, de az árral szemben úszni sérülések nélkül nem.

A legoptimálisabb az, ha vki gyereket szül, de mellette nem felejti el, hogy ki is ő valójában. Vannak céljai, vágyai továbbra is. Szerintem nem feltétlenül az az önmegvalósítás, hogy vki karriert épít és utazgat, megtalálhatja magát pl. a szalvéta gyűjtésban is, de ugyanígy lehet önmagában önmegvalósítás a gyerekszzülés is. Ez utóbbi típusról kicsit lenézően nyilatkozik a fórum kiírója, ami nem vmi szimpatikus számomra.

Én az estéimet jelenleg sem a barátaimmal töltöm, hanem a férjemmel. Hogy mi tölti ki az életemet? A munkám semmiképp, mert az egy szükséges dolog, még ha azt is csinálom, amit szeretek. A tanulás jó dolog, de hát nyilván véges. De! Rengeteg olyan dolog van, amit imádok csinálni (nem kellenek hozzá barátok), kikapcsol, élvezem és boldoggá tesz. Sőt, igazából annyi van, hogy mindet csinálni sem tudom. Nem hiszem, hogy bármikor is arra vágynék, hogy ezt a nyugalmat és békét felcseréljem sírásra, pelenkázásra, oviba-iskolába járásba, tinédzserrel való hajtépésre, vagy ostorozásra, hogy jó bizonyítvánnyal továbbtanuljon.

Szóval nekem nem azért nem kell gyerek, mert akkora terveim vannak, hogy csuda, hanem mert boldog vagyok így, és ici-picit sem vágyom arra, hogy bármiféle változás is beálljon.

Százszor is leírtam már ezt! Mert ÍGY van!

De az hol egyenlő azzal ,hogy nem találta meg önmagát?

Akkor idézlek, te írtad ezt:

"Mégis mivel lehetne teljes az élet család nélkül?? Ez hülyeség! "

Nálam ez azt jelenti hogy szerinted akinek nincs családja az nem lehet teljes ember. Na ez a hülyeség.

Igen, hát képzeld el ez egy halálos komoly kérdés az önbecsapók felé!!!

Mi? Utazás? Munka? Tanulás?

Hát már ne haragudj, de majd eljön az az idő, amikor este nyolc után minden barátod ajtaja bezárul előtted! Mert mindenki a saját családjával van.

Hát ne haragudj, de ez a te problémád!

Mi ez a hülyeség, hogy nem képes önmagát megtalálni gyerek nélkül?? Mi?

Hogy függ össze a kettő?

Aki nem képes önmagát megtalálni gyerek nélkül az sem teljes személyiség.

Másrészt pl engem hosszú távon idegesít egy gyerek állandó jelenléte. Most akkor legyen csak mert attól leszek teljes? Ne haragudj, de ez egy vicc ebben az olvasatban.

Én is a fiatalok közé tartozom, és már most is tudom, hogy ha arra kerül a sor a szüleimet maximálisan el fogom látni és gondoskodni foguk róluk (ahogy igazából most is teszem). De nem azért mert azt sugallni vagy mondani fogják, hanem mert természetes lesz. Viszont ha időközben külföldre költöznék, vagy bármi okból kifolyólag nem tudnék ott lenni, akkor igenis adják el a házat és menjenek egy olyan helyre, ahol szakértő kezek és kényelem várja őket, mert lehet én sem fogom tudni megadni nekik.

És ha lenne gyerekem én sem várnám el, maximum nagyon jó lenne, ha úgy alakulnának az életkörülményei, hogy beleférek erővel és idővel az életébe. De ez nem lehet indoka (még ha csak az egyik is) annak, hogy valaki szüljön!

Mégis mivel lehetne teljes az élet család nélkül?? Ez hülyeség! A karrierista nők is vágynak családra.

NEM EGY OLYAN NŐT ISMEREK, AKI KÉT GYEREK UTÁN SZÁZSZOR CSINOSABB, MINT ÉLETÉBEN VALAHA!!!

Én nem Ász vagyok, hanem egy osztályos orvos, aki jól érzi magát, mert eszköze van ahhoz, hogy segítsen az embereken.

Ettől függetlenül találkozhatunk. Ha az "idétlen" véleményemre vagy kíváncsi, akkor nem tudom miért, de én nem szoktam visszautasítani a kéréseket.

Hagyjuk a kérdést!

Biztos megvan az oka, hogy te így vélekedsz.

Szerintem semmi gond.

Valósítsd meg magad!

Nehogy már a te kényelmi zónádat egy gyerek zavarja...

Nehogy már egy gyerek miatt éjjel felkelj.

Semmi gond...

Valósítsd meg magad!

Mit gondolsz, ki leszel...?

Vica 113-as hozzászólássa a legjobb példa, milyen, amikor egy intelligens nő gyereket vállal.

(És utólag se száll el az agya tőle, meg veri a mellét, hogy ő mekkora tökéletesség. Viszont tud vicces lenni meg jól fogalmazni a témában.)

Ha csak negyedennyi humor meg önkritika lenne másokban, mindjárt nem egymást támadnák itt a népek.

Hajrá vica :)