Miért olyan nehéz munkatársakat (alkalmazottat) találni? (beszélgetős fórum)

Ugyanezt tapasztaljuk mi is, mint a topiknyitó. Férjem épületvillamossággal foglalkozik, és nem talál normális szakembereket. Vagy piál, vagy a munkaidő felét végigbagózza, vagy a nagy lelki bánata miatt nem tud dolgozni éppen.

Bejelenti, tisztességesen megfizeti, hozza-viszi a munkahelyre, kaja juttatást is ad. És ebben a nagy munkanélküliségben nem lehet találni mégsem alkalmazottat.

Én már ott tartok, hogy magyar mentalitás. Sok ember inkább sír, ahelyett, hogy tenne valamit.

Két hete megjelent egy hirdetésünk, amelyben egészen részletesen leírtam, hogy milyen feladatra milyen munkatársat keresünk milyen elvárásokkal. Önjéletrajzot és motivációs levelet kértem.

A határidőre 20 "dolog" érkezett, szándékosan írom ezt, mert ebből pályázat csak 4 db volt.

Az csak hab a tortán, hogy motivációs levél nuku. Volt aki arra nem vette a fáratságot, hogy egyáltalán akutalizálja a 4 éves CV-jét, vagy egyáltalán egy sort írt volna mellé, hogy miért küldi.

A legszebb, hogy volt, aki egy linket küldött el e-mailban amiben a saját álláskereső hirdetése van.

A 4 interjúra hívott emberből kettő el sem jött a találkozóra, amikor felhívtam, közölte, hogy elelejtette, de meséljek, ki vagyok, mert annyi helyre adta be, hogy nem is emlékszik már. Nem meséltem.

A maradék kettővel 3 hónapos szerződést kötöttünk, az egyik a hét 5 napjából 3szor késve érkezett.

Sajnos nagyon igazad van. Olyan településen működtetünk kocsmát és boltot ahol 85%-os a munkanélküliség. Az évtizedek folyamán nagyon sok alkalmazottunk volt. A lopás, a pontatlan stand az alap és a takarítás utálata a közös nevező.

Cserben hagyni nálunk is divat, legutóbb az esküvői ruhapróbám helyett dolgoztam, mert előző nap lelépett a kolléga, aki hetek óta tudta, hogy hova készülök.

A legutóbbi gyöngyszemem, hogy kihúzza a pultos a zenegépet mert zavarja, hogy a vendég mulatós slágereket hallgatva érzi jól magát. Nekem sem a kedvenceim, de ő fizetett érte, én meg jutalékot kapok a lejátszott számok mennyisége után.

Egyébként nálunk is megvan a példamutatás, mert a család is ezekben az egységekben dolgozik. Be van jelentve minden alkalmazottunk, jár a szabadság és rugalmasan kezeljük a főiskolai és egyéb családi közbejött programokat is. Nem a minimálbért keresik, jár a jatt és névnapra, karácsonyra az ajándék is.

Ha van hibánk akkor a maximalizmus biztosan megtalálható a felsorolásban, ahogy a tisztelet megadása és az, hogy ne csak utasításra tudjon takarítani.

Ja igen, a mosolyt mi is elvárjuk (persze tudom, hogy nem tud mindenki mindig mosolyogni, én sem, de akkor is a mosolynak kell kitenni a 85%-ot)!

Hát, tudod, ha Te így gondolkodsz, akkor ott is fogsz maradni a mókuskerékben.

Nem kell partnerként kezelni egy beosztottat, az igaz, de eleve se kell feltételezni róla semmi rosszat, meg "félni" tőle.

És ezért "egyszerűen" gondolkodó kell....Pff...

Szerintem mindenki annyit kap, amennyit ad.

Az élet minden területén.

Tiszteletet is pl.

Miről szól a kérdés? 3 éve nem talál munkát a párom. Van 1 pár szakmája.

45 éves,vagy nincs 50.Vagy már múlt 25,Vagy túlképzett. Vagy vidéki . Van ahol azt sem mondták meg , miért nem kell. 1 napja oda és 1oo km.-t ment. 3 hete maxeknál is jelentkezett. Még arra sem méltatták azt mondani.Állás betöltve.

hévízen már mindenki dolgozott mindenhol...

elcsábítani mi nem szoktunk :) (amúgy sem, meg alkalmazottat sem) :))

de most éppen úgy vagyunk, h tőlünk csábítottak. nem baj, szuperinfó. kb ezer állásajánlat. közte a miénk is. egyetlen ember sem jelentkezett! felszolgálónak is csak egy, de róla (is) a harmadik napon kiderült, h miért is nem dolgozott már jóideje sehol... enyhén piásan jön be... nem hiszem el!!!!!! pedig elég régóta dolgozom emberek között, azelőtt magam is kis cégnél, kisvárosban, megbecsültem magam, nem a nagypofájúak közül való voltam. a főnöknőm nem vol tkedves, de a cégnél szerettem lenni, nem kellett, h imádjam a főnököm, elég volt tisztelni, meg felnézni rá, mert amit csinált, abban nagyon jó volt. az meg, h nem szerettem, kit érdekelt. most meg ki van nyalva a kis fenekük a munkatársaknak, és ennek ellenére (vagy éppen ezért)könyörtelenül kihazsnálják a jóindulatot. nem alamizsnát osztunk, ne értsen félre senki. a megérdemelt munkáért helyi viszonylatban nem rossz, megérdemeltz fizetést. de basszus, dolgozni kell.

Én csak szeretnék találni vége egy családias légkörű munkát! De sajnos nem nagyon találok... A kérdést fordítva is feltenném, ha nem baj... Mármint a kiíró gondolatát cserélném meg: Miért nem találok egy értelmes normális céget? Akik nem csak "poénból" írják ki az állásokat, hanem fel is akarnak venni embert? És nem mint rabszolga akarnak dolgoztatni napi 8 órában éhbérért???

Valaki ezt is magyarázza már meg nekem plííííz...

Érdekes a problémád, én a másik oldalon állok épp. Már annak is örülök, ha méltatnak visszahívni, hogy mégsem kellek, de ilyen csak elvétve van. Legtöbbször a köszönésem sem viszonozza a "munkaadó". Olyan durva flegmaságban és fennhéjazásban volt ma reggel is részem, hogy ha nem lennék rendben lelkileg, biztos feladnám egy időre. Pedig csak becsületesen, tisztességesen, normálisan szeretnék valahol dolgozni, mégcsak nem is a diplomámmal, hanem BÁRMIT.

Amit felvetettél, annak csak egyedi, személyes okai lehetnek szerintem, egyéni intelligenciahiány.

Én nem akarom elhinni, hogy ide jut a világ.

Sajnos ilyen a magyar mentalitás. A munka sokszor büdös, kevés munkával akarnak jól keresni. :(

Mi pl. azért nem találunk megfelelő alkalmazottat, mert attól félünk, lenyúlja a cégünk információit (beszerzés, partnerek, stb). Ehhez egy "egyszerűen" gondolkodó (vagy inkább nem gondolkodó) ember kellene, de mégis fontos, hogy az összetett munkát el tudja végezni, önállóan - ehhez pedig ész is kellene mégis. Szóval mókuskerékbe kerültünk mi is sajnos :(

Atyavilág! Na ilyenről mostanában nem hallottam, pedig....

Én nagyon örülnék egy családias hangulatú munkahelynek, de ez már csak a mesében létezik.

Sokan örülnének ilyen munkahelynek, nem is értem hogy nem lehet találni megfelelő alkalmazottat.

Szerintem már nem divat vállrándítva odébb állni, örül az ember ha van munkahelye. Nem tudom hogy kerestek, hol kerestek, nálunk igaz irodai munkára egy kisvárosban 100-an jelentkeztek!!! Referenciákat kell megnézni, vagy elcsábítani a konkurenciától valakit. Jobb ötletem nincs.

nem egy brutál-hülye,és kifejezetten munkatárs-barát, korrekt kisvállalkozás (étterem,kávéház), szép hely, igényes, jó szolgáltatásokkal, nem kell dícsérni, megteszik a vendégek, jó konyhával, finom, szép sütikkal. ja, igen, dolgozni, azt kell, de nem csak elvárják, hanem példát is mutatnak, bejelentve, minden hónapban kiegészítve a fizut, szabadnapok megvannak, heti kettő, családias hely... miért nem lehet alkalmazottat találni? munkanélküliség van. miért iszik minden második felszolgálójelölt, miért lop minden második konyhalány, miért hagy ott egyik napról a másikra a szakács, kamikáze akció keretében, felégetve maga mögött mindent, szarban hagyva a kollégákat (is). miért nem mosolyog a pultos, miért nem szereti a vendégeket, miért húzza a száját, ha mosogatni kell. miért van az, h manapság a jogaivan mindenki annyira tisztában van, h ihajj, de a vállalt kötelezettségeket nem szeretem módra teszik, ha teszik?

és miért van az, h ... nem sorolom. mindkét oldalon álltam már. nem szakmám, mégis szeretem, de most szarban vagyunk babám...

én úgy látom, h ez általános probléma, ugyanúgy, mint a párkapcsolatoké :) nem divat egy helyben maradni, és ott fejlődni, bedolgozni... hanem nagyobb divat vállrándítva odébbállni... hát ez szuper.