Nevelőszülök 2 (beszélgetés)

hát nálunk teljasen másképp van itt aPesten.. minden honapban jön hozzánk a családgondozó fél évente irja az irományait a gyámhivatal felé, és még 2 havonta kinn van a gyámhivataltol a gyámügyis is... mindenkinél, és ö is irogatja a gyerekek fejlödési papirjait...

Nálatok is is van alfokli13???

Ki vettem a tortát a sűtőből,és most pihi 1 órát.

Én sokszor meg engedem,hogy a lakásomra jöjjenek ha már ki ismerem őket,de még nem kellet a döntésemet meg bánnom,de erről is sokféle vélemény van.

Nekem sokszor kényelmesebb igy,mert nagyon sokszor vot már rá példa mi mentünk a láthatásra ők nem jöttek igy feleslegesen toltam el az időt.

most már megyek,majd este olvaslak benneteket.

Szép napot mindenkinek.

én is szeretném megélni a generácio kirepülését, a hozott unokák hazavárását, de ezt meg kell érni. Ki tudja mit hoz még a jövő.. mit fognak mit

fognak még nekünk kitalálni..

jo bulizást kacsa mama!

A jövö honapban nálunk is szülinap lesz. arra gondoltam , hogy az anyát is meghivom a lakásunkra. mi a véleményetek? angedékeny legyek? eddig ezt nem tettem

most mikor ez a sok sok kamasz keresztre feszit sok büszkeségre nincs okom...de az unokák nagy öröm most is mellettem kettő...

sajnos az évek alatt a nevelőszülőség erősen megváltozott nem vagyok meggyözödve hogy előnyére..

büszkék lehetek magatokra,hogy ilyen szépen felneveltétek őket,és hogy ilyen összetartotok vagytok!

Azért az jelent valamit,hogy miután kirepültek,HAZA járnak,családostól,és ennél nagyobb elismerés......

Kitudja,lesz -e lehetőségünk,felnevelni nekünk is,valamelyiküket,hogy Haza jöhessenek....

az én picikém,is jó baba,este kicsit felélénkül,na akkor 2-3 órán keresztül,jelzi,hogy ő is itt van:))De nem vészes,szépen fejlődik,szerdán lesz 3 hetes,nagy fiú:)))

Jaj de szívszaggató,és még amikor el is mondják:((Mert az,hogy én/Mi mit érzünk,hogy sírunk,ha nem látja senki...az mellékes felnőttek vagyunk,de egy pici ártatlan csöppség,aki lehet hogy nem is érti,hogy mi mért történik vele......

Nem rossz mert eszik,alszik és ha megyünk csavarogni még enni sem kér.igaz nagyon picike már van 2 és fél kg kb 45 cm,de igazán csak a 44-es rugi jó rá mert a többi lóg rajta.

A te picid,hogy van ő is jó baba?

Én is tudok ilyen esete,de ami igazán bosszant,hogy tudok most olyan nevszülőt(aki most végzett)és pszihiátriára jár gyógyszereket szed és a tegyeszes vizsgálat alkalmasnak találta,pedig sik ideg a nő.

Már most sajnálom a hozzá kerülő gyerekeket.

Tudjuk és el mondják ,hogy mit választunk,de más a valóságban amikor tudom,hogy hiányzom nekik.

PL.akit most vittek el babát 4 hónapos,felhivtak az intézetből,és mondták,hogy lelki beteg ez a kis fiú és hogy minket szerelemmel szeretett,mert mindenkiben engem keres.A legtöbbször azt mondják ilyen esetben semmi gond szépen beszokott és el van .megyek etetni.

Szia!És a picike lányod,nem rosszalkodik?:)))

Akkor most te ,is lelkileg oda vagy:(Nekem azt szokják mondani,hogy tudod,hogy lesz helyette másik...na igen,és biztos szeretni is fogom,na de azért nem egy használati tárgyról van szó!!!!(mondjuk én egy kacatól is nehezen válok meg)

Mindkét örökbefogadásnál megkaptam,egy igen okos pszichológus nőtől(aki maga is pszichológushoz jár,mert szegénykémnek nehéz az élet...)hogy tudtad,hogy mit vállalsz!!!Na igen csak más a valóságba.....

Sziasztok,azért nem irtam mert ez a hét nagyon nehéz volt ,mert hétfőn egy 4 hónapos babát adtám át,tegnap pedig az 5,5 éves kislányomat vitték el.

Az új nevelőszülőknek írom le,teljesen mindegy hanyadik gyereket adod tovább igy is nagyon nehéz lelkileg elviselni pedig én már a sokadikat adom haza vagy örökbe,vagy intézetbe(sérült gyerekek).Ha szereted amit csinálsz és szivedet,lelkedet bele adod mindegy mennyi időt tölt nálunk a gyermek.

Volt régen egy nagy fönök aki azt mondta soha nem lesz belőlm jó nevszülő,mert tulságosan szeretem a gyerekeket,akkor majdnem fekadtam ezt a munkát,de jött a tanácsadóm és azt mondta szó se róla,hogy befejezem mert ezek az író asztal melől nevelik a gyerekeket és igen is szeretni kell őket.Igy maradtam ezen a pályán.

szerintem nem lehet erre felkészülni!!!!azt akkor ott éled át,és fáj kegyetlenül,és soha nem felejted el,nekem nem múlik el nap,hogy ne gondoljak rájuk.Persze,ott van a tudatba,hogy akár el is vihetik,csak idő kérdése.

Az én kislányomat Mikor Kemémet elviték nagyon megviselte......Mikor Marcusomat,vitték,már jobban fel volt készítve,mert amikor kihozták a kórházból,már mondtam,hogy addig szeretjük amíg itt van...mert csak addig lesz nálunk amíg az anyukája meg nem találja.....:))

Azt hiszem megértette,mert nem volt gond,szabad beszélni róluk,és mindig eszébe jut valami kis emlék és jön mondja,hogy emlékszel...?nézegetjük a képeket,videót.......

Jó hogy leírtátok ezeket az érzéseket, én is erre számítok. Ahogy olvastam, csak attól is könnybe lábadt a szemem...Amikor örökbe vagy haza kell adni a gyereket az valóban fájdalmas lehet, de ezt nekünk be kell vállalnunk és már ennek tudatában leszünk nevelőszülők is, hogy erre fel vagyunk készülve.

A gyerekeknek mi a reakciójuk amikor elviszik őket Tőletek?

Én az első kisfiamnál,csak amihez ő ragaszkodót,játékai,ő pakolta el,és pár ruhát,mert a szülök,így kérték.

A babánál,mindent oda adtam...

ezek nagyon szép emlékek,amikor hazahozzuk őket:))Én mindegyik gyerekemre emlékszek,látom a szemem,előtt az első pillanatot amikor megláttam,ugyan ugy mint amikor szültem,és oda adták a lányom,örökre megmarad,mind ha most történne:)))ugyanígy az első találkozás a neveltkéimmel.És a telefont amikor szólnak,ahhoz tudom kapcsolni ahhoz az érzéshez mikor megtudtam,hogy terhes vagyok,az az öröm,félelem,pánik várakozás,szóval,minden ami ott pillanatok alatt lejátszódott bennem,hasonló mikor szólnak telefonon.Most amikor a kis babszememért mentem,a szülészetre,és ahogy kihozták,potyogtak a könnyeim,kicsit féltem is,és határtalanul örültem,és hálás vagyok,hogy babázhatok........

A következő gondolatom,az volt,hogy remélem minél késibb jön érted a Márta néni....mind a két kisfiam örök beadását ő intézte...Nagyon rendes ,szívesen látom,bármikor,csak ne a gyerekemért jöjjön....

Félre ne értsétek,én nem vagyok az örökbefogadás ellen,de amikor az Én gyerekemet viszik ki a lakásból....na ezt az érzést NEM lehet leírni,ezt csak azt tudhatja aki átélte.