Miért olyan nehéz munkatársakat (alkalmazottat) találni? (beszélgetés)

De erre miért van szükség?

Ezt sosem fogom megérteni.

Nekem is volt olyan, hogy behivtak interúra, az önéletrajzomban benne van a korom. Kinézetre néhányat letagadhatok. Lement az interjú és közölte a lány, hogy ők fiatalabbat szeretnének nálam felvenni. Mondtam is, hogy az önéletrajzomból egyértelműen kitűnik, hogy hány éves vagyok, igy nem értem, hogy miért raboltuk egymás idejét...

Nemrégiben találkoztam egy hölggyel: magyar-angol-orosz-ukrán nyelven beszélő munkatársat kerestek. Mind a négyet anyanyelvi szinten beszéli, így is szólt a hirdetés. Már majdnem befejeződött az interjú, minden kritériumnak megfelelt, de érezte, hogy nem fogják felvenni. Erre megkérdezték tőle, hogy németül beszél-e????

Azt nem.

ez igaz...

az a baj, hogy az ember amikor már tuti nyerőnek érzi magát, mert olyan visszajelzést kap, akkor bele is éli magát... és valóban nagy kopp, amikor közlik, h bocsi mégsem...

én már úgy állok mindenhez, hogy nem élem bele magam, sőt... és ha van mégis valami pozitív dolog, akkor örülök... de nem előre...

tudom, h nem túl optimista hozzáállás, de ez van.

Igen, sajnos ilyen tapasztalatokat én is szereztem, sőt! Annyira örültem, hogy végre lesz olyan munkahely ahova boldogan járok be a munkám végezni,-aztán jött a pofára esés, mert inkább jött egy rokon, így ő lett a nyerő.

Rágódtam én is hetekig azon, hogy miért? de felesleges manapság semmi nem számit csak a sógorság-komaság.

Dühít, de sajnos ezen nem változtathatok sajnos.

Igen, értem, értem..

Csak.. és megint csak... tudod..

Minek akkor nagy feneket keríteni a dolognak, ha már úgyis van ismerős?

Nagyon örülök én annak, hogy szimpatikus csaj vagyok.. hidd el... melengeti a szívemet is a sok pozitív visszajelzés :) De ebből sajnos nem tudok megélni..

Amúgy valóban komolyan gondolkodunk azon az ovin.

Semmit. Nagy valószínűség szerint még az is igaz volt, hogy szimpatikus vagy és szívesen dolgoznának veled. Ez lebegjen a szemed előtt az ovival kapcsolatosan (tömegével tódulnak majd az édesanyák, hogy rábízzák egy szimpi emberre a gyereküket).

Az interjúztatókról meg annyit, hogy ők is emberek, alkalmazottak, vagy nem ők hozták meg a végső döntést, vagy kaptak egy kis segítséget, vagy csak előkerült egy ismerős, rokon akinek nagyobb szüksége volt az állásra mint neked.

Ugye érted hol vannak az idézőjelek? :)

Nekem volt már nem egy olyan állásinterjúm, ahol szó szerint megköszönték, hogy megismertek, és mennyire szimpatikus vagyok, kedves aranyos, és remélik, hogy találkozunk még, mint munkatárs... ehhez képest egyik sem vett fel..

Vajon mit rontottam el mégis?

az én válaszom az lenne erre a kérdésre, hogy abban az esetben ha biztos jó állása lenne akkor igen, vállalnám a nehézségeket... ami a költözéssel jár..

de csak úgy lesz ami lesz alapon, nem valószínű...

Mit válaszoltál? :)

Igen, külföldön nem gondolkodik ennyit, mert nem téma, hogyan lesz lakás. Normális a bérleti díj és különösen amerikára jellemző, hogy csak néhány nagyon elvetemült nagyváros imádó akar lakást pl. NY-ban. A többinek jó az albérlet. Nem drága, lehet mellette kicsit spórolni, hogy ha lesz gyerek akkor meglegyen a beugró a családiház hiteléhez. De nálunk kis túlzással olcsóbb törleszteni a hitelt, mint bérelni valamit.

Az volt az egyik kedvenc kérdésem a jegyesoktatásunkkor kitöltendő tesztben, hogy a párja munkája miatt költözne-e az ország túlsó felébe. :)

sziasztok. én most voltam egy állásinterjún ahol irodavezetőt kerestek, IQ teszt kitöltése után müveltségi teszt majd mindenkivel leültek beszélgetni be volt osztva ki kihez tartozik a beküldött önéletrajzok alapján. az én HR em közölte ö tegnap moziba volt este nem volt ideje átnézni az önéletrajzokat mondjam ami az eszembe jut:-)

évekig az ö munkáját csináltam jót mosolyogtam ezen mellesleg folyamatosan ö beszélt...csacsogott én meg atta gondoltam inkább az ő állását kéne megpályázni:-)

:(

Most eszembe jutott, hogy na, lehet költözni kellene... hátha máshol könnyebben kap az ember munkát... :)Aztán az jutott eszembe, hogy hozzánk minimum kamion kellene, annyi cuccunk van...

majd az, hogy annyit költöztünk már, hogy elég volt... :D Ááá nehézkesek vagyunk na, ez az igazság... a Magyar ember eléggé röghöz kötött... Amerikában nem gondolkodnak ennyit egy jobb munka és költözés miatt...

De szerintem máshol sem... Bár mondjuk az is igaz, hogy az ember amit létrehozott életet, lakást, nem könnyen adja fel...

Na a csalás nekem sem jön be.

Egyébként nekem van diplomám 2 nyelvvizsgám, munkatapasztalatom olyan területen is, amelyben országos szinten kevesen (5-en) szoktunk dolgozni, de még igy is lehetetlen állást találni.

Én is azt hittem nincs ismeretségem, de mint kiderült van. Igy helyezkedtem el kicsit több, mint 2 éve. Igaz, nem vagyok jó helyzetben, mert az ismeretség ellenére vagy épp ezért belém lehet a legnagyobbat rúgni, illetve engem lehet hibáztatni meg nem történt eseményekért. Ilyen helyzetekben ha megvédem magam, akkor azt mondják, hogy csúnyán viselkedek, mert mi az, hogy a cégvezetőnek visszabeszélek. Ha nem védem meg magam. Most erre szoktam rá, akkor meg az van, hogy igaz, amit állitanak. Minden baj, amit csinálok. Ha jóban vagyok valakivel, akkor azért kapok, mert túl jóban vagyok vele, ha nem jövök ki valakivel, akkor azt mondják összeférhetetlen vagyok. A munkám minősége sosem számit, csak az, hogy épp milyen hangulata van a cégvezetőnek. Ha hisztis éppen valamiért, akkor rögtön elővesznek engem:(

De örülhetek, mert egyébként tényleg jó a munkám.

Egyszer egy interjún azt tanácsolta a HR-es hölgy, hogy legközelebb jobban sminkeljem ki magam. Épp beteg voltam és karikásak voltak a szemeim. Én pedig ajánlottam neki egy jó kis fogyókúrát:) És megemlitettem neki, hogy nem tudtam, hogy a szépségiparba jelentkeztem...

Nagyon sok olyan emberrel találkoztam akit félre tájékoztattak, átvágtak.

Amikor ezt elmondtam a tanfolyamon, vállránditás és ez van.

Most sem sokkal képzettebbek. Csak hosszu évek gyakorlata lenne a jó. Okitás az szinte semmi.

Vannak köztük jók, akik nagyon rátermettek. Csak sajnos már ez a szakma is arról szól, minnél többen legyenek. És aki valóban jó, igy nem tud igazán keresni.

Teljesen igaz amit leirsz.

Korom, képzettségem, nincs ismerettség, nálam még kiskoru gyerek. Nyelvtudás nincs. Már lassan portásnak is nyelvvizsga kell.

Biztositást csináltam, nekem nem jött be, csak ráfizettem abban is.

Sajnos én azt amikor megaláznak, semmibe veszik az emberi mivoltomat, csalásra kényszeritenek, azt már nem tudom tolerálni. Ha nemet mondok a csalásra, akkor én vagyok az, aki nem képes dolgozni és nem ért a szakmájához....

Tele vagyok keserüséggel...

Árufeltöltőnek nem vesznek fel( egyéként sem hagyhatom otthon egyedül a kiskoru gyerekem) szalag mellé sem vagyok alkalmas. (félvak - bár csak a jogsimba van beirva, de talán jobb lenne leszázalékoltatni (?) magam - és nulla kézügyesség)

Nem vagyok elég dekorativ, bár fiatalabbnak nézek ki a koromnál....

De mindegy, kifogásokat minden munkáltató tud találni...